Boys Next Door [GOT7 FF]

✨ 6. ✨

Mark-kal annyira sokáig beszélgettünk, hogy végül Jinyoung feljött ránk nézni, és kíméletlenül lerángatott minket a bulizók közé. A kezünkbe nyomott egy-egy poharat, és beszálltunk valami ivós játékba, ahol technikailag nem voltak szabályok, csak az, hogy rúgj be. Ez igen jól jött az előző éjjeli tapasztalataim után, de valami csodálatos módon mégis a saját ágyamban ébredtem másnap tíz órakor arra, hogy csengettek. Örömmel tapasztaltam, hogy a pizsamámban vagyok, Yvonne ruhája pedig bor és rúzsfoltoktól mentesen, összehajtva pihen egy széken. Nem vettem a fáradtságot, hogy felöltözzek, csak beleléptem a papucsomba, és lecsörgettem. A kémlelőnyíláson kinézve azonban megláttam, hogy a bejárati ajtó előtt Mark áll. 
- Egy pillanat! - kiabáltam ki, majd tornádó módjára siettem vissza a szobámba, túrtam fel a szekrényem, és kaptam fel valami vállalhatót.
Mikor ismét leértem, teljesen kifulladtam, úgyhogy meg kellett állnom két perce, hogy kifújjam magam. Ez idő alatt vetettem egy pillantást a tükörképemre, ami teljesen natúr volt, és elbizonytalanodtam. Semmi gond, legyintettem végül. Bulizni voltam az éjjel, megbocsátható, ha úgy nézek ki, mint a mosott szar.
Szélesre tártam az ajtót, és mosolyogtam.
- Jó reggelt! - köszöntött, nem törődve azzal, hogy ez már inkább délelőttnek számít. - Gondoltam, erre még szükséged lehet.
A telefonomat tartotta a kezében, én pedig mentálisan lekevertem egyet magamnak.
- Köszönöm. - vettem el, és hosszasan bámulni kezdtem. - Hogy tudtam otthagyni? És hogyhogy észre sem vettem?
- Nem tudom, de mi nagyon is észrevettük. Legalább négyszáz üzenetet kaptál. Fogadjunk, hogy mind fiúktól jött. - jegyezte meg széles vigyorral, megtámaszkodva az ajtófélfán.
- Dehogy. Csak a barátnőim azok. - hárítottam a lehető leggyíkabban. - Bejössz egy teára?
- Szívesen tenném, de valakinek takarítania is kell. Így is kő-papír-ollóval döntöttük el, ki hozza át ezt neked. - bökött a mobilomra. - Mindenki ki akart szabadulni abból a mocsokból, még ha csak öt percre is.
- Átmenjek segíteni? - ajánlottam fel. - Végül is, én is ott voltam.
- Elbírunk vele. - mosolygott le rám. - A tegnap esti meg...
- Köszönöm, hogy meghallgattál. Tényleg sokat jelent, hogy ki tudtam adni magamból valakinek. - előztem meg.
- Mit kapok érte?
- Tessék? - hőköltem hátra, mert akaratlanul is Jaemin hülyesége jutott eszembe.
- Nyugi nem gondoltam komolyan. - nevetett ki. - Vagyis nem teljesen komolyan. - oldalra fordította a fejét, és egy ujjával rábökött az arcára.
Haboztam egy másodpercig, de aztán gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.
- Gyere át, amikor csak akarsz. - búcsúzott el mosolyogva, és bezárta maga mögött az ajtót.
Megálltam a nagy üvegajtó előtt, és néztem, ahogy kisétál a kertből, majd besétál Jaemin udvarára, és eltűnik a házban.
Majdnem elbambultam, és elkezdtem gondolkozni, amikor a kezemben tartott mobilom megrezzent, és kis híján szívinfarktust kaptam.
Veronica üzenete rövid volt, és kifejező. Azonnal felkaptam a cipőm, és lerohantam a garázsba a kocsikulccsal a kezemben.

Veronica maga elé meredve ült az ágyán, a kezében a telefonját szorongatta elfehéredett ujjakkal, és a szeméből potyogtak a könnyek.
- Megmondtam neki. - ismételte a rövid üzenetének szövegét. - Elmondtam az egészet.
- Semmi baj. - simogattam meg a vállát, majd magamhoz öleltem. - Helyesen cselekedtél.
- Tudom. De akkor is szeretem. Nem akarom, hogy vége legyen, pedig el sem kezdődött.
- Talán jobb is lesz így. - töprengtem. - Tudom, hogy érez irántad valamit, de Bill egy szarházi. És végre a barátnője is tudja ezt róla.
- Igen. - szipogta. - Viszont én vagyok a vesztes ebben a történetben.
- Ugyan, miért lennél vesztes? - ráztam meg a fejem. - Rengeteg srác van még a világon, akik mind olyan lányt keresnek, mint amilyen te vagy. Tudok is valamit, amitől egy kicsit jobb kedved lesz. - felpattantam az ágyról, és kutakodni kezdtem a szekrényében.
Kidobtam az ágyra néhány ruhát, és kiválasztottam a kedvencemet közülük.
- Mit csinálsz? - kérdezte, miközben megtörölte a szemeit egy zsebkendővel.
- Öltözz. - dobtam oda neki egy felsőt, amit ügyesen még a levegőben el is kapott. - Látogatóba megyünk.