Ördög csókja

~3. rész~

Nekem támadott és a hasam kezdte csikizni. Én erre felsíkkantottam egyet. Tudni kell rólam nagyon csikis vagyok, de szerintem mindenkinek van egy csikis pontja.

-Na kaphatok?-kérdezte Ken, miközben én szinte csak fulladoztam a nevetéstől.

-Ne..Neee..ee...Ha..aagyd..abba..ba-meghalok, kész nevetésben fogok meghalni.(xD). Hirtelen elvesztettem az egyensúlyomat és mondanom sem kell, hogy természetesen Ken rám dűlt. Kész filmbe illő, de ő nem hagyta abba.

-Addig nem míg azt nem mondod, hogy 'Kaphatsz'.-vigyorgott.

-O-oké..Rendben..Kaphatsz.

-Na ezt már szeretem.-és egy diadalmas mosoly ült ki az arcán.-Na gyere.-állt fel rólam és nyújtotta a kezét értem. Éreztem, hogy kezd égni az arcom, de nem a sok nevetéstől.-Jó piros lettél. Kérsz egy kis vizet?-hogy tud még ilyenkor is ilyen nyugott és biztos lenni??

-Igen, köszönöm. De ilyet nem csinálunk többet.-szögeztem le neki, a csikizésre utalva.

-Legalább tudom a gyenge pontod.-harapott bele a palacsintába és...Rám kacsintott?!! Ha eddig nem voltam elég piros, akkor most, mint a rózsa, olyan leszek.-Amúgy jól áll a piros.-akkor tehát ő is észre vette. Esküszöm leütöm valamivel. Mégjobban zavarba hozott. Ááááá...

-Hagyál már..-morogtam az orrom alatt.

-Jól van, nyugi.-kuncogott.-De amúgy nem szivatni akarlak.-mondta fejét lehajtva.-Amúgy anyukádnak minek mondtad, hogy 'Viola' a "nevem".-kérdezte a fejét már felemelve.

-Hát anya nem nagyon örülne, ha fiúval kerülnék "egy szobába".-tettem idézőjeleket, hogy félre értés ne legyen.-Anyám teljesen fellenne háborodva, hogy hát miért kerültél hozzám, mert hát ő nagyon szabály betartó.-mondta a végét már gúnyosan.

-Szóval most lényegben, ha majd beszélsz anyuddal, akkor felkell vennem egy lányos hangot?-nevette el a végét, de én sem voltam másképp.

-Hát majd gyakorolj.-mondtam neki még mindig vihogva.

-Nekem ilyen bajaim nincsenek. Anyu és apu is nagyon megértőek, úgyhogy nem nagyon félek ilyenektől.-mondta egy kisebb mosollyal az arcán. Viszont én az 'apa' szó hallatán elkomorultam.-Valami baj van?-felfigyelt rám Ken.

-Ja nem, csak elgondolkoztam.-kell valami kifogás.-Viszont én már fáradt vagyok megyek lefekszem.-mondtam egy hamis ásítás kíséretében. És már indultam volna a szobámba, amikor hallottam, hogy a hátamnál lévő fiú kezd felém jönni.

-Lucy. Ne hazudj!-fogta meg most már az alkarom.

-Ken légyszi tényleg fáradt vagyok.-nem akarom, nem akarom, nem akarom.

-Rendben, de ne gondold, hogy ennyivel megúszod.-mondta magával szembe fordítva. Azok a fűzöld szemek. Kicsit sokat időztem rajta és kezdtem zavarban lenni. Gyorsan elfordítottam a fejem és elrántottam a kezem.

-Jóéjt.-mondtam, és besiettem a szobámba. Bedőltem az ágyba és kezdtek rám törni az emlékek. Az ágy melletti komódból ki vettem egy kis dobozt. Voltam benne egy doboz cigi. Abból kivettem egyet és az ablakhoz baktattam. Mióta apa nincs velem, folyton rágyújtok.-Istenem..Miért?-kérdeztem magamtól. Kiültem az ablak párkányra és az eget kezdtem figyelni. Ekkor nyílt az ajtóm. Nem néztem oda, mert tudtam, hogy ki jött be.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Bocsánatot szeretnék kérni, hogy ennyire erőltettem ezt a dolgot. Nem akartam, hogy rosszul érezd magad.-mondta lágy hangon.

