Ördög csókja

~8. rész~

-És ha nem akarlak?-kérdezte a fülembe súgva, amitől újra a hideg rázott ki. Beharaptam az alsó ajkam, hogy még véletlenül se adjak ki hangot. Csak ültem némán az ölében és megremegtem mindenegyes kis mozdulatára, amit csinált velem. Arcom égett, sőt egész testem. Lassan úgy éreztem elszédülök.

- Lazulj el, baba - mondta a fülembe újra Ken.

- De nem tudok - szürtem ki a fogaim között, alig hallhatóan.

- Ó, netán több kell ahhoz? - kérdezte olyan sármosan és vigyorgott is. Kimeredtek a szemeim, megfordultam -már amennyire tudtam- és szemeibe néztem. Hogy lehet valakinek ilyen rohadt szép szeme? És én már megint miért ezen gondolkozom?

- Engedj el...kérlek - mondtam visszafolytott hangon. Ő csak mosolygott és mélyen nézett a szemeimbe. Én ezt tettem, de mosolyogni nem tudtam, peidg eléggé vidám típusú vagyok.

- Csak akkor - szólalt meg egy kis idő után, majd lassan folytatta -, ha kapooook - húzta el a szót, majd úgy tett, mintha gondolkodna. Én megijedtem és ezt szerintem meg is láthatta, mert újra csak elvigyorodott.

- Mit akarsz? - csuklott el a hangom. Megfogta a derekam és teljes testemmel magával szembe fordított. Ennyire azért nem vagyok könnyű! Ő meg csak így felemel, mint egy pihlt és szembefordít magával? Közel hajolt az arcomhoz. Szinte éreztem leheletét az ajkaimon.

- Én sok mindent akarok, köztük téged is - szerintem levegőt sem vettem, mikor ezt kimondta. Szólásra nyitottam volna a számat, de nem jött ki hang. Bezártam, majd újra kinyitottam. Úgy nézhettem ki, mint egy hal, ami a száraz partra vetődött ki. Lehajtottam a fejemet, mivel már nagyon nem bírtam ezt a számomra kínos pillanatot.

Csak ültem az ölébe csendben. Az egész konyhában kísérteties csend volt. Nem tudtam, hogy reagáljak erre és úgy látom Ken kitartóan vár valamilyen válaszra. Akar engem? Pff.. Még mit nem! Nem adom ilyen könnyen magam! Jött egy új vagány fiú a suliba és pont ő szédíti el a fejem? Na azt már nem! Nem most fogom beadni a derekam.
Felemeltem fejem és újra szemeibe néztem. Kíváncsian fürkészte az arcom, hogy kitud-e olvasni valamit abból. Hát szivi, ez most az én pontom lesz!

- Tudd meg, hogy engem senki nem fog megszerezni, semmilyen feltétellel. Hidd el, nem éri meg próbálkozni. - mondtam neki teljesen semleges hangon, majd felálltam az öléből és ott hagytam a konyhába.

Gyorsan felöltöztem és a tervem szerint, elmegyek valahova enni, mert éhen döglök. Nem vagyok hozzászokva az ilyen reggelekhez. Főleg nem az ilyenekhez! Első sorban mit képzel magáról? Hogy csak úgy jön, eljátszuk először a kis ártatlan fiúcskát a diri előtt, aztán mikor senki se lássa, amikor kettesben vagyunk lecsap rám?!

Elővettem a telefonomat és felhívtam anyát, hogy tudja megvagyok. Nem beszéltünk sokat, mert hagytam őt pihenni. Tegnap sokat dolgozott. Elég gáz, hogy a szombat is munkanap.
Kisétáltam a szobámból. Bekopogtam a fürdőbe, de mivel nem jött válasz, bementem. Szerencsére nem volt senki, szóval hamar megmosakodtam és fogat is mostam. Kilépve a fürdőből Kennel találtam szembe magam, aki elállta az utam. Én csak odébb löktem, hogy elférjek. Nagy tiszteletet ne várjon tőlem ezek után. A szobámba érve, felvettem az ezüst karkötőm, majd indultam is. Felvettem a kabátom és a cipőm, majd egy 'csá'-t visszakiabálva Kennek, kiléptem az ajtón.

Utam a Mekibe tartott. Felhívtam Ashleyt, hogy akar-e jönni -mivel én fizetem-, természetesen igent mondott. Ki ne szeretne ingyen kaját? Ashleyt ismerve csóró leszek a mai nap, de sebaj. Muszáj most egy kis társaság és muszáj elmondanom valakinek, hogy mégis milyen perverz és bunkó osztálytársunk lett. Jópofizni én is tudok, mégsem teszem.

Időközben megérkeztem a Mekihez. Ashley már az egyik asztalnál ült és idegesen dobolt. Gondolom már nagyon éhes, ahogy én is. Leültem vele szembe.

- Na végre már, te lány! Azt hittem már nem is jössz. Éhen döglök, úgyhogy hamar rendelj! - "üdvözölt" drága barátnőm.

- Neked is szia. Megyek akkor rendelek kaját, aztán mesélek. - álltam fel a helyemről, hogy mehessek rendelni, de megfogta a kezem.

- Miről kell mesélned? - nézett rám borzasztó értelmes fejjel.

- Az új fiúról...

Bocsi, hogy ilyen későn hozom :(
A suli nem hagy időt a részek írására, de pótolom a lemaradásom. Ígérem!💜😊