One Step (Baekyeol EXO ff.) [BEFEJEZETT]

1. fejezet (Baekhyun pov)

Sietve indultam meg a parkolóból az épületbe, ugyanis két perces késésben vagyok a munkából. Egy pár éve erősítem a céget jelenlétemmel, bár már gondolkodtam a munkahely váltáson, viszont végül mégsem váltottam. A munkatársaim aranyosak, szó szerint. Mi nyolcan építjük fel a cégünk vezetőségét, amit az alapító fia irányít. Ha bármit el kell intézni, mindig minket kérnek meg a dolgozók, mi egy cseppet idegesítő, hisz' az az ő munkájuk.De, hogy pontosabb legyek, mi pénzügyekkel foglalkozunk. Bankokat építtetük, fejlesztünk fel, kötvényeket hozunk létre, ügyfeleket csábítunk át más cégektől. A Park cég a leghíresebb Dél-Koreában, az az, ahol dolgozom. Rengetek egyéb ilyen vállalat üzemel még az országban, ám nekünk van a legtöbb ügyfelünk.

Az üvegajtót belököm, így az épületbe jutok. A recepciós hölgy azonnal észrevesz, ezért mélyen meghajol, amit viszonozok, majd továbbsietek. A lift gombját kezdem nyomkodni, miközben a karórámat fürkészem. Meghallom a felvonó csilingelését, mire szinte azonnal belépek a felvonóba. Idegesen nyomkodom a gombot remélve, hogy senki nem száll be mellém, s amint az ajtó bezáródik, kifújom a levegőm és várakozni kezdek. A legmagasabb emeletre érkezem, ezért villámsebességgel szállok ki, aztán kezdek sietni az irodám felé, ám sajnos a folyosó már az emberek sokaságával van megtelve.

- Mr. Byun! - talál meg az egyik kollégám, Xiumin.

- Jó reggelt - köszönök neki, így már ketten folytatjuk a röpke utat.

- Szép reggelt - csatlakozik a sietségünkhöz, egy újabb nagyszerű munkatársam Chen. - Baek, nézd, itt vannak a tegnapi statisztikák - nyújt át két papírt. - Innen nézd át - mutat a lap felére, mikor megálltunk az irodám előtt.

- Köszönöm - biccentek feléjük, majd belököm az ajtót. A kabátomat a fogasra akasztom, a jegyzeteimet szokásosan az asztalra helyezem. Egy pohár víz kíséretében az asztalomhoz ülök, ahol a gépemet felhajtom és a régebbi adatelemzéseket kezdem egyeztetni az újakkal. Átnézem azt a papírt is, amit Chen adott az imént, de ugyan olyan, mint a többi. Az egyik fiókot kihúzom, minek hatására több száz dokumentum tárul a szemem elé. A megfelelő dossziét kihúzom, mibe csak egyszerűen belecsúsztatom az imént szerzett papírt. Visszacsukom a fiókot, s folytatom a munkám. Halk neszre leszek figyelmes az ajtómnál, miből arra következtetek, hogy valaki keres. A gyanúm beigazolódott, mert percekkel később halk kopogást hallok.

- Tessék - kiabálok ki az ajtón, mire az illető benyit.

- Elnézést, Mr. Byun - sétál be egy fiatal nő, mit csak fél szemmel látod, de a tekintetemmel folyamatosan a papírokat vizslatom. - Dokumentumokat hoztam önnek - tesz le elém két hatalmas tömb papírt.

- Átnézték? - kérdezem semleges hangnemben.

-Természetesen. Én magam néztem át őket - rebegteti a pilláját kirívóan, ám eszem ágába sincs rá fókuszálni.

- Köszönöm. Most elmehet - válaszolom készségesen, mire eleget tesz szavamnak, és az ajtót maga után becsukva távozik. Nagyot sóhajtok, majd belekezdet a dokumentumok lefűzésébe, ami nem kevés időmbe fog telni. Körülbelül egy órája válogatom a papírokat, mikor valaki beront az ajtón.

- Bakkie! A főnök keres! - hallom meg Luhan csipogását, a papírok elől.

- Megyek - állok fel, majd megigazítom a nyakkendőmet, s végigsimítok az öltönyömön.

- Ennyire azért ne nyald ki magad. Nyilván hetero - biggyeszti le az ajkait.

- Menj már el - nevetek fel, miközben magam előtt lökdösöm ki az ajtón.

- De, ha most azért mész, hogy megdugjon... - morog előttem karba téve a kezeit.

- Luhan! - szólok rá szórakozottan.