Ördög csókja

~1. rész~

-Kérjük, Lucy Ford, fáradjon az igazgatói irodába!- hangzott a hangos bemondó és én már pattantam is fel a helyemről, miközben az osztály rám szegezte a szemét.
-Lucy, már megint mit csináltál?- vigyorgott a mellettem ácsorgó barátnőm, nagy zöld íriszeiben kíváncsiság tükröződött, szőke, egyenes haját odébb dobta az arcáról, így láthattam fehéren csillogó fogait.
-Ashley, most tényleg semmit nem műveltem.- felkapva a táskám vigyorogtam vissza rá és közben lassan kiballagtam a teremből.

Sietősen vettem a tempómat, hogy ne keljen még ezért is leszidást kapnom.
"Most tényleg nem csináltam semmit, mégis minek hívnak az igazgatóiba?"
Gondoltam magamban és már megis érkeztem a "célomig". Jó kislány módjára kopogtattam és majd beléptem a tágas terembe. Körbe néztem a teremben, majd megszólalt Mr. Todd.
-Kérlek, foglalj helyet!- mutatott a vele nem teljesen szemben lévő székre. A mellette lévő helyen egy fiú ült, akit még sosem láttam még. "Ugye nem..?"
-Megnyugodhatsz, hogy most nem csináltál semmi bajt. Viszont ő itt Kentin Gray. Új diák a gimnáziumban és mivel te vagy a legjártasabb itt, úgy döntöttünk Ms. Jade-el, hogy körbe vezethetnéd, mivel egy osztályba lesztek.-egy jó és rossz hír egyszerre. A jó az, hogy végre nem azért hivattak be, mert valami bajt csináltam. A rossz az az, hogy tény és való, hogy én ismerem legjobban a gimit, de attól nem muszáj pont nekem körbe vezetnem őt.
-Mivel kollégista is egyben és már csak nálad van üres hely, ezért gondoltuk, hogy ő lenne a szobatársad.- "HOGY MIII??!!" a fejem majd felrobbant. A fiú szemében egy kis rémületet láttam, de egyben nyugalmat is.
-De Mr. Todd ez nem lenne a szabálynak megfelelően, hisz fiú-lány szobatárs nem lehet. És biztos akad valaki, aki szívesen átadja a helyét és betudna buszozni.- próbáltam mentegetőzni, de kevés sikerrel.
-Jól tudom, hogy mivan a szabályzatban, de most kivételt teszünk. Amúgy is, ha jól tudom téged nagyon nem érdekelnek a szabályok egyes konfliktusokban.- mért végig az igazgató és hát ebben egyet kellett értenem. Elengedtem egy nagy sóhajt, majd a fiúra szegeztem tekintetem, aki egy pillanatra meglepődött a hallotakon, majd ő is rám szegezte szemét és halványan elmosolyodott.
-Azért annyira nem kell félnem tőled ugye?- nézett mélyen a szemembe és nyitottam volna válaszra a szám, de megelőztek.
-Lucy egy kicsit az a makacs fajta lány, aki minden galibában benne van, viszont jól teljesít tanulmányi szemszögből. Úgyhogy nagy gond nem lesz vele.- válaszolt valamennyire igazat mondva Ms. Jade. Együttértően bólintottam az én drága ofőmre majd ismét a fiúra pillantottam.
-Nyugi nem harapok.- mosolyogtam, mint a tejbe tök. A fiú viszont lágy mosolyra húzta a száját.
-Nos, akkor elmehettek.- szólt az igazgató és én már fel is pattantam a helyemről.

A teremből kilépve rögtön az osztály felé vettem az irányt, de valaki megfogta gyengéden a karom.
-Most hova mész?-kérdezte nagy zöld szemeit az enyémbe furva a fiú, akit körbe kéne vezetnem.
-Vissza az osztályba, még elköszönök a barátnőmtől, de utána körbe vezetlek.- válaszoltam számomra egy kielégítő válasszal.
-Veled megyek.- mosolygott pipacs színű ajkaival rám és én felsóhajtottam, majd bólintottam, hogy kövessen.
Az osztály nem volt messze. Mikor beléptünk egyből Ashley szőke fejét kerestem, amit hamar megtaláltam, így oda rohantam hozzá és átöleltem.
-Na, mi volt? Ugye nem csináltál semmi rosszat? Nem kaptál büntetést? Minek hívott már...-és már kezdte is a szokásost. Én csak a szememet forgattam, majd egy kicsit hátrébb álltam, hogy meglássa az új oszttársunkat.-Ő kicsoda?-hangjában egy kis huncutságot hallottam, de én máris tértem a lényegre.
-Új osztálytárs és nekem kell körbe vezetni, meg szobatársam le-szőke hajú barátnőm olyat sikkantott a 'szobatársam' hallatán, hogy az egész gimi meghallotta szerintem.
-Most ez komoly? Ne csináld és te csak ilyen félvállról veszed az egészet?-mondta ugrándozva és éreztem, hogy a hátamon majd egy lyukat éget egy tekintet. Megfordultam és megint azok a smaragd zöld szempárok kerültek elém.
-Szóval bocsáss meg nekem, de mond mégegyszer a neved?-egy kicsit kínos, hogy alig hangzott el csak negyed órája, de már elfelejtettem.
-Kentin Gray és te Lucy ugye?-vigyorodott el. "Na szép Lucy a te memóriád nulla..". Enyhén bólintottam, majd vissza fordultam Ashleyhez.
-Ashley ő itt Kentin. Kentin ő itt Ashley a legjobb barátnőm és egyben néha anyám is.-vigyorodtam el az utolsó megnevezésen, ahogy Kentin és Ashley is.
-Hát nem árt néha kisgyerekként viselkedni veled, akinek megkell tanítani mi a jó és mi a rossz.-a barátnőm kijelentésén csak vigyorogva megráztam a fejem.-Na, jó nekem indulnom kell, mert lekésem a buszt.-szólt újra barátnőm, majd átölelt és már távozott is.
-Nos, akkor most mi legyen?-kérdeztem a zöld szempárokkal megint szembe fordulva egy nagy ásítás kíséretében.
-Szerintem előbb mutasd meg a szobát és pihenjünk, majd később körbe vezetel.
-Kifejezetten tetszik az ötlet.-húztam fél mosolyra számat és elindultam kifelé a teremből.

Na szevasztok!😋
Gondolom azért most egy kicsit meglepődtetek.😅
Igen, hajlandó voltam leülni és írni egy még nem is tudom milyen könyvet 🤣
Remélem tetszeni fog és nem lesz olyan gagyi, mint amilyen az előzőre gondoltam..
Sajnálom, hogy rövid lett, de muszáj az izgalmakat későbbre hagyni.🤗
További jó olvasást!😘