-Semmi gond, nem tehetsz róla. Hisz nem tudtad, hogy apa...hjaaaj...-ekkor a térdemre hajtottam a fejem és a cigit is eltörtem. Nem bírom. Sírni kezdtem.

-Hé hé héé, nyugi nincs semmi baj.-jött oda Ken és magához húzott, majd átölelt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Lassan visszaöletem őt, ami megnyugtatott és úgy éreztem bízhatok benne.

-Köszönöm.-mormogtam a vállába. Ő mégjobban magához szorított, úgy mint aki sose akarna elhagyni. Ez megnyugtató. Lassan elváltunk egymástól. Megtöröltem a szememet és azok a tökéletesen csillogó szemekbe néztem.

-Akarsz róla beszélni?-itt egy kicsit hezitáltam, de aztán csak bólintottam. Leszáltam a párkányról és a komódhoz mentem. Abból egy képet kotortam elő, amin természetesen én és apa voltunk. Oda adtam a képet Kennek.

-Itt a 6. születés napom volt. Ekkor nyáron történt a baleset. Apu jött haza fele a munkából, de egy részeg fazon belehajtott. Ezt már csak a tv-ből tudtuk meg. Anyu egyből sírni kezdett, én pedig azt sem tudtam mit mondjak vagy tegyek. Annyira lesokkolt, amikor megláttam a törött autót és hogy a mentők viszik aput.-itt már kitört belőlem a sírás.

Ekkor újra magához húzott. Olyan kicsi voltam hozzá képest. Egy jó fejjel nagyobb volt tőlem, mégis annyira összeilletünk. Állát a fejem bubjára támasztotta, én pedig a mellkasára borultam. Két nagy karjával könnyedén átkarolt, én pedig átfontam a karjaim a derekán.
Kezdett halkulni minden, a város hangjai mind elszálltak, csak a szívverését hallottam és én is kezdtem megnyugodni. Majd felnéztem rá és ő pedig le rám. Elvesztem a nagy zöld szemeiben és így, hogy a holdfény meg is világította, még szebb volt.

-Jobb már?-kérdezte, letörölt egy könnycseppemet.

-Igen, köszönöm.-szorítottam még jobban magamhoz.

-Jobb lesz aludni mostmár.-mondta egyet ásítva utána.

-Most ezzel arra célzol, hogy unsz?-fordítottam ki a szavát.

-Nem, dehogyis csak fáradt vagyok.-mondta felnevetve.

-Rendben, menjünk.-mondtam kuncogva.

Majd kilépett Ken a szobámból. Én pedig újra a csillagokat kezdtem fürkészni. Felcsillant a kedvencem, ami mindig ugyanazon a helyen volt, mint mindig.

Másnap reggel, egy halk suttogásra eszméltem, de nem nyitottam ki a szemem. Hallgattam a hangot, ami olyan lágyan ébresztgetett. A nevemen szólítgatott. Lassan vettem erőt magamon és kinyitottam résnyire a szemem. Egy kócos, barna hajú, smaragd zöld szemű, kis fiús vigyorral keltett engem, a most angyalnak látszó fiú.

-Jó reggelt! Nem mondom, te tudsz aludni, mint egy medve.- nevetett fel a fiú, arcán a szép mosolyát, hófehér fogsorával megmutatva. Én csak morogtam egyet és hátat fordítottam neki.

-Szombat van, hadd aludjak..-morogtam félálomban.

-Nem, nem. Ma nem. Ma terveztem neked valamit.-mondta, és biztos vagyok benne, hogy mosolyog. A vállam felett átnéztem, hogy lássam és állításom beigazolódott.

-És hova megyünk?-ültem fel, hogy szembe nézzek vele.

-Az titok.-kacsintott rám, majd felállt és az ablakomhoz ment. Csak most látom, hogy csak egy szál boxerben van. Gyorsan elfordítottam a fejem. Éreztem, hogy kezd égni. Én meg még mindig a bátyám ingjébe és egy szál bugyiba.

-Ööm..nem fázol?-bátorodtam fel. De nem tartott ez sokáig.

-Nem. Talán zavar, ha így vagyok?- jött közel hozzám és én pedig lefagytam.

Hejhoo!
Nos igen, visszatértem!
Remélem tetszett! Ha igen, akkor azt jelezd nekem egy vote-tal és írj kommentett!
További szép reggelt/napot/estét!
💕