Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

33.

James rontott be a szobába dühöngve,arcán egy hatalmas vörös folttal.
-Uramisten!James?Mi történt?
-Hagyj!!-ment a konyhába,és jeget tett az arcára.
-James!!
-Mondom hogy hagyj!-monta flegmán.
-Nem csinálhatod ezt velem!Az egyik percben még jó vagyok,hogy valakit lesmárolj,a másikban pedig már buta fasz vagy velem.Megkérdeztem,hogy mi történt,mert aggódok.Nem érted?!Aggódok!Vagy szótagoljam is?
-Jaj istenem!Mintha számítana bármit is az,hogy David megint megvert!Tessék ezt akartad hallani?-hajolt meg cirkuszian.
-Jó akkor hagyjuk.Legyél ilyen..nem érdekel azt csinálsz amit akarsz.
-Lementem a bárba,és magamba dühöngtem amíg a pultos meg nem szólított.
-Becky??-kérdezte egy irsmerős hang.
Felnéztem és az állam is leesett.
-Ethan?Te mit keresel itt?
-Ezt én is kérdezhetném-tette szét a két karját.Amúgy egy kis nyári munka-törölgetett egy poharat.
-Áá..én meg családi nyaralás félén vagyok -legyintettem,hogy ne is kérdezzen erről.
-Mit adhatok?-mosolygott.
-Valami erőset.
-Kiskorúaknak nem adhatok ki alkoholt-nevetett.
-Akkor még jó,hogy lassan 19leszek-mondtam szórakozottan.
-Tessék ez ütős cucc-rakott elém valami koktél félét.
-Most komoly?Koktél?
-Csak idd!-kacsintott.
Nagyon finom volt.Kicsit olyan trutti frutti íze volt vagy nem is tudom,de nekem nagyon bejött.
-Wow!Ez tényleg ütött-álltam fel szédelegve.
Na ne már Becky egy koktéltól berugsz?Pedig jól bírom általában.
-Hány óra van?
-Hét.
-Ohh.Akkor én megyek-mosolyogtam rá egy utolsót,majd David "irodája"azaz anyáék szobája felé vettem az irányt.
Valaki megállított a folyosón,és arra eszméltem,hogy anyáék szobájába tértem be.
-Késtél ülj le.
-Minek kellett idejönnöm?-tértem a tárgyra.
-Mert meg kell beszélnünk valamit.
-Éés mit?-flegmáztam.
-Bocsánatot szeretnék kérni.Én nem vagyok rossz ember,csak néha elkap a hév ilyen szép lányok láttán tudod.Anyukádat nagyon szeretem,ezért akarom feleségül venni.Szeretném kérni tőled,hogy kezdjünk új lappal-mondta elégedett fejjel.
-Azt várhatod-nevettem-Megerőszakoltál!!!Megölted James anyját,és valószínű az apámat is!Megverted Jamest,mindnekit bántassz!A sitten a helyed!
-Mostmár elég legyen!-állt fel hirtelen,és egy akkorát csapott az asztalra,hogy összerezzentem-Ha neked ez így nem jó,akkor marad minden a régi.De ne várd,hogy így kedves legyek-mondta idegesen,majd az ajtó felé mutatott.
-Már megyek is!Mondanod sem kell!-tettem fel védekezően a kezeimet.
Becsaptam magam után az ajtót,és a szám szélét rágcsálva mentem vissza Ethanhez.
-Faszom az egész életbe.Adj még piát-sóhajtottam.
-Mi történt?
-David..
-Nézd engem is megfenyegetett.Én nem tehettem én..
-Ethan.Ne most jó?-támasztottam meg a fejemet két kezemmel.
-Oké-mondta halkan,és csörömpölni kezdett.
Mire felnéztem,Etham már eltűnk,és a felespoharam,már az asztalon várta,hogy legurítsák.
-Na itt vagyok.Lejárt a munkaidőm.Már szabad vagyok-mosolygott.
-Akkor jó nem megyünk el valamerre?
-Nem,nem mész sehová-jött oda James-főleg nem vele-méregette Ethant.
-Nem te fogod megmondani-nevettem
-Ethan jobb lesz ha még most mész-préselte össze fogait idegességébe.
-Becky.Inkább megyek.Jó szórakozást-bólintott,majd csalódottan a kijárat felé indult.
-Utállak-forgattam meg a szemeimet-Miért nem bírod elviselni,hogy ha mással vagyok?!Hm?Te játszadozol velem!Ne csodálkozz ha megunom-vágtam oda neki,és elsétáltam.
Egy kis magányra volt szükségem.Csak egy kicsire,hogy végre átgondoljak mit is akarok.
De sose kaptam meg.Amint beértem a szobámba,hallottam,hogy James telefonja irdatlanul csörög.Felkaptam.Ismeretlen szám.
-Hallo?
És már le is rakták.Ugyan ez kb 30szor.Már eléggé meg voltam rémülve.Mikor felvettem csak suttogást és valami szakadozást hallottam.Mint a horror filmekben.Miután ez a hívás megtörtént,minden apró neszre felfigyeltem.Bezártam az ajtót,lehúztam a redőnyöket,és a kislámpát felkapcsolva kuporogtam az ágyon.Nagyon meg rémülve.Egyszer csak megugrottam.Dörömbölni kezdtek az ajtómon,és rángatták a kilincset.Mondd hogy James az!Óvatosan odasétáltam az ajtóhoz,majd kinéztem a kukucskálón.Istenem mekkora kő esett le szívemről.
Kinyitottam az ajtót,és könnyes szemekkel,ugrottam James nyakába.
-Miért zártad be?-ölelt vissza.
-James annyira félek-fúrtam bele a fejem a mellkasába.
Ekkor újra megcsörrent a telefon,és minkettem abba az irányba néztünk.