➊. Szerelemben és a kémszakmában mindent szabad|✓

>10.rész<

"Ma este 6 óra tájékában a Torontóba vezető útszakaszon frontális baleset történt. A baleset okozója ennek a piros sportkocsinak a tulajdonosa volt. Ittasan vezett és egy kis drogot is találtak az anyós ülés alatt, ő sérült meg a legselegjobban. A mentősök hamar kiértek és a 18 év körüli fiút kétszer újraélesztették, most pedig kómában fekszik a helyi korházban. A két másik autó tulajdonosai közül..."

Elképedve néztem a tévéképernyőt ahol, Johnson autóját mutatták szinte ronccsá törve. A mentőorvos elmondása szerint nagyon nagy szerencséje volt, hogy túlélte, vagyis, hogy.. ÁHHH, MIATTAM BALESETEZETT!!!

Fura zokogásba kezdtem, félig ordítottam félig pedig a kiszáradt torkom miatt hörögtem. Annyira sírtam, hogy már levegőt se kaptam. Anyu bár próbált csitítani nem járt sok sikerrel.

Miattam..miattam történt ez vele. Tönkreteszem az életét..Tönkretettem."

***
Napokig nem nyitottam ki a szobaajtóm. A redőnyeim le voltak húzva, szanaszét mindenhol zsebkendők és üvegek. Négy nap telt el a baleset óta és Ő még mindig kómában fekszik. Ezt is csak azért tudom, mert Vee beépült, a főnök tudta nélkül.

Anyu is, Laila is, és Ashley is próbált kirángatni az ágyból de nem ment. Nem volt hozzá elég erőm. Gyengének éreztem magam...nélküle.

Úgy tűnt Ashley elégelte meg legelőször ezt az egészet, mert nagy robajjal berontott az ajtómon és legnagyobb elkeseredésemre a redőnyhöz lépett és felrántotta azt.

-Ember, eszednél vagy?-mordultam rá.

-Fogjad már vissza magad.-csitított el.-Most pedig tünés ki ebből a koszfészekből. Fürödj meg!-utasítgatott, de én csak magamra rántottam a takaróm. Aztán amikor azt is leráncigálta rólam szúrós szemekkel néztem rá.

-Argh.-morogtam és nagy nehezen feltápászkodtam. Az ajtóhoz lépve anyuba, a nagyiba, Lailába, Vee-be, Jackbe, és a főnökbe botlottam.

Mindenki elképedve nézett rám. Nem tudtam eldönteni, hogy amiatt, mert négy nap után először látnak, vagy mert olyan szörnyen festek. Szerintem mindkettő. Idegesen kerültem ki őket és a fürdő felé vettem az irányt. Amikor megláttam magam a tükörben azt hittem menten betörik. A fejem fel volt puffadva a szemem akár egy rossz drogosé, a szemem alatt sötét karikák uralkodtak, az orromat pedig még Rudolf a rénszarvas is megirigyelte volna...na és akkor a madárfészek szerű hajamról nem is beszélnék. Gyorsan felkaptam egy törülközőt és a tüköre dobtam. Jobb lesz ez így.

Megengedtem a meleg vizet és hagytam, hogy végig csordogáljon az egész testemen. Kábé 20 percet állhattam a gőzfürdő alatt, aztán elzárva a vizet magamra kaptam egy törcsit és kiléptem a fürdőszobából. A folyosón már nem állt senki se. A szobámba lépve meglepődtem, ugyanis friss levegő fogadott, a sok szemét a földről eltűnt és még az ágyam is rendben volt. A székemen megpillantottam egy kikészített szettet. "Ezt vedd fel! Ashley" állt a kis cetlin ami a hajtogatott ruhákra volt téve. Sóhajtva letettem a papírkát és magamra rángattam a ruhákat. Egy fekete cicanadrág volt egy bordó pólóval. Áh, megteszi.

Lemenetem a konyhába, mert durván négy napig nem ettem semmit se. Hogy lehet ezt kibírni egyáltalán? Ott viszont ínycsiklandozó illatok fogadtak. Anyu amint észrevett odaszaladt hozzám.

-Drágám! Nem vagy éhes?-fogta két keze közé az arcom.-Óh, biztos, hogy az vagy! Hisz már napok óta nem ettél.-meredt rám, majd leültetett az egyik székre és elém rakott egy tál gőzölgő levest.-Mindet edd meg! Nincs kifogás!-tette fel szigorúan a mutató ujját és kiment.