Boys Next Door [GOT7 FF]

✨ 8. ✨

Fogalmam sem volt, hogy történt ez, de este nyolckor minden barátnőm Jaeminnél lógott, és hirtelen mindenki jobban szerette ezt a társaságot, mint otthon lenni. A GOT7 természetesen nem hagyhatta ki, hogy levetítsék az összes létező klipjüket, és halálra fényezzék magukat, miközben Jinyoung az orrnyergét masszírozva nézte BamBam újabb kísérleteit a bottle flip challenge-re. Veronica mindezt elbűvölten figyelte, és hangosan tapsolt, amikor sikerült neki.
Egy idő után elkezdtem elmélyedni a telefonomban, amikor az üzenetet jelzett Will-től. Nyilvánvalóan tudni akarta, miért nem tudja elérni Hannah-t, én pedig a lehető legnagyobb nyugodtsággal írtam vissza, hogy fogalmam sincs. Közben pedig a tekintetem a barátnőm világító mobiljára esett, ami máris négy nem fogadott hívást jelzett. Felpillantottam, de Hannah rá sem nézett a készülékre, túlságosan lekötötte Yugyeom.
Jaebum és Yvonne nevetve rohantak le, hogy kihasználva a hűlni kezdett levegőt gördeszkázni menjenek. Nem mintha Yvonne látott volna életben gördeszkát, de ez nem volt akadály.
Youngjae szóba elegyedett Melanie-val, és éppen a beszélgetésük mély részéhez érhettek, mert láttam, hogy megfeszített figyelemmel hallgatta minden szavát. Melanie sosem volt túl szerencsés a kapcsolatokkal, hiába voltak mindig jó jegyei, sosem volt igazán boldog. Meglepődtem, hogy ilyen gyorsan kialakította vele a kapcsolatot, és mer erről beszélni vele.
Wendy és Jackson valami videót néztek az egyikük telefonján, időnként pedig felnevettek, vagy teljesen egyszerre mondtak valamit, és összemosolyogtak.
Elena hosszú ideig nem tudott bekapcsolódni sehova, így lassan araszolni kezdett a szőnyegen Jinyoung felé, aki átadta neki a helyét. Láttam, hogy a helyzet egy másodpercig kínos, de aztán már együtt beszélték ki Veronica és BamBam idióta szórakozását.
Nem tudnád felhívni? Hátha neked felveszi. Kérlek.
Bocs Will, de éppen nagyon nem érek rá. - pötyögtem, Hannah elhanyagolt mobilja pedig eközben folyamatosan világított, úgyhogy képernyővel lefelé fordítottam, hogy ne zavarjon.
Körbeforgattam a fejem a szobában, és elégedetten néztem végig a barátaimon, ahogy lassan beolvadnak a társaságba. Aztán összeakadt a tekintetem Jaeminével, úgyhogy gyorsan visszabújtam a mobilom kijelzője mögé.
- Kivel beszélgetsz ilyen lelkesen? - hajolt be hirtelen az arcom, és Will újabb üzenete közé Mark.
- Senkivel.
- Ugyan már. - kapta ki a telefonom a kezemből, mielőtt megszólalhattam volna. - Párkapcsolati tanácsadó vagy?
- Nincs itt semmiféle párkapcsolat. - kunyeráltam vissza a mobilt.
- Akkor mi lenne, ha vennénk egy fagyit?
- Most? - kérdeztem vissza, de addigra már a csuklómat fogva vezetett kifelé a sötét szobából.
- Hova-hova? - kiabált utánunk Jackson.
- Mindjárt itt vagyunk.
Már a lépcsőn sétáltunk lefelé, miközben a többiek odafent hőbörögtek, amikor feltűnt a szokatlanul nagy csend. Arra számítottam, ha Jaebum és Yvonne odakint szórakoznak, legalább nevetést be kéne hallanunk. De nem szóltam egy szót sem. Megálltam az előszobai tükör előtt, és vetettem egy pillantást a tükörképemre. Nem kimondottan sétálós, de megteszi.
Mark már az ajtóban állt, de csak akkor nyitotta ki, amikor én is odaértem. Aztán kifordultam, és a kapu felé vettem az irányt, de előtte még megtorpantam egy pillanatra. Az ellentétes irányban egy felborult gördeszka hevert a földön, tőle pár méterre pedig Yvonne állt a falnak támasztott háttal. Jaebum átkarolta a derekát, és csókolóztak.
