Mikor beléptél az életembe...(+18) befejezett

39.

A telefonom csipogására ébredtem.Az éjjeliszekrényemen matattam,és próbáltam kinyomni az ébresztőt.
-Kelj-szólalt meg James.
-Minek az ébresztő?Még álmos vagyok!Hány óra egyátalán?-nyafogtam.
-Hajnali 4.Pakolj és indulunk.
-Mégis hová?-ültem fel az ágyon.
-Lelépünk.Messze megyünk.Lenyúltam csomó pénzt,elloptam apám kocsijának a kulcsát.Már csak ránk vár.
-Nem mehetünk csak úgy el!Végre minden rendeződött!Még fel se fogtam ezt az egészet,és most megint olyasmi történik amibe nincs beleszólásom!Elegem van!
-Hogy ne lenne beleszólásod?!Mindent érted teszek!!-mérgelődött.
-Értem?-halkultam el-Akkor maradjunk.Csak pár napig amíg kipihenem magam.
-Nem Becky nem maradhatunk.Nem vagyok képes apám képét nézni.Soha többé nem akarom látni.
-De..
-Nincs de Becky.10 perc múlva indulunk.Lent várlak-s kisétált a szobából.
Nem akarok elszökni.Mihez kezdenénk..testvérek vagyunk.Nem lehetünk együtt soha.Nem fogunk tudni megélni!Egyszerűen az a helyes,ha ittmaradunk.Akármennyire fáj is.
Végül összepakoltam,és felöltöztem.Lebattyogtam az alsó szintre,és írtam egy hosszú levelet anyának,amiben MINDEN benne van.Davidrol,Jamesről,Ethanékről,és persze rólam.
Meg kell tudnia.Elrejtettem egy vázába,és kisétáltam az ajtón,hátrahagyva a régi életemet.
-Ennek itt vége-jelentettem ki,majd a kocsihoz léptem.
-Indulhatunk?
-Nem kéne,de igen.
Bólintott,majd beültünk a kocsiba.
Szótlanul bámultam ki az ablakon,nézve a házakat.Mihez fogunk kezdeni?Hogy fogunk így élni?
-Becky-ért a combomhoz-minden rendben lesz.
-Ezt hallottam már párszor-sóhajtottam.
Vihar kerekedett.Az eső kopogva zuhant a szélvédőre,és köd ült a tájra.Lassan,óvatosan haladtunk.A rádiót hallgattuk,ahol a Shape of my heart ment.Csöndben voltunk.Élveztem azt a nyugodtságot,ami körbevett.Pillanatra el is felejtettem min mentem keresztül mostanában.
-Hová megyünk?-tettem fel a kérdést.
-Mindjárt megtudod.
Lejtős vidékeken jártunk.A vihar is csillapodott,és szivárvány jelent meg az égen.Gyönyörű volt ez a hely.Egyszer csak megálltunk egy kicsi,de otthonos háznál.
-Ez a házunk-fordult felém.
-Házunk?-vontam fel a szemöldököm.
-Anya hagyta rám.Itt éltünk régebben,mielőtt odaköltöztünk volna.
-Áh..értem-szálltam ki a kocsiból.
Lassan odasétált hozzám,átfogta a derekamat,és hosszasan megcsókolt.
-Szeretlek.
-Én is-viszonoztam a csókot.
Mikor beléptem a házba a szám is tátva maradt.Amilyen kicsinek tűnt kívülről,olyan hatalmasnak belülről.Minden modern,és szép volt.
-Megfelel?-mosolygott.
-Mi az hogy!
Ledobtam magam a hatalmas ágyra,és élveztem a napfényben úszó szobát.
-Itt nem talál meg senki.
-Köszönöm-néztem rá komolyan.
Telefoncsörgésre lettem figyelmes.A táskámba kutattam,majd végül megtalálva a telefont,felkaptam.
-Becky?-zokogott
-Sarah?!Mi baj?!
-Scott.
-Én is tegnap tudtam meg-érzékenyültem el.
-Nem!Nem halt meg!Összeverve találtam rá egy parkban.
-Mi?!Dehát elköltözött!
-Úgy látszik nem...
-Becky-szólt bele egy hang amitől melegség járt át.
-Úr isten!Scott!-kezdtem sírni örömömben.
-Miután megtudtam mit művelt Ethan nem tudtam tovább Kateval maradni,és meg akartak ölni,de túléltem Becky!Túléltem!
-Ide kell jönnötök!Nem vagytok ott biztonságban!
Most már értetlenül nézett rám James.
-Mégis hová?
-Elküldöm SMS-be.
-Rendben.
S letettem.
-Sarah és Scott.Veszélyben vannak.Ide kell jönniük.
-Scott él?
-Igen.

Eltelt pár óra,és megállt a ház előtt egy terepjáró.
-Ezek ők!-néztem ki az ablakon.
-Sarah,Scott-ugrottam a nyakukba.
-Itt mind biztonságban vagyunk-ölelt át minket James is.
Az ajtóban álltunk négyen,és csak öleltük egymást.Mindegyikünk rengeteget szenvedett.Itt az ideje,hogy végleg itt legyünk egymásnak,és támogassuk egymást.
-Szeretlek titeket-szólalt meg Sarah.

Becuccoltunk,és leültünk közösen enni.
-Nem baj,hogy egy szobátok van?-kérdezte James Scott és Sarah felé nézve.
-Nem-vágták rá egyszerre.
-Csak halkan csináljátok mert szeretném kialudni magamat-viccelődtem.
Erre mindketten elpirultak,majd mindannyian felnevettünk.

Még késő este is beszélgettünk.
-Ki kér vodkát?-kérdeztem kacéran,az üveget felmutatva.
-Één!-mondták egyszerre.
Addig ittunk,hogy a végén már mindenkin csak fehérnemű volt.Pezsgőt fröcsköltünk egymásra,és szívtunk is.Bömböltettük a zenét,és arra ringatóztunk,vagy épp ugráltunk.James hirtelen közel húzott,és megcsókolt,erősen megmarkolt,és a falnak tolt.Egy pillanatra felnéztem,és annyit láttam,hogy Sarah és Scott épp egymást falják.Talán végre ők is egymásra találtak.Már nem voltam féltékeny.Már nem zavart.A két legjobb barátom együtt van,és boldog vagyok.Mert ők is boldogok.Egymásra találtunk mindezek után is.Ez az igaz barátság.Én is boldog vagyok mert James az életem része és szeretem.Az első pillanattól fogva szerettem.Aznap este mikor Sarah és Scott összejöttek,és James megmentett.A mai nap nagyon hasonló.James megmentett mindentől,amitől lehetett.Szeret,és szeretni is fog.Életemben talán elősször érzem magam fenőtt nőnek.Munkát vállalok,és boldogok leszünk így négyen,amíg meg nem halunk.
Miközben teljesen elkalandoztak a gondolataim,a telefonom folyamatosan villogott.Kimásztam James karajai közül,és a telefonra pillantottam.
Anya:Daviddal végleg vége.Kérlek gyere haza.Aggódom.
Becky:Nem,nem megyek anya.Új életet kezdtem.Jamessel.Sajnálom.Kérlek ne keress.
S a kanapéra dobtam a telefont.