Soha sincs Game Over (Csábításból jeles)

Ötödik fejezet: Életem szerelme

"MI A-! ARMIN!!!"

    Na igen, arra nem igazán számítottam, hogy kb. öt perccel a belépésem után rögtön a padlón találom magamat, "életem szerelme" alatt. Mert Armin volt a kedvenc pasim, mióta megjelent a játékban. Először Castiellel próbáltam összejönni, mert őszintén szólva se Nathaniel, se Lys-bébi nem volt az esetem (cukik voltak meg minden, de nem értették volna a felét annyak, amit hadartam). Ám miután a GAMER (nagybetűvel) megjelent a játékban, csak őrá fordítottam a figyelmemet. Mindig is arról álmodtam, hogy a való életben is hozzá hasonló barátom lesz, ami, hát, eléggé irreálisnak tűnt tekintve, hogy egy a millióhoz volt annak az esélye, hogy találok egy fekete hajú, kék szemű és jóképű fiút, aki nemcsak imádja a videójátékokat, de rendkívül vicces és kedves is. Plusz nem foglalt és nagyjából egyidős velem. Azokkal a srácokkal, akik addig érdeklődtek irántam, általában semmi közös nem volt bennünk és egy-két beszélgetés után ez nagyon meg is látszott. Szóval pár sikertelen kísérlet után inkább maradtam Arminnál. Bár nem volt igazi, sokkal jobban a szívemhez nőtt, mint bármelyik "próbálkozás". Szóval szerelmi élet nulla, már ha a randi játékokat és milliónyi karakter szerelmeket nem számítom. 

    Egy zavart köhintés hozott vissza a valóság talajára, vagy inkább padlójára. Kizökkenve a visszaemlékezésemből, fájdalmasan felszisszentem a rajtam fekvő srác súlyától.

- B-bocs... - motyogta Armin, miközben megpróbált gyorsan lekászálódni rólam.

- ARMIN?! Mit művelsz? - egy igen ismerős kék hajú srác rohant oda hozzánk és gyorsan felrántotta Armint. Ekkor vettem észre, hogy az egész folyosó minket figyelt árgus szemekkel. Gyorsan felálltam, és próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna, bár elég nehezemre esett. Alexy, Armin ikertestvére és stylistja, pedig még mindig a bátyjával veszekedett:

-...Már anyu is rengetegszer megmondta, hogy ne játsz órák alatt! Komolyan, nem fogok többet fedezni neked!

- Nyugi, Alexy! Nem fognak többet elkapni. Majd jobban figyelek ... - Armin megpróbálta lenyugtatni Alexyt, aki nem tűnt valami boldognak.

- Nem! Egyszerűen csak ne nyomkodd azt a hülye játékot egyfolytában és máris nem fogsz büntetésbe kerülni! - mondta Alexy mérgesen.

- Ne nevezd hülyének a konzolomat!!! - Armin felháborodottan védte a játékát és látszólag vérig sértette Alexy megjegyzése. Már épp azon voltam, hogy félbeszakítsam őket, amikor egy éles hang szólalt meg a hátunk mögött:

- Mr. Rouge és Mr. Rouge! Én megértem, hogy épp egy hatalmas családi dráma kellős közepén vannak, de megkérném önöket, hogy ne üvöltsenek! - a szigorú kinézetű, idősebb nő szemei villámokat szórtak, amint csípőre tett kézzel megállt az ikrek előtt.

- De Mrs. Delany, még a hangunkat sem emeltük meg! - ellenkezett riadtan Armin, nem igazán érezve magát biztonságban a tanárnő közelében.

- Akkor mégis hogy magyarázzák azt, hogy még a tanáriból is tisztán hallottam az önök kis csetepatéját?!

- Öhm, hát talán a tanári van túl közel...?

- Maga viccel velem?! A folyosó legvége mégis mióta van olyan közel!?

- Elnézést tanárnő, de a folyosó vége nincs innen annyira messze - léptem gyorsan közbe (Ez természetesen egy hazugság volt, a hall közepén álltunk) - Egyébként is, lehet, hogy csak a tanári ajtaja van rosszul szigetelve...

  A másik három meglepetten nézett rám, látszólag teljesen elfelejtkezve a jelenlétemről. Néhány másodpercig néma csöndben bámultak, majd Mrs. Delany idegesen összeráncolta a szemöldökét:

- Bocsásson meg, de ki maga!?

