Ördög csókja

~5. rész~

-Szóval. Milyen volt az estétek?-kérdezte Adam.

Én és Ken csak néma csendben voltunk. Ránéztem, aki szintén engem nézett. Gyorsan elfordítottam a fejem, nehogy zavarba jöjjek.

-Nekem jó volt.-mondtam a szavakat csak "odadobva".

-És a tiéd Kentin?-fordult barátom a fiú felé. Nem tudom mit akar, de tudom, hogy nem jót.

-Ööm..jól volt ja.-válaszolt egyszerűen.

-És mit csináltatok?-kérdezett tovább Adam. Fhuu...csak menjen el Ken, én lecsapom ezt a balekot.

-Jól van Adam, mit akarsz kifürkészni? Nem történt semmi múlt este. Így megfelel?-förmedtem enyhén rá. Közben elkészültek a kakaók is. Ráraktam mind a hármat egy tálcára és úgy vittem oda. Majd leültem a két fiúhoz.

-Nyugi Lucy, már kérdezni sem szabad?-kuncogott Adam. Én a helyében nem nevetnék.
Én csak megforgattam a szemem, majd elkezdtem kortyolgatni a kakaóm.

-Na és Ken. Honnan is jöttél?-fordult újra a fiúhoz. Én úgy gondoltam, hogy ezt már rájuk hagyom és nem foglalkozom velük. Ezért elő vettem a telóm és nézelődtem kicsit instán. De azért hallgattam a fiúk beszélgetését, ha netán rám kerülne a téma tudjak válaszolni.

-Nos, Kanadából költöztünk ide, mert a szüleim kaptak egy jobb munkát itt Londonban.-válaszolt Ken, majd bele ivott a kakaóba.

-Wow, egy kanadai a szobatársad? Menő-vigyorgott Adam rám nézve.

-Igen, igen, jaj de jó-tettettem a 'nem érdekel'-t. Kanadából jött? Ez azért tényleg durva.

-És ti?-kérdezte Ken. Ez elég hülyén hangzott. Na mindegy.

-Én itt élek, amióta megszülettem és Lucy is.-vigyorgott Adam.

-Miért nem költöztem én Párizsba?-sóhajtottam.

-Na, ne legyél már ilyen.-mondja Adam-Tudom, hogy nem bántad meg, hogy itt maradtál.-vigyorgott a pofámba.

-Nem is értem miért..-emeltem fel a fejem, hogy a szemébe nézhessek.

-Te Párizsba tudtál volna költözni?-csodálkozott Ken.

-Igen, a bátyám Harry most ott él. Vele mehettem volna, de nem akartam itt hagyni a gimit, úgyhogy maradtam ezzekkel a hülyékkel-néztem Adamre.

-Hé! Kikérem magamnak én nem vagyok hülye-mondta orrát felhúzva.

-Akkor csak idióta-kuncogtam és Ken is. Adam erre csak bedurcizott.-Jól van na, ne durcizz már.-erre kinyújtotta a nyelvét.
Mint egy öt éves. Sőt! Rosszabb...
Ken csak tovább kuncogott a gyerekes jelenetünkön.

-Te meg ne kuncogj!-szólt Kenre Adam gyerekes hangon. Szegény nem bírta abba hagyni. Már a hasát fogta Ken. Én is elkezdtem nevetni.-Chh...-forgatott szemet Adam.

-Bo..bocs Adam, cs..csak elég nehéz komolyan venni téged ilyenkor.-mondta Ken még mindig röhögve.

-Egyetértek!-szóltam én is és tovább röhögtünk.

-Hahaha...-morgott Adam, majd ő sem bírta tovább és elkezdett nevetni.

Most olyan jól telt ez az este. Adam hozta a hangulatot és tovább hülyéskedett. Ken és én csak röhögtünk rajta. Imádom azt a bolond fejét. Viszont későre járt és Adam-nek mennie kellett.

-Hát jó volt azért veletek.-állt fel Adam az asztaltól.-Örülök, hogy megismertük egymást, Ken.-nyújtotta kezét Kennek.

-Én is örülök.-ráztak kezet a fiúk. Én erre elmosolyodtam. Adam szerzett egy új batátot és lényegében Kennek is lett egy barátja, rajtam kívül.
Odajött hozzám Adam és megölelt, majd kikísértem az ajtóba.

-Hát ez jó volt.-mosolygott, mire én is mosolyogtam.-De...azért megengedem, hogy huncutkodjatok.-kacsintott egyet és már indult volna, de én visszarántottam a karjánál fogva.

-Mit is mondtál? Nem hallottam jól.-szorítottam meg a karját, mire felszisszent.

-Semmit! Semmit!

-Helyes!-mosolyogtam és elengedtem a karját.

-Auch..erős a szorításod!-sziszegett és dörzsölgette a karját.-Biztos mást is ilyen erősen markolászol.-húzta a száját félre. Én erre karba tettem a kezem és csúnyán néztem rá. Nagyon csúnyán. Ha a szememmel ölni tudnék..

-Jó csak viccelek!-nevetett. Nekem annyira nem volt vicces.

-Inkább eredj, mert anyád megöl, hogy nem vagy még otthon.-nyújtottam ki a nyelvem.

-Na, szép! Már is elfele hajt!-puffogott.-Várj! Tudom én miért küldesz elfele.-sunyin nézett rám. Én meg nem értettem miről beszél.

-Na mégis miért?

Hiii!
Itt is lenne a kövi rész.
Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam, csak eléggé nem jött ihlet és nagyon nem volt kedvem írni :c
De most itt van és hamarosan jön a következő!
Addig is...
Byee!