➊. Szerelemben és a kémszakmában mindent szabad|✓

>2.rész<

-Megjöttem!-kiáltottam be a házba, amikor hazaértem. A nappaliból azonnal elém sietett a nagyi.

-Tanyia, Kincsem! Nem vagy éhes? A kedvencedet sütöttem!-ölelt magához azonnal.

-Farkaséhes vagyok!-tettem a hasamra a kezem.

-Na tessék, megmondtam édesanyádnak is, hogy nem étkeztetnek rendesen azon a munkahelyen!-csóválta meg a fejét.

A nagyi is, mint az egész családom tudta mit is dolgozok. A kém szakma apuról szállt rám, és imádtam csinálni, mindig is a véremben volt.

-Nem olyan vészes, kivéve ha Jack felfalja a hűtőt.-nevettem fel.

-Tanyia, szia!-ölelt magához az időközben megérkezett anyukám is.-Milyen napod volt ma?

-Fárasztó, van egy újonc lány, Vee. Őt kell tanítgatnom...de khm, hogy is mondjam, nehéz eset..-válaszoltam miközben betömtem egy adag tacot a számba, amiért a nagyitól kaptam egy rosszalló pillantást.

-Ó, nehezen tanul? Nem igazán végzi a dolgát?-húzta el anyu a száját.

-Nem éppen..inkább pont, hogy túl maximalista..de egyébként egy nagyon okos lány, meg szerény.-motyogtam.-Viszont, most ha nem haragszatok meg elmegyek aludni, mert holnap nehéz nap vár rám.-pillantottam rájuk.

-Dehogy haragszunk meg, menjél csak!-mosolyogtak rám mind a ketten.

Lassan fellépdeltem a lépcsőn a szobámba, majd elvetődtem az ágyon és hamar el is nyomott az álom.

Reggel a telefonom csöngésére ébredtem, a kijelzőn a főnököm képe villogott.

-Haló! Tessék..-motyogtam még félálomban.

-Tanyia! Remélem felébredtél már, és készülődsz ezen a gyönyörű napsütötte őszi napon az iskolába!-felelte vidám hangon.

-Hogyne!-ásítottam egyet a telefonba.

-Na jól van, nem zavarlak! Sok sikert a mai naphoz, a cím meg van ügye?-kérdezte már kicsit komolyabban.

-Igen, meg van.-feleltem.

-Rendben akkor HAJRÁ!-kiáltotta és a lelki szemeim előtt láttam, ahogy a levegőbe boxol.

-Köszönöm.-motyogtam és kinyomtam a hívást. Amikor megláttam mennyi az idő menten visszadőltem az ágyamba.

Nagy nehezen végül kikászálódtam a helyemről, majd megcéloztam a fürdőt, vettem egy gyors zuhanyt, meg megcsináltam a napi sminkem.

Visszatérve a szobába kiválasztottam egy Alice karakteréhez illő szettet, és átolvastam mégegyszer a mellékelt emailt, hogy minden jó legyen (esküszöm ragadt rám valami Vee viselkedéséből).
Felkaptam a táskám és lementem a lépcsőn a konyhába.

-Milyen korai ma valaki!-nézett rám anyu.

-Ja igen, ma előbb be kell mennem a suliba.-néztem rá, és részben igazat is mondtam.
Az egész kémkedés mellett egy magánsulit is végzünk ott helyben. Viszont erről az új ügyről nem tudnak ők sem, csak akik a bázison vannak, de előbb-utóbb úgyis kiderül.

-Rendben, elvigyelek?-pillantott fel az újságból.

-Nem kell, sétálok vagy buszozok.-feleltem majd egy puszit nyomtam az arcára is kiléptem az ajtón.

Igaza volt a főnöknek, mert tényleg szép reggel volt a mai. A nap erősen sütött a szemembe, ezért előkotortam a napszemüvegem, a fülembe pedig betettem a fülhallgatómat.

