Boys Next Door [GOT7 FF]

✨ 7. ✨

- Szóval, szedjük össze, ami eddig biztos. - szólalt meg először Veronica, amikor egy megfelelő pillanatban lerángatott Jaemin vendégszobájába. - Te összekavartál Mark-kal, Hannah Yugyeom-mal, Yvonne Jaebum-mal, és ki tudja, mit nem tudok még.
- Mark-kal csak beszélgettünk, Hannah csak kijelentette, hogy Yugyeom az este, Yvonne mentségére pedig semmit sem tudok felhozni. - javítottam ki. - Ugorjunk ahhoz a részhez, ahol bevallod, hogy túltetted magad Bill-en, és érzel valamit a hülye iránt.
- Hé, Miranda, BamBam tényleg jó fej, de...
- Ne hazudj, láttam ám, ahogy összenéztetek. Tetőtől talpig végigmért.
- Csak azért, mert még csak egyszer találkoztunk. - forgatta a szemeit.
- Négyszer is megtette!
- Megtennéd, hogy nem vonsz le azonnal következtetéseket?
- Gondolod, hogy Youngjae-nek bejön Melanie? - váltottam témát. - Ez olyan izgalmas! Talán a nyár végére mind kapcsolatban leszünk, és...
- Aha, szóval mégis van valami Mark-kal. - szakított félbe.
- Nem hiszem, hogy az ő részéről is...
Ebben a pillanatban azonban lassan elkezdett kinyílni az ajtó, és Jaemin dugta be a fejét rajta.
- Na, tessék. Először baja van a sötéttel, aztán beül ide a még sötétebbe. - oltotta le Veronica-t egy szempillantás alatt, majd jártatni kezdte a tekintetét közöttünk. - Minden oké?
- Persze.
- Gondoltam szólok, hogy BamBam minden ötödik percben az ajtóra néz, hátha visszajöttök. - fordult a barátnőm felé. - Csak mondom.
- Köszi az infót. - hessegette el Ver. - Adj még két percet!
- Jó, jó. - indult el kifelé, de még egyszer visszafordult. - Hé, Mir. Még mindig lógsz eggyel.
- Kifelé!
Kivártuk, ameddig az ajtó becsukódik utána, a léptei pedig felhaladnak a lépcsőn.
- Még mindig lelkiismeret-furdalásom van. - mondta Ver halkan. - Bill miatt. Nagyon elcsesztem... az egész kapcsolatát. Biztosan utál.
- Neked lenne okod utálni őt. - emlékeztettem. - Azért jöttünk ide, hogy elfelejtsd. Szóval ne is gondolj rá! Meg sem érdemli, hogy egyáltalán beszéljünk róla. Adnod kéne egy esély BamBam-nek, hátha...
- Nem, nem, erről hallani sem akarok! - torkolt le azonnal. - Figyelj, az emberek nem így működnek. Nem teszik túl magukat ilyen gyorsan valakin, akiért odavoltak.
- Tudom, Veronica.
- Nem. - rázta meg a fejét. - Neked ez valamiért mindig ilyen könnyen ment. Egyik exedet sem sirattad egy napnál tovább. Sőt. Pár órával a szakítás után már bulizni mentél.
- Lehet, hogy sosem voltam még igazán szerelmes. - vontam meg a vállam. - Szerintem nem is tudnék mi kezdeni vele, ha hirtelen az lennék.
- Szóval, Mark...
- Jaemin-nek igaza van, ideje visszamennünk. - pattantam fel a kanapéról, de Veronica valahogy még így is megelőzött.
- Legyen. - állított le a kezét a kilincsre téve. - De ezt még nem fejeztük be, és én megyek fel először. Ha egyszerre tennénk, rájönnének, hogy kibeszéltük őket.
- Szerintem már így is sejtik...
- Gyere utánam két perc múlva.
- Ez egy hülyeség.
Néztem, ahogy kiviharzik az ajtón, amit becsap maga után, én meg felsóhajtottam, és sétáltam egy kört a szobában. Feljebb húztam a redőnyt, és bejuttattam egy kis napsütés a szobába. A hátamat a hideg radiátornak támasztottam, és magam elé meredtem. Pontosabban az ágyra, amiben felkeltem a durva este után. Mellette, a földön még mindig ott voltak az általam lesodort éjjeli lámpa darabkái. Jaemin rohadtul trehány lehet, ezt meg is állapítottam. Aztán már kezdtem úgy érezni, hogy Veronica hülye ötlete arról, hogy ne egyszerre menjünk fel, kezd egyre abszurdabb lenni. Úgyis eleget vártam már, eldöntöttem, hogy ideje visszatérni a társasághoz. Azonban alighogy kinyitottam az ajtót, már bele is ütköztem valakibe.
