Boys Next Door [GOT7 FF]

✨ 1. ✨

Végre hivatalosan is elkezdődött a nyári szünet. Az osztály szétszéledt, mindenki ment a saját feje után, követte az álmait. Szinte mindenkit felvettek álmai egyetemére, és tényleg azt készült csinálni, amit szeretett. Aztán ott voltam én, aki Így jártam anyátokkal maratont tartott egy egyliteres jégkrémes doboz társaságában.
Arra gondoltam, hogy áthívhatnám Veronicát, hogy elterelje a gondolataimat a szerencsétlen helyzetemről, de emlékeztettem magam, hogy a húga szülinapját ünnepli éppen. Wendy természetesen szóba sem jöhetett, ő nem volt olyan társasági ember. Yvonne társaságában egy zsák krumplinak éreztem magam, Melanie folyamatosan depizett, Elenának mindig is megvoltak a saját bajai otthon, így Hannah számát kerestem ki a névjegyzékből.
A fülemhez emeltem a telefont, és kibámultam a tévé mögött húzódó nagy üvegfalon át a kertbe. Apa éppen füvet nyírt, anya pedig mosogatott. A szomszéd ajtaja hirtelen kivágódott, és a szomszéd srác lépett ki rajta. Az udvarukon bekapcsolt öntözőrendszert megpillantva ledobta a pólóját, én meg kiejtettem a kezemből a kanalat.
- Mizu csajos? - vette fel végre Hannah, ami visszarángatott a valóságba.
- Unatkozom. - nyúltam a távirányítóért, hogy lejjebb vegyem a hangerőt a sorozatomon. - Átjössz?
- Bárcsak megtehetném. De Willel vagyok éppen. Visszahívlak később?
- Hagyjuk. - forgattam a szemem. - Össze kéne hozni valamit a lányokkal. Később megbeszéljük.
- Majd írok.
Igen, el is felejtettem, hogy Hannah újabban minden idejét Willel tölti. Vagy Tommal. Kész szerencse, hogy a két srác nem tud egymás létezéséről. Hosszan fújtam ki a levegőt, és egy újságpapírral legyezgettem magam, miközben a nyakamat nyújtogattam, egyáltalán nem figyelve a tévéből felharsanó nevetésre. Fél éve költöztek be az új szomszédaink, és azonnal szemet vetettem a srácra, aki alig egy pár évvel lehetett idősebb nálam. Tudtam, hogy ő is kiszúrt magának, mert mindig bámult, amikor anya elküldött a boltba, és elsétáltam a házuk előtt. Ennek ellenére sosem jött át, és igazából annyira nem is érdekelt. Annak a tipikus jóképű idiótának tűnt, akivel két értelmes szót sem tud váltani az ember.
A nevét azonnal megjegyeztem, amikor az anyja mesélni kezdett róla az első napjukon. Átrobogott egy nagy kosár gyümölccsel, holott ez rohadtul nem az ő feladata lett volna, és ódákat zengett Jaemin-ről, aki kitűnő sporttevékenységet folytatott, ráadásul két nyelven beszélt, angolul és koreaiul, utóbbit az apjának köszönhette. Elmesélte továbbá azt is, hogy minden nyáron Koreába megy a haverjaihoz, de egy véletlenül meghallott beszélgetésből megtudtam, hogy idén a barátai jönnek hozzá, valami Jacksonék. Az anyja nagyon lelkes volt, amikor arról beszélt, hogy Jaemin mennyire előre tervez az életben, meg a többi hasonló baromság.
Én meg bólogattam, mintha érteném, miközben a jelentkezési határidők elszaladtak a fejem fölött, és halvány lila gőzöm sem volt, mi lesz velem a gimi után. Most mindenki lekötötte magát a nyárra a szervezkedéssel, de nekem halasztanom kell egy évet. Egy évet, amit unatkozással fogok eltölteni. Vagy diákmelóval. Még nem döntöttem el. Idegesített, hogy a kosarazással nem tudtam tovább menni, és hiába csapott volna le minden egyetem a matekos agyamra, nekem egyik sem tetszett. Semmit sem találtam elég érdekesnek.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy elfogyott a fagyim, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy alig tíz perce kezdtem el enni. Kibattyogtam a konyhába, ami addigra tiszta volt és üres, aztán egy mozdulattal a kukába hajítottam az üres fagyis dobozt. Hozzáláttam lefőzni egy kávét, de egyszerűen nem bírtam a tűzhely mellett állni. Felvettem a fekete strandpapucsom, és úgy ahogy voltam, az otthoni, elnyűtt spagettipántos felsőmben és rövidnadrágomban kiléptem a kertbe. Apa már az előkertben járt, így észre sem vette, hogy átszelem az udvart, és fellépek a kerítésnek támasztott térkőkupac tetejére. Így lazán átláttam a kerítés fölött, mindig ezt csináltam, ha unatkoztam. Csakhogy ezúttal, amikor a fejem felbukkant a lécek között, valaki más feje már ott volt.
