Az Ellenség Gyermeke

4.

                   

-       Jesszusom! Vízió!  - sziszegte Kate és visszahajtotta a felyét az asztalra, már az sem érdekelte, hogy ki látja. – Hogy kerül ide?

-       Átjöttem a falon. – vont vállat Vízió és nagyon nem értette miért nem egyértelmű.

-       Miért nem használta az ajtót? – kérdezte Kate, továbbra is az asztalon fejelve.

-       Láttam Lennon ügynököt bejönni, és nem akartam zavarni.

-       Akkor meg minek jött be? És miért nem kopogott? – most már felemelte a fejét, hogy Vízió szemébe nézhessen. Illetve ezt akarta tenni, de nem látott ki rendesen a frufruja alól, így a tolla segítségével egy kicsit meg kellett emelnie. Semmi baj Kate! Ha valaki, hát ő biztos nem tudja, hogy ez nem normális viselkedés!

-       Mert nem akartam zavarni. – jelentette ki Vízió, és cölöpegyenesre húzta ki magát.

-       Akkor miért jött be?

-       Mer öt perccel ez elöttre kaptam időpontot.

-       Istenem! – sóhajtotta Kate és a homlokát kezdte masszírozni.

-       Zaklatott doktornő? – kérdezte kedvesen Vízió.

-       Miért? – ráncolta a homlokát Kate.

-       Mr. Stark azt mondta, ha valaki zaklatott fagyival és öleléssel kell kínálni.

-       Mr. Stark részeg volt amikor ezt mondta? – inkább kijelentés volt, mint kérdés.

-       Az alkoholszintje magasan meghaladta egészséges tartományt. – bólintott a kérdezett.

-       Miért nem ül le? – váltott témát Kate. Vízióról virított, hogy nem érti minek kell ülnie, de szó nélkül helyet foglalt az egyik fotelben.

-       Tetszik az irodája Dr. Quinn. – mondta.

-       Tényleg? – vonta fel a szemöldökét Kate. Világosan emlékezett rá, hogy a csoportos kezelésen többször is megjegyezte mennyire utálja a kéket.

-       Nem. De Wanda szerint ezzel szerzek magánál egy jó pontot. – Remek! Magától felhozta a Wanda-témát. Nem neki kell.

-       Milyen a kapcsolata Ms. Maximoffal?

-       Jó. – vágta rá Vízió és kínosan maga elé bámult.

-       Túl gyorsan mondta ahhoz, hogy tudjam nem igaz. Szóval hányadál állnak Wandával?

-       Egy ideig jó volt. – mélázott Vízió – De aztán minta megsértődött volna.

-       Mit csinált?

-       Megjegyeztem, hogy az emberek nem tehetnek arról, hogy félnek tőle. Ez egy tudatalatti dolog.

-       És Wanda megsértődött? – tetetett meglepődés volt, annak is pocsék, de Víziónak elég – Nem is értem, hogy miért. Erre majd visszatérünk. Most játszani fogunk.

-       Játszani? Mit? – hüledezett Vízió, de azért előre dőlt, és az asztala mögött ülő Katiere meredt. Kíváncsi. Helyes!

-       Mondok egy szót, és maga hangosan kimondja az elsőt, ami eszébe jut – ha már úgyis pokolra kerül, miért ne szívtathatna meg előtte egy kicsit az embereket?

-       Rendben. Kezdjük.

-       Oké: Tony.

-       Géniusz.