Csillagos égbolt

Szerelem első látásra?

Introvertáltak, az emberiség azon rejtélyes személyei akik nem túlzottan szeretnek a figyelem középpontjában lenni, egy társaságban inkább hallgatnak és figyelik az embereket ezért mások egy introvertált személyt néha nagyon titokzatosnak gondolnak mivel ők nem szeretnek magukról beszélni, főleg az érzéseikről nem. Ezért ha egy introvertált a barátjának választ az azt jelenti, hogy te egy olyan különleges személy vagy akivel szívesen beszélget és megosztja veled a gondolatait, hát igen, egy introvertáltnak nehéz egy ilyen személyt találnia. És hogy honnan tudom én ezt ilyen jól? Jogos kérdés. Hát, igazából én is az vagyok. A nevem Irene, 16 éves vagyok és introvertált. A szüleimmel nemrég költöztünk Szöulba, nem vagyok elragadtatva a helytől. Mindenhol emberek, emberek, rengeteg ember, nem vagyok antiszociális, senki se értse félre, az introvertáltak egyszerűen lemerülnek mint egy aksi ha sokáig vannak olyan emberek társaságában akik között nem érzik magukat jól. Jobban szeretek egyedül lenni, zenét hallgatni, olvasni, bármit csak ne kelljen mások előtt jó arcot vágnom miközben legszívesebben elfutnék tőlük. Persze voltak barátaim, de nem hiszem, hogy gyakran fogunk találkozni mostantól. Új barátokat kell szereznem az új iskolámban, ez az első számú és legnehezebb feladat. Elég lesz egy is, akkor már könnyebb lesz a túlélés. Túl sokat pánikolok, meg kell nyugodnom, hisz addig... ó nem, azt hittem több időm van de nem, holnap már évnyitó, már csak ez hiányzott!

- Irene! Gyere vacsorázni, ki fog hűlni az étel. - kiáltott anya a konyhából

- Megyek! - kiáltottam vissza majd letettem egy kupac könyvet az asztalomra. A szobám az emeleten van, aminek örültem, mert mindig is jobban szerettem volna egy emeleti szobát. Leszaladtam a lépcsőn és be a konyhába. - Itt is vagyok. - leültem.

- Sikerült már berendezkednek a szobádba? Már kíváncsi vagyok, hogy hogy rendezted be.

- Még nem teljesen, épp a könyveimet próbáltam elrendezni. Anya, biztos vagy benne, hogy holnap iskola?

- Teljesen biztos vagyok benne, ne aggódj és nem, ne is próbálj holnap reggel beteget játszani. - anya már ismert, általában minden év elején megpróbálok valamit bevetni, hogy ne kelljen első nap iskolába menjek, persze nem sok értelme van, én is tudom, hogy jobb előbb túlesni rajta ha már nincs más választásom.

- Apa hol van?

- Már szóltam neki, nézd meg mit csinál.

- Rendben. - felálltam és bementem a szüleim szobájába, apa már a TV-t nézte, valami focimeccs ment épp, leültem mellé és belesúgtam a fülébe - Kész a vacsora. - mikor nagyon belemerült a TV-be mindig ezt csináltam és ettől mindig megijedt egy kicsit aztán csak kacagtunk rajta.

- Kellene a konyhába is egy TV. Nem gondolod? - kérdezte viccelődve.

- Nem, még elfelejtenél közben enni. Mennyünk. - elindultam de aztán észrevettem, hogy apa még mindig ott ül, megálltam és visszafordultam. - Valami baj van?

- Kicsit aggódok, nekem máris hiányzik a régi házunk.

- Ugyan, hamar meg fogjuk szokni, jó hely, szép ez a ház.

- És az új iskolád is biztos jó hely.

- Csak mint a te új munkahelyed. - egymásra mosolyogtunk, apa sem szerette az ilyen fajta változásokat - Együnk, holnap majd ráérünk ezen aggódni. - valahogy másokat könnyebb volt bátorítani mint saját magam. Kimentünk enni, anya már alig bírt várni ránk. Vacsora után ránéztem a faliórára, már 9 óra volt, még el akartam pár dolgot intézni a szobámban szóval felmentem. Elrendeztem a könyveimet a polcokon aztán előkerestem a pizsamámat, hamar le szerettem volna feküdni, hogy ne legyek túl álmos holnap reggel. Ahogy kerestem hová tehettem végignéztem az iskolai egyenruhámon ami a szekrényem ajtajára volt akasztva egy vállfával, őszintén, jobban tetszett mint az előző. Egyszerű volt, talán ezért is tetszett jobban, csak egy fehér ing, fekete nyakkendővel és fekete szoknyával. Megtaláltam a pizsamámat, gyorsan lezuhanyoztam és már feküdtem is le, egy órát csak forgolódtam az ágyamban, nem tudtam elaludni, a holnapra gondoltam és hogy mi fog történni. Milyenek lesznek az osztálytársaim? Kedvesek lesznek? Be fogok tudni illeszkedni? Mi lesz ha kiközösítenek? Minden lehetséges változatot végiggondoltam és úgy gondoltam, hogy jobban fel sem tudnék már készülni, minden lehetséges kérdésre előre kitaláltam a válaszaimat, hogy véletlenül se tudjanak majd kínos helyzetbe hozni már a legelső napon, nem tudom mennyi ideig gondolkodhattam még így de egyszer csak sikerült elaludnom.