- Szia, Miranda!
Fél év. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy a szomszéd srác először hozzám szóljon. Először meglepődtem, de viszonylag hamar összeszedtem magam, és a hajammal kezdtem babrálni, mint mindig, amikor ideges leszek.
- Szia, Jaemin!
- Megjegyezted a nevem. - jegyezte meg meglepetten. - Sokaknak időbe telik.
- Nekem fél év is elég volt.
Felnevetett, és kicsit felemelte a fejét, így jobban szemügyre tudtam venni a vonásait. Hát, így közelről nézve már nem is volt annyira az esetem. De a teste még mindig ott volt.
- Nem akarsz átjönni? Beszélgethetnénk.
- A beszélgetés mire kód? - kérdeztem vissza kapásból.
Jól ismertem már ezt a trükköt, és nem voltam hajlandó bedőlni neki.
- Ügyes. Nézz át holnap. Egy pár barátom nyaralni jön hozzánk, és tutira meg akarnak majd ismerni.
- Ugyan miért akarnának? - forgattam a szemem.
- Mert majd mesélek nekik a dögös csajról a szomszédból, aki csak az ablakból szokott bámulni ahelyett, hogy átjönne megkérdezni, mizu.
Nagyot nyeltem, pedig tudtam, hogy tudja, és azonnal rákvörös lettem. Legalábbis erre következtettem abból, hogy égni kezdett az arcom.
Jaemin ellökte magát a kerítéstől, intett és beszaladt a házba, én pedig hasonlón cselekedtem.
Persze, a kávémról természetesen teljesen megfeledkeztem, és kifutott, szóval takaríthattam a tűzhelyet. Hamarosan üzenetet kaptam a közös chat-be, és azonnal beindult a szervezkedés. Hannah komolyan vette, hogy bulizós hangulatban vagyok, pedig ezt így konkrétan nem is mondtam neki. Amint hazaért, rögtön szervezni kezdett egy bulit egy híres közeli szórakozóhelyen, ami nevezetes volt arról, hogy dugig volt tömve emberekkel, és rendszeresen történtek komoly balesetek. Tökéletes. Izgalom. Ez kell az életembe.
Feltelepedtem a kanapéra, és töltőre tettem a telefonom, így elég kicsavarodott testhelyzetbe kellett vágnom magam ahhoz, hogy vissza tudjak írni. A chat természetesen pörgött, a lányok már a ruháikról beszélgettek, amikor megérkeztem. Semmi pénzért nem hagytam volna ki ezt a partit, mindenáron el akartam mesélni nekik a rövid beszélgetésem a szomszéd sráccal. Lefixáltuk az időpontot másnap este kilencre, a hazaérést viszont nem szerveztük meg, mert minek? Valahogy hazavergődünk, eddig még mindig túléltük, és ezután is túl fogjuk alapon.

Másnap reggel a kanapén ébredtem, és annyira megijedtem, hogy egyből le is estem. Valószínűleg a döglesztő melegre kelhettem fel, mert a nagy üvegfelület az összes napsugarat átengedte, és patakokban csorgott a nyakamból az izzadtság. Gyors zuhanyt vettem, ami legalább fél órán keresztül tartott, mert az előző napit is be kellett pótolni. Fogalmam sem volt, meddig ülhettem a kanapén a barátaimmal beszélgetve, de valamikor hajnali 2 és 3 között eshetett ki a telefonom a kezemből, legalábbis amikor később visszanéztem, ekkortájt írtam utoljára. Szóval kezdetét vehette egy újabb felettébb izgalmas, érdekes nap, egyedül itthon, mert anya és apa korán leléptek dolgozni. A konyhában még egy aranyos cetlit is hagytak nekem, hogy van kaja a hűtőben, de rendelhetek pizzát is, ha ahhoz van kedvem, hogy az életképtelen lányuk valahogy átvészeljen még egy napot a nyári szünetből.