- Hagyjuk őket. - javasolta Mark, miközben halkan kinyitotta a kertkaput, és észre sem vették, hogy kihúztunk az utcára.
Az utcára, ahol egyébként egy teremtett lélek sem volt. Ezen eléggé meglepődtem, ugyanis mióta az eszemet tudom, a lehűlt nyári esték mindig is rengeteg fiatalt vonzottak a szabadba, de most az egész környék kongott az ürességtől. A fagyizó, ami az utca végén volt, az egyetlen fagyizó volt tíz kilométeres körzetben, de még az is kihalt volt, mintha nyitva se lenne.
- Na, végre, hogy betévedt valaki! - bukkant fel Elliott feje a pult mögül, amikor az ajtó fölé felakasztott csengettyű megszólalt.
- Rám mindig számíthatsz, El.
- Hogy telik a szünet, Miranda? - könyökölt ki a pult tetejére. - Mit tervezel, most, hogy halasztasz egy évet?
- Gondolom, kiélvezem a dolgot. - vontam meg a vállam. - És veled mi újság?
- Ugyanaz az unalmas robot. - sóhajtott fel. - Egész nap alig jött valaki, nem tudom mi van ma az emberekkel. - Mark felé fordult. - Jaemin haverja, ugye? Elliott. - nyújtott kezet.
- Mark. Örülök a találkozásnak. - mondta egyáltalán nem olyan hangon, mint aki örül.
Amikor Mark azt mondta, veszünk egy fagyit, nem arra gondoltam, hogy felvásároljuk az egész készletet, de így történt. Életemben nem is láttam még annyi fagyit összesen, amennyit hazavittünk. Pontosabban át a szomszédba, ahol a már üres udvaron átvágva konkrétan beestünk az ajtón.
- Hoztunk fagyit, srácok! - mondta Mark mérsékelt hangerőn.
Odafentről hangos nevetés szűrődött le, zene, és beszélgetés hangja.
- Nem hiszem, hogy hallották volna. - jegyeztem meg.
Csakhogy tévedtem. A barátainknak mintha filterezve lett volna a hallásuk, a fagyi szó említésére az egész társaság lecsörtetett az emeletről. Aztán körbeültük az asztalt, valaki bekapcsolta a légkondit, és hihetetlen módon elfogyott az az orbitális mennyiség, amiről azt hittem, legalább egy hónapig esszük majd. Mondjuk ebbe talán az is belejátszott, hogy egy ponton BamBam, Veronica és Jackson versenyezni kezdtek, hogy ki bír többet megenni belőle. Ennek eredményeképpen szó szerint fel kellett őket támogatni a felső szintre, ahol levágták magukat az ágyra, és kivételesen tíz percig abbahagyták az őrültködést.
A fél szemem végig Yvonne-on és Jaebum-on tartottam, akik bár testben velünk voltak, lélekben mintha egy teljesen más univerzumban éltek volna. Nevettek egymás viccein, folyamatosan sugdolóztak, és el is érték, hogy Jinyoung hozzájuk vágjon egy párnát, amiért velünk mindezt nem osztották meg. Jó érzés volt Yvonne-t ilyen boldognak látni.
De nem csak ő érezte magát kivételesen jól. Úgy tűnt, minden barátnőm odáig meg vissza van a társaságtól, és volt egy olyan érzésem, hogy nem megyünk még haza egy darabig.

Éjfél előtt három perccel ért véget az Elena és Jinyoung által választott film, amin mindenki halálra unta magát, kivéve őket. Elnyomva egy ásítást, kibontakoztam Mark karjai közül, és Yugyom-ra pillantottam, aki mellett hatalmas üres hely tátongott. Észre sem vettem, hogy Hannah már nincs a szobában. Óvatosan, lábujjhegyen sétáltam ki a szobából, majd behúztam magam mögött az ajtót, és elindultam lefelé a lépcsőn. Az utolsó lépcsőfok előtt azonban megtorpantam. Odalentről halk, de egyértelmű párbeszéd ütötte meg a fülem. Kidugtam a fejem a fal mögül, hogy megnézzem, mi történik, de nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam, ki áll a nyitott ajtóban.
