Daylight 🌞 /Shadowhunters/

❃

Luna ijedt tekintettel meredt rám, szóhoz sem jutott. Lassan elengedett, majd kisétált. Talán nem kellett volna elmondanom neki...Bár most hogy tudja, megtudja akadályozni. 

Felálltam a fehér ágyról és kicsit lassan de elindultam a szobám felé. Clary rohant el előttem és megint bejátszódott egy látomás. 

Clary Azazel oldalán állt és nevetett. Másik oldalán rég elveszett testvére állt Jonathan..

A falnak dőlve tértem magamhoz. Fejemet fogva kezdtem el botorkálni a szobámhoz, hogy ledőljek egy kicsit. Szinte beestem a szobámba, leültem és az ajtóhoz dőltem. Egyre hevesebben kezdtem venni a levegőt...tekintetemet egyfolytában kapkodtam ide-oda. Hajamba túrtam, próbáltam észhez térni...Egyszerűen pánikba estem, előre hátra dölöngéltem, szédültem... Eldőltem a szőnyegemen és a fejemet fogva szinte már sikítottam. Egyre több látomást látok, mindegyik kötődik egymáshoz...és mindegyikben meghal valaki. 

Később..olyan éjfél lehetett kimentem a szobámból és valami nyugtatót kerestem. Apa volt őrségben éppen.

- Apa...-szólítottam meg halkan, kissé remegő hangon. Egyből hátra fordult aggódó tekintettel.

- Igen kicsim, mi a baj? Nagyon sápadt vagy..ettél ma eleget-

- Jól vagyok...csak..valami nyugtatót szeretnék kérni...folyamatosan kattog az agyam és nem tudok aludni...kérhetek?

- Magnus még ébren van, kopogj be hozzá drágám. Biztos nincs baj? - állt fel a székről és mellém sétált.

- Hiányzik Edmund...csak ennyi. Jó éjt apu - adtam az arcára egy puszit majd a szobájuk ajtajához siettem, viszont az ajtó előtt elkapott megint a szédülés. 

Ugye milyen rossz? Kicsi Ruby... Ez most...Jonathan volt? Tényleg szükségem arra a nyugtatóra. Benyitottam Magnus-hoz, tényleg ébren volt még.. 

- Szia kincsem. Hogy- De rosszul nézel ki! Fal fehér vagy...- pattant fel a foteléből és hozzám sietett - Mit ettél ma? Mit csináltál? 

- Semmit..de most csak, adj egy erős nyugtatót...- mondtam halkan.

- Nyugtatót minek? - tette kezét vállaimra, becsukta a szemét és ellenőrzött - Feldúlt vagy. Mi a baj? 

- Semmi, csak...hiányzik Edmund..utálom, hogy nem emlékszik rám...- könnyeztem be egy kicsit.

- Minden rendben lesz kicsim. Szerintem így is beléd fog szeretni, jó srácnak tűnik - húzott magához. 

Kaptam egy nyugtatót és egy pohár vizet. Megöleltem apát, majd vissza indultam a szobámba. Nem figyeltem merre megyek ezért neki is mentem valakinek.

- Oh Ruby! Te sem tudsz aludni? - mosolygott rám Edmund. 

- Ami azt illeti...nem.. - sóhajtottam fáradtan.

- Esetleg...mi lenne ha velem aludnál? - vakarta meg tarkóját zavarában.

- Velem szeretnél aludni? - pirultam el, mint egy paradicsom, hirtelen felindulásból megöleltem Edmundot. Nagyon hiányzik..Szorosan vissza ölelt. Kézen fogva a szobájába sétáltunk. Lefeküdtem az ágyára, ő pedig velem szembe. Kezünket összekulcsolta és végig a szemembe nézett.

- Ruby, eljönnél velem egy randira? - kérdezte meg halkan.

- A legtöbb örömmel...-simítottam végig kézfején a hövelykujjammal. 

- Mondd Ruby..milyen voltam az előtt? 

- Ugyan ilyen. Kedves, életvidám, éhenkorász - kuncogtam ennél a szónál - és a legfontotsabb szerintem, hogy teljes szívedből szerettél... - könnyeztem be megint. Edmund magához húzott és már csak azt hallottam ahogy azt mondja, hogy: 

- Most is ugyan úgy szeretlek...

Másnap reggel Edmund karjai közt ébredtem. Egy ideig még hallgattam szuszogását, majd kicsúsztam kezei közül és a szobámba mentem. Lezuhanyoztam és meg mostam a hajam. Egy bandás pólót és egy cica nadrágot vettem fel, a hajamra pedig a egy törülközőt tekertem. Egy háromnegyed óra múlva éppen a hajamat vasaltam mikor újabb látomásom volt.

Azazel éppen Magnust fojtogatta. Alec mögötte feküdt vérben úszva. Én pedig ott álttam, földbe gyökerezett lábbal. Mozdulni sem tudtam. Jace, Izzy, Alec, a bátyám... és Edmund mindenki holtan feküdt a fűben és Magnus is nemsokára feladja. 

Olyan valóságos volt...viszont mikor körbe néztem semmit nem láttam. Megdörzsöltem a szemem és semmi. Tapogatva felálltam, majd a másik pillanatban már a földön ültem. Elkezdtem pánikolni. Miért nem látok? Mi történt velem?  Ajtó nyitódást hallattam, Edmund lépett be rajta, felismertem a hangját..

- Ruby kérsz sütit- Ruby! -sietett mellém.

- Ed..Eddie...-kapkodtam a levegőt.

- Itt vagyok..nyugodj meg kérlek..- felültetett óvatosan majd ölébe húzott - Minden rendben van...itt vagyok...

- N..Nem látok...- suttogtam remegő hangon.