Bedobtam a mikróba egy kis maradék hamburgert, aztán bekapcsoltam a klímát, ami valami rejtélyes oknál fogva még abban az évben nem is volt használva, pedig szükség lett volna rá. Kikotortam a házimozirendszer távirányítóját a tévé alatti szekrényből, és kiélvezve, hogy enyém az egész ház, feltekertem a hangerőt a maxra.
- Who's gonna walk you through the dark side of the morning? - énekeltem ugrándozva, kezemben a tányérommal, és egy pohár limonádéval, amibe stílusosan még szív alakú jégkockákat is tettem. - Who's gonna rock you when the sun won't let you sleep?
Csakhogy amikor feltettem a lábam az első lépcsőfokra, valaki kopogott az ajtón. Letettem a tányért és az innivalót a komódra, megigazítottam a lófarokba kötött hajam, lejjebb vettem a hangerőt a zenén, és ajtót nyitottam.
- Jó kedvünk van ma reggel. - jegyezte meg Jaemin, aki fogalmam sem volt, hogy jutott be az elvileg csukott kapun. - Lehetne egy kicsit halkabban? Rohadtul áthallatszik, és vendégeket várok.
- Tudok róla. - mondtam, majd megdobtam a hangerőt egy kicsivel. - Így jó lesz?
- Tökéletes, köszönöm. Ugorj át, hogyha...
- Sajna nem fog menni. - vágtam csípőre a kezem, és az ajtófélfának támaszkodtam. - De majd legközelebb. Szia!
Bevágtam az ajtót az értetlen képe előtt, felkaptam a kajám, és felrohantam. Az emeleten általában sokkal melegebb van, így ezúttal leengedtem a redőnyöket, és bedugtam a konnektorba egy ventilátort. Nekiláttam az evésnek, közben háromszor körbetáncoltam a szobám, és végigfuttattam a tekintetem a szobám falára akasztott képeken, amik engem és a barátaimat ábrázoltak. Az évek során sok közös emléket gyűjtöttünk, nagy hatást tettünk egymás életére, és nem egyszer rángattuk ki egymást a legnagyobb szarból, amibe ember csak keveredhet. Két kezemen sem tudtam volna megszámlálni, hányszor hajtottam el egy-egy srácot Hannah közeléből, vagy Veronica hányszor rohant át, mint a villám, egy tábla csokival, amikor milliomodszor törte össze a szívem valami idióta, akinek mára már a nevére sem emlékszem. Olyan sok mindenen mentünk keresztül, olyan sok mindenben volt részünk együtt. A falamon ott csüngött az első medencézésünk, táborozásunk, pizsamapartink csoportképe. Sőt, még az első nagyobb bulinké is, aminek az lett a vége, hogy Elena mattrészegre itta magát, és Melanie meg Yvonne vitték haza, aztán másnap reggel elmentünk megnézni él-e még.
A kedvenc emlékem az összes közül a szalagavatónk volt. Ókori görög előadással készültünk, sok munkát öltünk a szervezkedésbe, rengeteget próbáltunk, de abszolút megérte. Egy puccos étteremben koccintottunk az osztályra, aztán természetesen mind egy szórakozóhelyen kötöttünk ki, ahol túl sok minden történt ahhoz, hogy bárkinek is részletesen elmeséljem. Életünk legjobb éjszakája volt.
Az órára pillantottam, fél tizenkettő volt. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, amiben elegánsan, vállfán lógtak a kedvenc ruháim. Kiemeltem a tengerkék, testhez simuló ruhát, amit a nagynénémtől kaptam, és végigsimítottam rajta. A szekrényem elejére akasztottam, kiszedtem mellé egy fekete magassarkút, és megcsodáltam az összeállítást.
Tessék, már meg is feledkeztem Jaemin ajánlatáról. Annyira azért nem érdekeltek a haverjai, hogy nála lógjak. Leheveredtem az ágyamra, és a zene ütemére bólogatva chatelni kezdtem.