- Ó. Szia. - mondtam ki meglepetten.
- Szia. - köszönt vissza Mark, amitől még kínosabb lett a szituáció. - Veronica feljött, és azonnal befoglalta a BamBam melletti helyet, szóval gondoltam megnézem, hol hagyott téged.
- Hát, megtaláltál.
Egyszerűen legszívesebben megfejeltem volna az ajtófélfát, amiért képtelen voltam egy értelmes mondatot összehozni. Úgy éreztem, mondanom kéne még valamit, de ez sem jött össze. És valójában már inkább meg sem próbáltam.
- Eláruljak egy titkot?
- Szeretem a titkokat.
Mark visszalökött a szobába, és bezárta mögöttünk az ajtót. A szívverésem olyan ütemre gyorsult, amit valószínűleg a pólómon keresztül is tökéletesen látni lehetett, de ő végig a szemembe nézett.
- Ez az egész "nyári szünet" - rajzolt idézőjeleket a levegőbe. - egy nagy baromság.
- Hogy érted ezt? - kérdeztem összezavarodva.
Mark leült az ágyra, én pedig mellé telepedtem. Nos, nem igazán így terveztem ezt sem.
- A kiadónk küldött minket szabadságra. Ugyanolyan fellépéseink lennének, mint mindig, de most... Jelenleg nem akarják, hogy a közelben legyünk, ameddig megtárgyalják a sorsunkat.
- A sorsotokat? - kezdtem egyre jobban belegabalyodni a dologba.
- Youngjae sorsát.
A szobára egy pillanatra csend telepedett, amit Mark tört meg, mert látta rajtam, hogy már kérdezni sem merek.
- Az elmúlt pár hónapban... Sok negatív visszajelzést kaptunk... Illetve csak ő kapott. Nem a hangjára, azzal semmi baj sincs. Sőt, egyhangúan megszavazták, hogy ő a legstabilabb vokalistánk. De nemrég történt egy incidens... Az egyik barátja, illetve, már nem is barátok. A srác csinált egy pár megbocsájthatatlan dolgot, felhasználta Youngjae hírnevét a saját önző céljai érdekében. És ez elég sok embernél kiverte a biztosítékot.
- De neki semmi köze ehhez, nem igaz?
- Viszont ez a rajongókat nem érdekli. - rázta meg a fejét. - Azt mondják, neki kell felelősséget vállalnia, mert az ő haverjáról van szó. Azzal, hogy kilép a bandából. Bocsánatot kért, de bizonyos helyzetekben a bocsánatkérés nem segít. Most kényszer szabadságon vagyunk. A kiadónk azért küldött minket nyaralni, hogy békésen megtárgyalhassák, hogy mi legyen vele.
- Bármi is lesz, mind ki fogunk állni mellette. - biztattam. - Nem tehetik ezt vele.
Mark a vállamnál fogva közelebb húzott magához és átölelt.
- Köszönöm.
- Nincs ezen mit köszönni.
Megvártam, hogy eltoljon magától, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Most pedig menjünk fel a többiekhez, és ne rontsuk el a hangulatot ezzel.
- Oké. Csak egy pillanat.
A fülem mögé simított egy elszabadult hajtincset.
- Most már indulhatunk.

Jaebum sztorizásának a végére futottunk be, a szobában ülők pedig egy emberként fordultak felénk. A legtöbben halál közömbös arccal, aztán ott volt Veronica.
- Lekéstétek a legjobb részt. - szidott le minket Yugyeom, miközben visszafoglaltuk az eredeti helyünket.
- Bocs, haver, majd úgyis elmondja még legalább négyszázszor. - vetette oda Mark.
- Biztosan sokkal jobban szórakoztak. - vágta rá BamBam, mire Jinyoung megdobta egy párnával. 
