~9. rész~

46 2 4
                                    

- Az új fiúról...

Ashleyn lefagyott, de rögtön rendbe hozta vonásait és sunyin nézett rám.

-Várom majd a mesét, de most hozz kaját! - utasított, hogy most már mehetek rendel a kaját.

A szokásosat rendeltem. Két dupla sajtburgert, három sültkrumpli és két nagy Coca-Cola. A rendelésem után visszamentem Ashleyhez a kajákkal együtt -természetesen ki is fizettem-.

- Na lássunk neki! - dörzsöltem össze a két kezem, majd megfogtam az egyik burgert és egy nagyot haraptam bele. Nagyon éhes voltam már. Ennyi nekem is kijár. Ashley is követte a példám. Miután Ashy lenyelte az ő harapását, neki állt kérdezősködni.

- Na, és? Mivan az új fiúval? Próbálkozott? Sikerült neki? Vagy nem? Megsértetted? Vagy tetszik neked? Meséljél már! - már majdnem kiabált. Én megijedtem. Őszintén megijedtem. Egy pár percig még csendbe voltam, míg lenyeltem a saját részem. Ashy arcán már nagyon látszott a kíváncsiság, de egyben ijedség és aggodalom is.

- Először is szögezzük le. Nem tetszik nekem. És nyugodj le, mert nem hiszem, hogy az, amit hallani fogsz jó hír. - komolyodtam el és Ashy arcára mégjobban kiült az ijedség - Még péntek este felhozta az 'apa' témát, amiért én sírtam, mert rosszul esett, hogy neki van kitől tanácsokat kérni és nekem nincs. Még Harryvel sem tudok beszélni mindig. Anyunak meg hazudtam, hogy lány szobatársat kaptam. Aztán bejött Ken és átölelt, majd erőt vettem magamon és elmeséltem neki az 'apás' sztorit. Majd másnap reggel, mikor mentem a fürdőbe, bejött utánam és átölelte a derekam. - álltam meg, hogy feldolgozza az eddigieket. Még meredt egy ideig előre, majd bólintott, hogy folytathatom.

- Én erre pofán vágtam - mondtam kicsit halkabban. Ashynek kikerekedtek a szemei, majd kitört belőle a nevetés. Én csak figyeltem egy ideig, de én se birtam sokáig. Én is nevettem. Egy öt perces röhögés után lenyugodtunk.

- Most ezt elképzeltem, hogy ott áll átkarolva a derekadat, te meg egy ilyen ninja ütéssel pofán vágod! - mutogatott a kezeivel, hogy hihetőbben nézzen ki az elképzelése. Én erre csak újra nevetni tudtam. - Na jó, igen, folytasd. - vigyorgott Ashy, majd újra enni kezdett. Én ittam egy kis kólát, majd folytatni kezdtem.

- Ezután én elmentem a szokásos Adam bunkerbe és ott találkoztam Adammel és Kevinnel. Ott beszélgettünk meg hülyéskedtünk, majd Adam elkísért vissza a koliba és bejött. Megismerkedett Kennel, csak nem az igazi oldalát ismerte meg. Kakajóztunk, meg Adam kisgyerekként viselkedett és ő rajta röhögtünk. Eddig még oké is, de amikor elment Adam, Ken újra hozta a formáját és - megcsuklott a hangom, mert nagyon ciki volt, még Ashleyn előtt is ezt kimondani.

- És? - kérdezett Ashy.

- És... hát... közel jött hozzám. Az ajtóhoz szorított, majd a fülembe súgta, hogy miért félek tőle és hogy ő nem akar bántani - szinte suttogtam, nagyon nehéz ilyenekről beszélve és közben a fejemben játszódtak le a történtek. - Majd elmentem aludni és reggel arra ébredtem, hogy Ken a konyhába csörömpöl. Készített nekem egy teát, de megint csak hozta a formáját. Az ölébe ültetett és a nyakamat kezdte el puszilgatni és meg is harapott. - türtem le a pulóverem nyakát, hogy megmutassam neki.

- Te jó ég... - kapta kezét szája elé Ashy. Hát igen, nem kis harapás volt. - É-és te mit csináltál? Vagy ő még mit csinált veled? Lucy, ez így nem normális! - akadt ki teljesen barátnőm.

- Nyugi Ashy, még annyit mondott, hogy akar engem, de én erőt vettem magamon és a szemébe mondtam, hogy én senkié se leszek és hogy nem éri meg probálkozni semmivel. Majd összeszedtem magam és eljöttem veled ide kajálni. - haraptam bele a kajámba. Nem vagyok hozzá szokva a komoly dolgos beszélgetéshez, attól éhes leszek, bár én mikor nem leszek az?

Még beszélgettünk egy kicsit és Ashleyn megpróbált vigasztalni, hát több sikerrel. Mikor végeztünk az evéssel, kifizettem a rendelést és mentünk is.
Ashleyn elkísért vissza a koleszba. Mikor felértünk az én helyiségemre, Ashy megölelt, természetesen visszaöleltem.

- Ha mégegyszer hozzád ér, kiherélem.













Van itt valaki, aki 1D rajongó?🤗💕

Bocsánat a nagy kihagyásért, de a suli nem enged írni xc

Ördög csókjaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora