Csillagos égbolt

Beteglátogató

Átlagos Kedd reggelnek indult. Még mindig szokatlan volt, hogy mikor belépek az osztályba csend fogad, ugyanis az előző osztályomban mindig teljes káosz és hangzavar volt viszont a mostani osztályom még a tanárok szerint is nagyon csendes. Mindenki vagy csendben beszélget, vagy ismétel, esetleg leírja valakitől a házit amit nem csinált meg. Ha zaj volt, annak egyetlen forráspontja csak a hátamnál lévő padsor lehetett, ugyanis Chanyeol és Baekhyun általában mindig nevetett valamin vagy épp összevesztek egymással aztán két perc után kibékültek. Viszont most ott is csend volt és hamar rájöttem miért. Baekhyun egyedül üldögélt a telefonját matatva, Chanyeol hiányzott. Leültem a helyemre és elkezdtem kipakolni, Wendy természetesen most is késett. Miközben pakoltam odafordultam Baekhyun-hoz.
-Mi történt Chanyeol-al? - kérdeztem Baekhyun-t aki épp csak felpillantott rám, valamit épp játszott a telefonján.
-Beteg. Azt mondja nagyon megfázott és inkább otthon marad. - láttam, hogy nagyon koncentrál ezért inkább nem faggattam tovább Chanyeol-ról.
-Értem. - mindent kipakoltam és ekkor Wendy is megérkezett.
-Jó reggelt mindenkinek. –az osztály visszamotyogott egy jó reggelt Wendynek, látszott mindenkin, hogy még túl korán van, valaki talán fel sem fogta mi történik.
Wendy ledobta magát a székre és neki is feltűnt, hogy nincs itt Chanyeol.
-Bacon! Mit csináltál Chanyeollal? – Baekhyun erre már letette a telefonját és Wendy-re nézett.
-Mondtam már neked, hogy ne hívj Bacon-nek! És semmit! Mit csináltam volna? Ha ennyire aggódtok érte hívjátok fel. – kicsit mérgesen megrázta a fejét majd ismét felvette a telefonját és játszott tovább. Wendy hozzám fordult.
-Akkor úgy néz ki, hogy holnapra nem lesz füzeted.
Ekkor jutott eszembe nekem is, úgy tűnik Wendy-nek jobban forog az agya kora reggel mint nekem. Chanyeolnál van a kémia füzetem és holnapra nekem tanulnom is kellene!
-Jaj Wendy! Mi lesz most?!
-Stréber. – szólalt meg Baekhyun újra.
-Halgass Bacon! Ez igenis probléma. De bízz csak mindent a te Wendydre! Tudom mit csinálunk, iskola utána meglátogatjuk Chanyeolt és elhozzuk a füzeted. – Wendy olyan arcot vágott mint aki most találta meg egy bonyolult matek feladat eredményét.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-Miért nem?
-Csak úgy nem törhetsz rá valakire mikor épp beteg. Meg te lehet már ismered mert régóta osztálytársak vagytok de én alig ismerem őt, nem látna szívesen. Mi lenne ha csak te mennél?
-Szó sem lehet róla! Meglátod, szívesen fog látni. Főleg Baekhyunt, mert ő is velünk jön. – Baekhyun látszólag nem figyelt arra amit beszélünk de itt felkapta a fejét.
-Mi van velem?
-Jössz velünk Chanyeolhoz.
-Oké, amúgy is menni akartam.
-Ezt megbeszéltük!

Egész nap azon gondolkodtam, hogy mi lesz ha elmegyünk Chanyeolhoz. Egyrészt kíváncsi voltam viszont izgultam is hisz továbbra is azt gondoltam, hogy nem ismerem annyira közelről Chanyeolt, hogy hívatlanul megjelenjek nála. A gondolataim a délután körül forogtak és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már ott állunk a házuk előtt.

-Csak utánad Baekhyun, te vagy itt járatos. – Wendy előreengedte Baekhyunt, hogy ő csengessen be, Baekhyun pedig előre is lépett és becsengetett, nem kellett sokat várni és egy nagyon kedvesnek tűnő néni nyitott nekünk ajtót és mikor meglátott minket még jobb kedvre derült. Valószínűleg ő Chanyeol anyukája.
-Csókolom, Chanyeol barátai vagyunk, jöttünk meglátogatni! –Wendy azonnal előrehajolt, nem hagyta, hogy Baekhyun szólaljon meg először.
-Gyertek csak be. – bevezetett minket, szép nagy ház volt, tágas nappalival ahonnan be lehetett látni a konyhába, úgy tűnt Chanyeol anyukája épp sütött valamit, legalábbis az illatokból arra lehetett következtetni. – Baekhyun, te már sokat voltál itt, mennyetek csak fel, nem kell szégyenlősködni, nekem ki kell vennem a piskótát mielőtt még megégne. –ezzel el is sietett a konyhába mi pedig Baekhyunt követve felmentünk az emeletre.