Lassan ballagtam az új "munkahelyem" felé, miközben gondolatban próbáltam feleleveníteni milyen is volt régen. Utoljára kilencedikben jártam normálisan iskolába, tizediktől már a magánsuliba voltam.

Kábé öt perc után meg is érkeztem, rengeteg diák állt az iskola előtt, akik előszeretettel meg is bámultak. Mit sem törődve velük beléptem az ajtón, majd a portát megkeresve indultam el, hogy útbaigazítást kapjak.

-Hé, nem tudsz vigyázni?-szólt rám egy srác.

-Te jöttél nekem, nehogy még én legyek a hibás.-vágtam vissza neki.

Erre valószínüleg ő sem számított, mert meglepetten fordult meg.

-Hogy mondod?-nézett rám.

Ekkor leesett, hogy ki is ő. Johnson F, személyesen.

Kicsit megvizsgáltam a srácot, sötét haja pontosan belőve állt a feje tetején, kidolgozott felsőtestén feszült a fehér póló, karjain, majdnem szétszakadt a bőrdzseki, a táskája pedig lazán a fél vállán lógott. Nem csodálom, hogy odavannak érte.

-Na mi az Cica, ilyen jól nézek ki?-szakított ki a gondolatmenetemből.

-Jaj segítség megvakultam!-kiáltottam fel, mire páran furán néztek rám.-Álmodozz csak, seggfej.-szóltam neki egy utolsót majd kikerültem ám ő elkapta a csuklóm.

-Vigyázz kit hívsz seggfejnek, Cica!-suttogta a fülembe, amitől kissé megborzongtam.

Nagy nehezen megtaláltam az igazgatóit, majd miután átvettem a könyveim megkerestem a szekrényem, meg a termem ahol most órám lesz. A tanárnő, aki egyben az ofőnk is már bent épp tartotta a biológiát. Bah, de utáltam.
-Öhm, elnézést Mrs. Well, csak most végeztem...-szabadkoztam.

-Alice, semmi gond. Gyere csak, hadd mutassalak be a többieknek.-mutatott az osztály felé.

Mondanom se kell, sok érdekes pillantást kaptam, főként olyanokat amik egy új diáknak járnak.

-Kérlek mesélj magadról.

-Rendben. Alicenek hívnak, 17 éves vagyok, most költöztünk a városba..és nagyjából ennyi.-fejeztem be.

Az osztály csak némán bólintott jelezve, hogy felfogták, de nem igazán érdekli őket.

-Ülj le Johnson mellé.-nézett rám a tanárnő. Hát ezt nem hiszem el...jó oké, hogy elvileg el kell érnem, hogy a barátnője legyek...de ennyire sok időt nem akarok vele tölteni. Tuti a főnök intézte ezeket.

Lassan odakullogtam és levágtam magam a fiú melletti székre. Miss Well pedig folytatta az órát. A fiú lassan rám emelte a tekintetét.

-Alice, nocsak úgy tűnik ezt a sors akarja így. Bár azért Cicuskám, eléggé megsértettél ma reggel.-suttogta ismét elég közel hajolva.

-Bocs.-pillantottam rá, majd elkezdtem jegyzetelni.

Kicsit meghökkenve meredt rám, és percekig éreztem az égető tekintetét magamon, de nem szólt hozzám többet.  

Végre kicsöngettek az utolsó óráról is. Fáradtan kullogtam ki az iskola
ajtaján, velem eggyütt pedig az összes diák, aki itt szívott a nyolcadik órában. Nincs mese, ilyen ez a tizenegyedik osztály.

A szemem sarkából láttam ahogyan Johnson odamegy a piros sportkocsijához, oldalán egy lánnyal. Nem lesz könnyű dolgom az egyszer biztos. Feltoltam a szememre a napszemüvegem, illetve betettem a fülhallgatóm és a bázis felé vettem az irányt.

🌹🌹🌹🌹🌹🌹
Sziasztok!❤ Meghoztam a második részt!👼
Ha tetszett akkor vote-old, ezzel is jelezve nekem!💋