Will ideges ábrázattal meredt Hannah-ra, aki folyamatosan suttogva magyarázott neki valamit. Úgy gondoltam, jobb nem belefolyni a dologba, úgyhogy el is indultam felfelé, csakhogy amint megfordultam, egyből Yugyeom-ba ütköztem. A kezemmel befogtam a száját, mielőtt megszólalhatott volna, és mutattam neki, hogy menjünk fel. Szerencsére nem kérdezett semmit, csak elindult visszafelé, én pedig siettem utána. A szobaajtó előtt azonban megállt, és feltartotta elém a kezét jelezve, hogy itt stop.
- Történt valami, amiről nem szabad tudnom, Miranda?
Ez a kérdés túl egyértelmű volt ahhoz, hogy csak úgy elmenjek mellette.
- Tessék?
- Láttam, hogy folyton csörgött a mobilja. Azt is láttam, hogy direkt lefordítottad, nehogy észrevegyük. Valami Will hívogatta.
- Will csak egy haver, hidd el. - nyugtattam meg miközben ezt még én sem hittem el. - Menjünk vissza a többiekhez, és később megbeszéljük, oké?
Yugyeom bizonytalanul bólintott, ami nem igenlés volt, hanem inkább csak beletörődés, aztán ugyanolyan halkan, ahogy kimentem, visszasuhantam az ágy szélére. A fejemben már össze is raktam, hogy mit fogok mondani Hannah-nak ha visszaér.
Közben Youngjae elindított egy YouTube videót, amiben különböző időben és helyszíneken készült felvételek voltak összevágva a bandáról. Először egy igen megkérdőjelezendő részletet mutattak BamBam-ről, ahol mindenféle kontextus nélkül a szemöldökét rángatva feltesz egy eléggé kétértelmű kérdést valami kibeszélő show-ban, majd következett néhány vicces fellépési baki, a végén pedig Mark-ot mutatták, ahogy énekel.
- Megleptél. - mondtam aránylag halkan mert bár nem fordítottam el a fejem, biztos voltam benne, hogy pont mellettem van az arca.
- Örülök. - válaszolt sokkal közelebbről, mint gondoltam.
Reflexből kaptam balra a fejem, és hálát adtam Wendy-nek, hogy kapcsolt egy kis lámpát a szoba másik végében, hogy legalább a körvonalait ki tudjam venni. Tényleg nagyon közel volt hozzám. Túl közel. A többiek pedig egyáltalán nem figyeltek ránk, már egy másik videón röhögtek, és csapkodták egymás vállát. Mark arca pedig egyre közelebb és közelebb ért hozzám, és aztán...
- Miranda. - sziszegte Jaemin, mire erősen összeszorítottam a szemeim, és magamban elküldtem melegebb éghajlatra. - Hannah hova tűnt?
- Komolyan? - kérdeztem vissza. - Már legalább húsz perce nincs bent, és pont most kellett észrevenned? - suttogtam oda miközben lecsúszva az ágyról elindultam kifelé.
Ezúttal komolyan azzal a szándékkal sétáltam lefelé a lépcsőn, hogy felrángatom, ha akarja, ha nem. Ez a minimum azért, hogy közvetett módon ő szúrta el a pillanatomat. Szándékosan dobogtattam a lábammal a lépcsőfokokat, hogy ne érje őket meglepetésként az érkezésem, de ahogy leért a lábam az utolsó lépcsőfokról is, rá kellett jönnöm, hogy nem volt kit felrángatnom. Az előszoba ugyanis olyan üres volt, mint annak a rendje. Az ajtó bezárva, és ahogy kitekintettem az ablakon, egyetlen ember sem volt kint az utcán. Ezek ketten rohadtul leléptek.
- Basszameg. - sziszegtem a fogaim között, miközben kikerestem a névjegyzékből Hannah számát, és a fülemhez szorítva a telefont körözni kezdtem.
- Szia! Hannah mobilját hívtad! Kérlek, hagyj üzenetet a... - válaszolt a beállított hang, mire idegesen kinyomtam a hívást.
Oké. Semmi gond. Végül is, mind tudtuk, hogy ez fog következni, nem? Az ujjai köré csavarja Yugyeom-ot, aztán lelép Will-lel, az első adandó alkalommal. Vagy Tommal, attól függött, hogy melyikük jön előbb. Meg sem lepődtem. Már csak az volt a kérdés, milyen kifogással álljak elő, hogy megmentsem a seggét. Mert igen, még így sem akartam, hogy égjen.
Elindultam vissza a többiekhez, hogy elmondjam nekik, Hannah-t hazahívták a szülei.