BamBam azonban visszadobott, és pont szerencsétlen Youngjae-t találta el vele. Egy fél másodpercre beállt a csend, aztán mindenki őrült módjára pattant fel, kapott fel egy párnát és vágta oda ahhoz, akit először meglátott. Veronica és én röhögve néztük a felfordulást, mi nem terveztünk belefolyni a dologba, ameddig a karunknál fogva fel nem rángattak minket is. Őszintén szólva, legutóbb hét évesen párnacsatáztam, de ezek a fiúk szintén egy hétéves értelmi szintjén mozogtak. Sosem láttam még felnőtt embereket ilyen jól szórakozni azzal, hogy egymást üthetik. A bulit pedig nyilván el kellett rontania valakinek. Jaemin hirtelen egy mozdulattal teljesen felhúzta a redőnyt, mire a kinti harminchat fokos hőség napsugarak formájában betódult a helyiségbe.
- Ember, erre mi szükség volt? - sóhajtott fel Jaebum, aki éppen a fény forrásával szemben állt.
- Idióták, nem halljátok, hogy valaki van odalent?
Nem hallottuk. De erre természetesen eldobtuk a kezünkben tartott párnákat, és viszonylag rendbe szedtük a szobát. Hamar kiderült, hogy erre viszont semmi szükség nem volt. Ugyanis a látogatóról kiderült, hogy Hannah az.
- Remélem, nem zavarok. - jelentette ki, végigfuttatva a tekintetét a társaságon. - Jesszus, úgy néztek ki, mint akik az őrültek házából szabadultak.
- Nem nagyon lőttél mellé. - feleltem.
Mögöttem a szemem sarkából láttam, ahogy Yugyeom előre tolakodik, majd egyáltalán nem beállítottan megtámaszkodik a korláton, kezében a telefonjával.
- Mi szél hozott? - indult meg felé Jaemin, hogy segítsen neki letenni a táskáját.
- A szükség. - vágta rá Hannah. - Beszélnem kell Mirandával, de úgy látszik, már többet lóg a szomszédban, mint otthon. Azt már meg sem kérdezem, Veronica mit keres itt.
Ver óvatosan intett egyet felé.
- Miről lenne szó? - próbáltam meg kihúzni belőle mindenki előtt, pedig tudtam jól, hogy nem fog menni.
- Használhatnánk a vendégszobát? - mutatott a háta mögé, Jaemin pedig rábólintott.
Úgy gondoltam, hogy valami érdektelen hülyeség lesz, de amikor bezártam magam mögött az ajtót, kiderült, hogy kivételesen nem Willről vagy Tom-ról volt szó.

- Yugyeom. - értelmeztem a hallottakat. - Nem hiszem el, hogy komolyan egy dél-koreai bandának kellett a szomszédomba költöznie ahhoz, hogy lemondj mindkettőről.
- Banda?
- Ezt majd később megmagyarázom. Először azt szeretném hallani, hogy mit tervezel. Mert tutira tervezel valamit.
- Azt tervezem, hogy leülök közéjük, és megvárom, hogy rám hajtson. Ennyire egyszerű. - vonta meg a vállát.
- Ugye tudod, hogy ő nem Will vagy Tom? Nem fog csak úgy odamenni. És kérlek, kérlek mondd, hogy nem akarod belekeverni ebbe az egészbe.
- Komolyan beszéltem, Miranda. - nézett rám elképedve. - El akarom felejteni mind a kettőt. Csak az időmet húztam velük.
- Szóval most úgy érzed, egyik se kell. - fontam össze a karjaim magam előtt. - De mi lesz, ha holnapra meggondolod magad? Vagy ha valamelyikük megkeres.
- Nem fog érdekelni, és biztosan nem gondolom meg magam. Sokat agyaltam ezen...
- Hannah, tudod, hogy az egyik legjobb barátnőm vagy. De ha megbántod azt a szegény srácot, én esküszöm, hogy...
- Gyere. - nyújtotta felém a kezét a szemembe nézve. - Kössünk pofogadást.
- Hű. - fagytam le egy pillanatra. - Te ezt komolyan gondolod. Mi a fene?
Lenéztem a kezére, majd megfogtam.
- Elena nagyon büszke lenne ránk.
- Ha én nyerek, tutira előtte kapod meg a pofont.
- Te pedig Mark előtt.
Egy pillanat alatt lefagyott a mosoly az arcomról, amikor kimondta a nevét.
- Mi az? - vigyorgott, miközben feltápászkodott a vendégágyról. - Azt hiszed, nem tudja már mindenki?
- Reméltem. - sziszegtem, majd utána iramodtam az emeletre.