Átlagosan problémás [SZÜNETEL]

4.

A tegnapi J-vel történt beszélgetésem után izgatottan keltem fel. Még az ébresztő sem szólt, úgyhogy ráérősen elvégeztem a reggeli dolgaimat. Miután elhatároztam, hogy kiderítem, vajon Ann is így érez e Jose iránt, boldogan dudorászva rohantam le anyához. Elvettem tőle azt az ételnek nevezett förmedvényt és bedobtam a táskámba. Még a kabátomat sem felejtem el, így nem kellett rohannom. Annyira ráértem, hogy a hintában várakoztam úgy 5 percet, míg nem J ki nem lépett az ajtón és mellém nem sétált.
- Baj van? - kérdezte köszönés nélkül.
- Nem, nincs, csak vártam - motyogtam leplezve az izgatottságomat. Felálltam és a kapu felé vettem az irányt, mikor megláttam a szemből rohanó Ann-t teljesen zilált hajjal és öltözékkel.
- Mi történt? - siettem oda hozzá és egyből faggatózni kezdtem. De ő csak rám meredt, azzal a nézésével, majd Josera pillantott. Biccentettem, jelezve hogy vettem a lapot, majd próbáltam terelni a témát. - És kinek hogy megy a kémia?
- Mi? - néztek rám értetlenül. És én csendben elnevettem magam, amit ők nem tudtak mire vélni. Kár hogy nem értik, bár akkor sem nevetnének.
- Semmi - vontam meg a vállam, majd ők ennyiben hagyták a dolgot. Begurult a busz, mi felszálltunk és a szokásos helyre leültünk, hátra. Miközben Anna bedugta a fülest és J pedig valami alkoholos filccel rongálta a buszt én elgondolkodtam a saját kérdésemen. Mert nekik együtt, tuti jól működne a kémia.

Beérve a suliba elváltak útjaink és így Ann végre elmondhatta miért néz úgy ki, mint akit a kutya szájából rángattak ki.
- Balhé volt reggel, de nem olyan mint szokott. Ez sokkal rosszabb volt. A tűzlépcsőn másztam ki és nem volt időm megfésülködni se teljesen. Ami rajtam van azt is csak úgy kirángattam a kupac aljáról. Utálom őket, érted? Utálom! - magyarázott, amin meg sem lepődtem. A családja, már ha annak lehet nevezni azt az állatfarmot rendszeresen balhézik, és így hogy 4 gyerek van a családban kicsit hangosak. Amiért a szomszédok szóltak már. Egy párszor.
Megértően megsimítottam a vállát, és bár tudtam hogy szar lehet, de nem tudtam átérezni. Ezt ő is pontosan tudta, mert mielőtt bementünk a termünkbe sóhajtva ennyit mondott:
- Úgy sem érted.
Teljesen igaza volt, bár nem vallottam be neki. És rá is akartam volna vágni, hogy de Jose igen, de inkább nem mondtam. Csak követtem őt a terembe.

Matt mosolyogva végigmérte mai szettem és köszönés helyett megdicsért.
- Ma igazán jól nézel ki - belepirultam kicsit és motyogtam egy "kössz" félét és előrefordultam inkább. Az óra eltelt én pedig alig figyeltem, mert a barátaim között szövődő szerelemi szál, sokkal érdekesebb volt, mint a hivatalos kémia. Óra után, miközben a következő órára siettünk az évfolyamról oda jött hozzám egy Carmen nevű cserediáklány. 
- Szia - köszöntött boldogan. Én pedig azt sem értettem miért jött oda hozzám. De udvariasan visszaköszöntem.
- Szia, Carmen, ugye?
- Sí, sí - biccentett és mosolyogva körbesandított. - Van egy perced? Beszélnünk kéne.
- Persze, de miről? - ráncoltam a szemöldököm, mire ő sejtelmesen felkacagott, mintha csak egy jó viccet mondtam volna. 
- Gyere - húzott maga után, mire én Annre kaptam a tekintetem, de ő egy másik világban járt. Carmen bevitt a lánymosdóba és körbenézett, hogy csak ketten vagyunk e. És mikor meggyőződött róla, hogy kettesben vagyunk a falnak döntötte a hátát.
- Nos, Carmen, miről is akartál beszélni ... velem? - kezdtem sürgetni, mert nem tetszett ez a szituáció.
- Ó, igen! - pattant mellém és a kezembe nyomott egy gondosan összehajtott papírlapocskát. 
- Ez ... ez micsoda? - kérdeztem értetlenkedve és a kezemben tartogatott papírocskára tekintettem. Carmen felnevetett, majd mikor látta, hogy komolyan kérdeztem hitetlenkedve nézet rám.
- Dios mío! Nyisd már ki - döntötte hátra a fejét én meg tettem amit mondott. A papír széthajtása közben Carmen elkezdte elmagyarázni, hogy kitől kaptam a papírkát. - A srác iszonyat helyes, tuti szerelmes levél, bárcsak én kapnék ilyeneket - mondta mire én megakadtam. 
- Srác? Nekem? - értetlenkedtem, és félbehagytam a hajtogatást. - Akkor tuti rossz embernek szállítottad le. Én nem szoktam ilyeneket kapni.
- Hát pedig a tejcsoki azt mondta, hogy neked hozzam - sóhajtott. - De ha neked nem kell...
- No, yo no dije eso - nevettem fel, mire meglepett arccal nézett rám. - Megtartom - gyanítom nem ezen lepődött meg ennyire. Szóval megköszörültem a torkom és megvakartam a fejem. Kínosan éreztem magam, attól ahogy bámult.
- Te beszélsz.... - kezdte de nem hagytam hogy befejezze.
- Túl hosszú a nyár - rendeztem le egyszerűen a hobbiként könyvelt nyelvtanulásom. Megrázta a fejét és mosolygott.
- Nem hittem volna, hogy egy gringa-val fogok spanyolul beszélgetni - döntötte a falnak a fejét.
- Szar lehet egyedül - sóhajtottam megértően és zsebre dugtam a papírkát.
- Az.
- Átérzem - döntöttem neki a hátam a falnak. Rám nézet fél szemmel és elmosolyodott. 
- Oye! Nem szalaszthatod el a srácot. Bár nagyon rejtelmes volt, és azt mondta, hogy ügyeljek rá, senki ne tudja meg, rajtam kívül. De mivel elhívott a hétvégi házibulijába, ahova egyértelműen te is hivatalos vagy, el kell jönnöd! Ott akarja majd elmondani személyesen, tudom! Siento.
Mielőtt bármit válaszolhattam volna Anna rontott be a mosdóba.
- Quién es? - kapta fel a fejét Carmen.
- Mi mejor amigo - mondtam mire Ann értetlenül nézett ránk. Carmen és én összenéztünk. A mexicói lány pedig mosolyogva megvonta a vállát.
- Me voy - és elment. Ann pedig csak értetlenül meredt rám.

- Mit kerestél te kettesben a mexicói cserediákkal a WCben? És miért beszéltél spanyolul? - faggatott Ann én pedig csak megvontam a vállam.
- Csak összefutottunk.
- Oké, oké. De mégis mióta tudsz te spanyolul? - faggatott tovább én pedig elmosolyodtam.
- Tavaly nyáron, mikor te nyaraltál a családoddal, én otthon kuksoltam. Unatkoztam - vonogattam továbbra is a vállam. Majd tűrtem a további kérdéseket, mielőtt becsengettek.