Daylight 🌞 /Shadowhunters/

🌞

Daylighter - Napjáró

Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Egy újabb nap a csodás pokolban. Remélem értetted az iróniát. Még csak fél hét van, így ráérek készülődni. Felkapcsoltam a lámpát és elindultam a fürdőm felé. Kinyitottam az ajtót, majd szennyes ruhák tára fogadott. Sóhajtottam egyet, majd gyorsan felkapkodtam a koszos darabokat és betettem őket a mosógépbe.
Levettem piros hálóingem majd azt is belehelyeztem. Szintén ezt csináltam a fekete melltartómmal és bugyimmal.
Beállítottam a zuhanyzó hőfokát, majd beléptem a fülkébe. Átmostam magam meleg vízzel, majd a kezembe vettem a rózsa illatú tusfürdőmet. Végig mostam aztán minden pontot a testemen, lemostam majd elzártam a vizet. Fehér törölközőmért nyúltam és magam köré tekertem.

Indulásra készen állva léptem az ajtóhoz és kiléptem rajta. Bezártam az ajtót, majd elindultam. Az út felénél egy magas srác sétált előttem, minta magában beszélne.. Lefékezett én pedig szokás szerint nem figyeltem ezért valaminek neki menve lehuppantam a járdára. Felnéztem rá, de nem volt egyedül. Ez a vörös hajú lány eddig is vele volt?
"Bocsi, jól vagy?" -guggoltak le elém. Aggódó tekintettel vizslattak.
"Te nem voltál itt az előbb..." -suttogtak magam elé, a lány szemébe nézve.
"Simon azt hiszem megtaláltuk." -szólalt meg a vörös.
"Biztos? Clary ne bízd el magad." -válaszolt neki, mint kiderült Simon. Clary előhúzott egy vas vagy acél pálca szerűséget, és mintha egy átvizsgáláson lennénk végig vezette rajtam. A hasam bal oldalához ért engem pedig kirázott a hideg. Clary nemes egyszerűséggel felhúzta ott a fekete pulóverem és mosolyogva Simon-ra nézett.
"Én megmondtam hogy ő az."
Én csak kapkodtam a fejem közöttük. Nem értettem semmit.
"Miről beszéltek?" -szólaltam meg.
"Majd az Intézetben megtudod." -tette Clary kezét a vállamra. Elhúzódtam és felálltam.
"Nem megyek sehova. Nem ismerlek titeket. " -ellenkeztem. Gyors léptekkel elindultam a hosszabbik úton a suliba.
"Simon nem hagyhatjuk elmenni! Kapd el!" -hallottam a távolból Clary hangját. Simon valahogy elém került és nemes egyszerűséggel felkapott a vállára.
"Tegyél le!" -kiáltottam neki. "Nem akarok veletek menni!" -ficánkoltam. Elkezdtem ütögetni Simon hátát, de semmi. Mintha meg sem érezte volna. Feladtam a próbálkozást és csak lógtam vállán.

Durcásan álltam egy fa előtt és hallgattam Clary mondókáját. Nagyon nem érdekelt miről beszél. Inkább haza mennék. Hirtelen egy nagy templom szerűség jelent meg előttünk. Pár másodperc múlva pedig nagy szél támadt és egy portál jelent meg kb. húsz méterre tőlünk. Egy szőke, magas fiú, egy szintén magas csak barna, szinte már már fekete hajú srác, és egy kisebb fekete, hosszú hajú lány léptek ki belőle. A szőke kezében egy türkizen világító kard van, a fekete hajú vállán egy nagy íj tegez és kezében maga az íj. A lány kezében is egy kard van. Felénk jönnek, nekem a szívem majd kiugrik a helyéről. Félek, rettegek, bántani fognak? Nem akarok itt lenni.
Hátrálni kezdtem, majd futni, de nem sokáig, mivel valaki elkapta a csuklóm.
"Ruby..?" -néztem farkas szemet a fekete hajú fiúval.