The Bible |BTS OneShots|

3. Vmin - Ghost

Here's to the ghost so afraid of the day, if you let go will you promise that you'll stay in my shadow?

Elveszett lelkek kísértik Kim Taehyung életét, most már örökké.

De ő csak egy valakit keresett, hogy bizonyítson neki. Bebizonyítsa, hogy mennyire szerette. Klisének hangzott amikor erre gondolt, de rájött, hogy nem volt más választása, el kellett mondania neki azokat a szavakat amelyek oly kevésszer hagyták el ajkait.

-

Az eső lassú és folyamatos kopogó hangja a párkányon már az őrületbe kergette Taehyungot. A borús idő mégjobban elnyomta a kedvét, miközben próbálta minden figyelmét a történelem tanárra irányítani.
Minden pillanatban az órára nézett, várva, hogy megszólaljon a megmentő csengő.
Az óra mutatója kínzóan lassan járt, ezzel megnehezítve a fiú gondolkodását.
Hirtelen lágy fuvallat zökkentette ki őt az álom világból.
'Már megint...'  Igen, megint. Taehyung mély levegőt vett miközben beletúrt ezüstös színű hajába és körbe pillanott a tanteremben.
Szörnyű volt a "munkája", bolyongó lelkeket hazairányítani, elkísérni őket utolsó útjukra, befejezetlen ügyeiket elintézni.
Miután szerelme eltávozott az élők sorából, azután szerzett tudomást erről a képességéről.
Bár a fiú sose szerette ezt, mégis boldog volt mikor egy-egy lélek hazatalált.
A fiú, akit szeretett... Park Jimin, ő sose talált haza. Taehyung tudta, hogy nem került fel Istenhez, hiszen akkor már kapott volna egy jelet, így sose adta fel azt, hogy megtalálja egy nap, és segítsen neki eljutni a Mennyországba. 
A levegőjárás hirtelen abbamaradt, így Taehyung visszapillantott jegyzeteire és várt, amíg véget ért az óra. 

-

Az otthon kényelmében Tae a kanapén elterülve kapcsolgatta a televíziót miközben az ölében fekvő Yeontant simogatta. A kiskutya lustán rágcsálta újonnan kapott játékát, néha pedig felpillantott gazdájára aki gondterhelten nézte a műsorokat.
Taehyung agya csak azon kattogott, hogy  most kit kell eljuttatnia a Mennyországba. 
Rengetek haláleset volt az elmúlt időszakokban így csak találgatni tudott.
'Vajon egy lány lesz? Talán egy fiatal kisgyerek? Lehet, hogy egy kutya? Még az is megeshet...'

Taehyung fel sem figyelt arra mikor a lágy szellő ismét áthaladt a nappalin. 
Pár percbe telt összeszednie magát és kisétálni a konyhába, ahová Yeontan boldogan követte. 
Hirtelen megtorpant, a kezében lévő müzlistál pedig a földön landolt, darabokra törve. 
Tae remegni kezdett, arcát forróság öntötte el, szemei az újonnan érkezett lelket figyelték. 
A fiú aki a konyhapulton ülve lebegtetett maga előtt egy szál vörös rózsát, mosolyogva nézett rá. Bőre hófehér volt, arca halvány rózsaszín árnylatú, ajkai szinte vörösek, haja pedig szőke. Egy fehér pólót viselt egyszerű kék farmerral.
"Taetae!" kiáltott boldogan, majd leugrott a pultról és megállt a fiú előtt.
Taehyung arcán könnyek kezdtek folyni, térdei megremegtek és a földre hullott. Kezébe temetve arcát, zokogni kezdett.
Az újonnan érkezett leguggolt elé, és megpróbálta megérinteni őt, sikertelenül. 
"J...Jimin." Taehyung hangja remegett, alig tudta kimondani szerelmének nevét.
Jimin óvatosan előre nyúlt, és annak ellenére, hogy nem tudott hozzáérni Tae arcához, végigsimított a könnyes felszínen. 
"Semmi baj Taehyung, itt vagyok. Mindig is itt voltam."
Az ezüst hajút hirtelen fejbe vágta a felismerés. 
"Ha te itt vagy, akkor..."
Jimin elmosolyodott, majd halkan nevetni kezdett.
"Nem, nem. Nem ezért vagyok itt, hogy utolsó utamra elkísérj. Isten küldött hozzád. De üljünk le a kanapéra, ott kényelmesebb lesz."
Így a két fiatal a garnitúrán elhelyezkedett, Jimin pedig belekezdett mondandójába.
"Azért vagyok itt Tae, hogy vigyázzak rád. Mert tudottammal elég sok bajba keveredtél mostanában." Kuncogott a szőke. Taehyung kissé elpirulva nézett félre. 
"Lehet. Ez azt jelenti, hogy itt maradsz velem? És, megérinthetlek, újra?" Taehyung szemei csillogni kezdtek. Jimin bólintott. Egy enyhe fuvallat áramlott át  szobán. Tae csodálattal nézett az angyalra.
Ha lehetséges volt, Jimin még szebb volt. Szárnyai arany színben tündököltek hátán, szemei gyönyörű tengerkékek voltak és csillogtak. 
"Olyan csodálatos vagy Jiminnie." Suttogta Taehyung. "Szabad?" Jimin bólintott majd háttal fordult a fiúnak. Az ezüst hajú lassan és óvatosan húzta végig kezét Jimin szárnyain, majd hirtelen felindulásból átölelte őt.
"Annyira hiányoztál..."
"Te is nekem Tae, nagyon." Mosolygott Jimin.
"Szeretlek, maradj itt velem örökké, kérlek." Suttogott Taehyung félálomban.

Taehyungot az angyal ölében lelte az álom, a legnagyobb biztonságban.
"Sose foglak magadra hagyni, TaeTae. Nagyon szeretlek..."

/oh vmin, jó lett? xd rövid, de nagyon cuki szerintem... ja nem. na mindegy. love yall/

DaeguHope out.