➊. Szerelemben és a kémszakmában mindent szabad|✓

Epilógus

Tanyia:

A ház nappalijában ácsorogtam, immáron ez a nagy tér üresen állt, csak úgy, mint minden más helyiség a házban.

- Biztos, hogy ezt akarod? - tette anyu a kezeit a vállaimra, amitől rendesen megijedtem először.

- Igen. Meg amúgy is, már a lakás is meg van, az iskola, a bázis. - kezdtem el sorolni a helyeket.

Na, de miről is van most szó?

Miután a terv félig kudarcba fulladt és én is el tudtam búcsúzni Johnsontól..nos..a csapat úgy döntött tovább lép Torontóból. Nem megyünk olyan messzire, de azért nem is pár perc lesz az út. Tehát a célállomásunk Ottawa..

Így az egész bázis, meg Laila - aki új életet akar kezdeni - elmegy.

Hoppá, hát a hetek alatt nagyon sok dologról lemaradtatok.. Na, akkor szépen sorjában..

Ügyebár én elköszöntem véglegesen Johnsontól. Mivel nem akarjuk, hogy megtaláljon és mert végleg kiléptem az életéből...emiatt elmegyek. Lehet ez menekülési szándék, de jobb lesz ez így.

Laila szépen élt Bennel, amíg egy nap be nem jelentette a fiú, hogy Londonba költöznek, mert az apja ott kapott új állást. Így ők szakítottak és a barátnőm napokon keresztül sírt a vállamon.

Kábé ekkor jött az ötlet, hogy húzzunk el innen a fenébe.

A főnök szerint is kiváló gondolat ez, mert a Johnson família feljelentett minket, miszerint "Felelőtlen huligánok kémkednek utánuk és, hogy ez szentségsértés számukra". A drága rendőrök meg mellettük állnak, csak épp, azt nem tudják kit és hol keressenek. De elővigyázatosnak kell lenni.

Anyu a nagyihoz költözik, ápolgatni, mert a hetek során volt egy pár gond, ami miatt őt nem hagyná itt senki se, de nem is tudna eljönni velünk. Így legalább egyikőjük se lesz egyedül.

Szóval vettünk egy közös kecót. Jobban mondva Ottawa egyik  apartmanjának a legfelső két lakását. Mitagadás Ss-nek nagyon sok pénze lett abból, amit a bácsikája hagyott rá, miután meghalt. Ezt pedig jó célokra fordította. Elvileg egybenyittatja és így lesz tulajdonképpen egy óriási szint-lakásunk (van ilyen szó?).

- Akkor menni kellene. - fogta meg anyu a bőröndöm én pedig felkaptam a sporttáskám. A kisbusz amivel menni fogunk a ház előtt állt.

- Te meg leszel a nagyival? - néztem édesanyámra.

- Meg. - mosolygott rám. - De ígérd meg, hogy minden hétvégén meglátogatsz majd minket. - fogta meg a két kezem.

- Ígérem. - nevettem fel. - Hiányozni fog ez a lakás. - néztem a barna falú fehér kerítéses házra. Azért sok emlék köt ide. De egyszer tovább kell lépni.

A kertben, illetve a kerítésen már ott virított az "ELADÓ" tábla. Elbúcsúztam a háztól, majd nagyitól és anyutól is.

- Indulhatunk? - nézett hátra Ss, amikor beszálltam.

- IGEN! - mondták a többiek egyszerre és szépen kigurultunk az utcából, majd percekkel később már az autópályán szeltük a kilómétereket.

*Egy hónappal később*

Hulla fáradtan estünk be a bázis ajtaján Vee-vel és Ashley-vel. Én meg egyből végig vetődtem a kanapén.

- Hú, de meg kellett ma dolgozni.. - szólalt meg Ashley.

- Tuti, hogy mindent jól elvégeztünk?! - rémült meg Vee.

- Tuti biztos. - nevettem fel.

- Én is elfáradtam. - jött be Laila a nappaliba.

- Na és mégis miben? - nézett rá nevetve Ashley.

- Egy csomó mindent pakolásztam, meg ez a kiképzéses cucc... Nektek is ilyen nehéz volt? - pillantott ránk érdeklődve.

- Aha, de ha egyszer már túl jutsz rajta, a határ a csillagos ég, vagy mi. - szólalt meg Jack.

Egész este fáradtan ücsörögtünk és minden kis szaron nevettünk. Azt hiszem, most már igazán érzem, hogy kik az igaz barátaim, akikre mindig számíthatok, bármi is van.

Ez pedig jó érzéssel töltött el.

- Amúgy hol van a főnök? - szólalt meg Ashley, miután levegőhöz tudott jutni.

- Passz. - vontak vállat a többiek.

- Tényleg! - csaptam a homlokomra. - Nem szokott csak úgy elmenni.

- Mostanában sokat jár el itthonról. - szólalt meg Vee.

- Csak nem becsajozik az öreg? - húzogatta a szemöldökét Ashley. Mi pedig újra borultunk a nevetéstől.

Ss-ről vagyis a főnökről azért annyit tudni kell, hogy a fénykorát már megélte. Erős 60-as, de mi nagyon szeretjük, olyan apa-nagypapa féle nekünk. Aztán összeszed itten valami nagymamát nekünk, hajaj, mi lesz itt!

- Tanyia! - szólalt meg Laila.

- Hm? - néztem rá.

- Üzeneted jött! - bökött a mobilomra.

- Áh, ez biztos csak anyu.. - legyintettem, de azért elővettem, hogy megnézzem mit kaptam.

"Kedves Tanyia! Lenne egy új feladatom a számodra! Te ebben már igazán profi vagy! Simon Smith aki ellen be kell épülnöd! Ezenkívül a másik ottawai kémszolgálat kiküld egy fiút Mark Murray -t aki pedig Rose Smith ellen fog kémkedni! Dolgozzatok együtt! Holnap mindent elmondok részletesen! Csatoltam Mark adatlapját! Jók legyetek! Ss.

Döbbenten néztem az elsötétülő telefonomra. Egy pillanat volt az egész, elolvastam és ugyanott vagyok ahol kezdtem.. Nem, nem és nem... Ilyen nincs. Ilyen a mesében nincs!

The end..

Sziasztok! ❤
Nem is tudom mit írhatnék.. Pedig sokat gondolkoztam, mi lehetne jó egy írói végszónak.
Vége egy újabb könyvemnek, ami mellesleg nagyon a szívemhez nőtt! Tanyia és a többiek..hiányozni fognak..:(

!Viszont a történet sorsa múlhat rajtatok! Mit is értek ez alatt?
Aki végig olvasta ezt a röpke epilógust, az érezhette, hogy nem zártam le teljesen, egyfajta függővéget hagytam.
Ha jön rá annyi visszajelzés, akkor örömmel csinálok Nektek egy második évadot.

Ha tetszett a könyv akkor nyomj rá a csillagra.⭐ Illetve várom a pozitív-negatív kritikákat! :)