Hamar megtaláltuk a szobáját és Baekhyun kopogás nélkül benyitott. Nem is tudom mire számítottam, Chanyeolt ágyon fekve, nyakig betakarva, hőmérővel a szájában képzeltem el aki alig bír egy szót is kimondani, viszont ehelyett Chanyeol az ágyán ült egy gitárral a kezében és betegség jelei helyett csak meglepődöttséget láttam az arcán.

-Hát ti? – csak ennyit tudott hirtelen kérdezni, látszott, hogy tényleg meglepődve nézett végig rajtunk.
-Jöttünk meglátogatni, látom nagyon súlyos ez a betegség, nem is értem, hogy vagy még életben. –Wendy sem erre számított viszont én inkább csak nevettem rajta, örültem, hogy Chanyeolnak igazából nincs komolyabb baja. – Gyerünk! Ha már ott az a gitár a kezedben játsz is valamit rajta! –Wendy leült Chanyeol mellé az ágyra és figyelte, várta, hogy elkezdje de Chanyeol letette a gitárt.
-Épp egy zenét írok, reggel megszállt az ihlet és ilyenkor nem szabad hagyni, hogy eltűnjön, elkezdtem dolgozni rajta és mire észrevettem már tudtam, hogy úgysem fogok beérni, ezért nyugodtan fojtattam a gyakorlás. Most nem fogok játszani, majd ha kész lesz.
-De én legyen az első akinek megmutatod! – Wendy tovább erősködött és játszotta a sértettet.
-Mindenkép...
Közben Baekhyun is kényelembe helyezte magát az íróasztal előtti kényelmesnek tűnő széken, csak én álltam továbbra is ott kínosan ezért gyorsan leültem Wendy mellé az ágyra. Hamar belemerültek a beszélgetésbe én pedig többnyire csak hallgattam őket, kicsit idegennek éreztem magam, nem tudtam bekapcsolódni. Chanyeol szobáját nem ilyennek képzeltem el, ahhoz képest, hogy egy fiú szobája, rend volt, nem volt nagy szoba, kitöltötte egy ágy, egy íróasztal, egy nagyobb szekrény és még néhány apróság, a falon poszterek voltak, az íróasztalon pedig azonnal feltűnt néhány számítógépes játék amiket én is ismertem és szeretek játszani, ha beszédesebb kedvem lett volna talán még szóba is hoztam volna. Mikor már tényleg kényelmetlenül éreztem magam elkezdtem bökdösni Wendy-t, hogy jusson eszébe miért is jöttünk.
-Jah igen, mellesleg Irene kémia füzetéért jöttünk. Gyorsan add és már itt sem vagyunk.
-Nem írtam le, de vissza adom. Holnap óra előtt majd lemásolom valakitől. –odament a táskájához és elővette majd odaadta nekem. –Még egyszer köszi.
-Nincs mit.
-Valamikor elmehetnénk valahová, így négyen. – vetette fel az ötletet Baekhyun.
-Remek ötlet! Én benne vagyok! – Wendy teljesen lelkes lett.
-Szerintem is jó ötlet. – értettem egyet és Chanyeol is bólintott.
-Viszont ezt majd máskor beszéljük meg. Szerintem ideje mennünk, eléggé elbeszélgettük az időt. –Wendy felállt én pedig követtem őt.
-Lekisérlek titeket. – jött utánunk Chanyeol és Baekhyun is. Lementünk a lépcsőn ahol Chanyeol anyukája meglátott minket és azonnal odajött hozzánk egy tálca sütivel.
-Vegyetek, kóstoljátok meg. – nagyon kedvesen kínálta, Wendyvel egymásra mosolyogtunk és mindketten vettünk egyet, nem csak kívülről nézett ki nagyon jól de tényleg mesés volt.
-Köszönjük szépen.
-Igazán nincs mit, Chanyeol nagyon szerencsés, hogy ilyen kedves barátai vannak és ilyen csinosak. –megsimogatta a vállam én pedig elpirultam, nem sokan mondták még rám, hogy csinos vagyok.
-A csinos alatt rám tetszett célozni. –viccelődött Baekhyun. Chanyeol anyukája csak legyintett egyet.

Chanyeol kikísért minket és elbúcsúztunk tőle és Baekhyuntól is aki úgy döntött még ottmarad valameddig. Hazafelé még beszélgettünk Wendyvel és gondoltam felhozom újra azt a kérdést, hogy mi történt vele múltkor ami miatt későn ért haza, nem érdekelne annyira ha nem érzeném úgy, hogy eltitkol valamit előlem de most is kerülte a témát és úgy döntöttem jobb lesz megint hagyni ezt a témát, de egyszer ki fogom belőle húzni a választ.