- Öhm, én vagyok az új diák és... - kezdtem válaszomat, ám Delany egy ideges kézmozdulattal leintett.

- Áh, gondolom ön Emma Blackwood. Tudja, Blackwood, még soha sem csalódtam a füleimben vagy a szemeimben, és ön meg nem tűnik annyira megbízhatónak, hogy a véleményére támaszkodjak. Ha a DÖK-öt keresi, azt e mögött az ajtó mögött találhatja. Amúgy meg ne avatkozzon bele olyan dolgokba, amik önre nem tartoznak! - fújtatott a kémia tanár, ellenszenvvel a hangjában.

  Mérgemben már azon voltam, hogy visszavágjak, amikor Armin, valószínűleg látva, hogy mire készülök, elém lépett.

- Mrs. Delany, nem hinném, hogy öhm, Emma rosszat akart és ön pedig tényleg nem tudhatja, hogy mennyire voltunk hangosak! Lehet, hogy ööö... az ön hallása túl jó, meg ilyesmi... - próbált érvelni a nőnek. Delany, csak egy ideges pillantást vetett rá, majd egy mély sóhajtás után sarkon fordult és trappolva megindult, nagy valószínűséggel a tanári felé. Miután elment, úgy tűnt, a diákok is lassan visszatértek a normális rutinjaikhoz. Egy félénk, de hálás pillantást vetettem Arminra, majd megtörve a már percek óta tartó csendet, halkan megszólaltam:

- Öhm, köszi a segítséget, bár nem mintha én nem tudtam volna vele elbánni... - motyogtam. Válaszul Armin szélesen elmosolyodott:

- Szívesen! A vén banya eléggé idegesítő tud lenni, mindig a legkisebb dolgokon akad fenn és mindenkibe kényszeresen beleköt. Ez egy fajta hobbi, amit űz. Egyébként, ööö, bocsi az előbbiért... nem volt szándékos, vagy ilyesmi... - mondta, miközben feszélyezetten megvakarta a tarkóját. Értetlenül néztem rá:

- Mi? - kérdeztem vissza értetlenül és beletelt egy másodpercbe, mire megvilágosodtam - Ja, semmi baj, az csak egy baleset volt, semmi több!

- Tudom, de még is... 

- ARMIINNN! Nem látod, hogy kellemetlenül érzi magát! - Alexy mérgesen fejbe csapta a testvérét. "De nem is érzem magam kellemetlenül...".

- AÚÚÚÚ, Alexyyyy! Mi a fene bajod van ma?! - Armin fájdalmasan megdörzsölte a fejét. Alexy bosszúsan sóhajtott, majd felém fordult:

- Szia, a nevem Alexy Rouge, ez meg az idióta tesóm, Armin Rouge, aki mint láthatod, egy érzéketlen fafej.

- Alexy! Miért kell minden lá..., akarom mondani ember előtt rossz benyomást kelteni rólam!? Mindig úgy mutatsz be engem, mintha valami utolsó bunkó lennék! Amúgy - fordult felém - akkor te lennél Emma, ugye? Emma Blackwood, ha jól értettem. Szép név! - bókolt vigyorogva. - Ha szeretnéd, szívesen segítünk beiratkozni és körbe is vezetünk a suliba! Gondolom, a Diri semmit sem magyarázott el neked. Mindig rohan, csak senki sem tudja, hogy miért. Na, gyere! - meg sem várva a válaszom, megragadta a karom,  majd elkezdett a folyosó vége felé húzni. - Biztosan szükséged lesz egy ID képre, és asszem 25 $-ra is a beiratkozáshoz. A legegyszerűbb, ha elkéredzkedünk a bazárba! Ott szinte minden megtalálható, szó szerint! - hadarta, mire én csak esetlenül bólintani tudtam.

- Hé, Armin, várjatok meg! - kiáltotta Alexy, aki kétségbeesetten loholt utánunk, miközben a tanulók figyelme ismét a hármasunk felé irányult. Hogy is mondjam, bár csak pár perce voltunk együtt, de már megszoktam azt, hogy állandóan felkeltjük a diákok figyelmét. Armin elvigyorodott, majd direkt gyorsított egy kissé, csak hogy felidegesítse a kékhajú srácot. És talán emiatt volt az, hogy bármilyen őrültnek találta azt a napot, bármennyire is aggasztott a helyzetem, abban a pillanatban elnevettem magam. "Talán még sem lesz annyira rossz itt..."  

 METDEVÉT TÁROKKEM