Az Ellenség Gyermeke

5.

Holly úgy döntött, a ma délelőtti terápiára elkíséri Katiet. Egyrészt, mert bár Kate lába már sokkal jobb volt, nem tetszett neki a tudat, hogy barátnője öt centis sarokkal, és olyan koffein adaggal rohangál, ami mindenképp túlmutat az egészséges kategórián. Másrészt előző nap este „véletlenül" kihallgatta Steve és Sam beszélgetését a konditeremben. Amit valóban véletlenül el is mesélt barátnőjének.

- Nem tetszik ez nekem. – mondta Steve.

- Adj neki egy esélyt haver! – bíztatta Sam – Én is beszéltem vele futás után!

- Ne már öregem! Már te is?

- Mit én is? Szerintem teljesen rendben van.

- Hallottad, mit csinált Buckyval?

- Szerintem túlaggódod. – legyintett Sam – Maga Bucky mondta, hogy sokkal nyugodtabban alszik, amióta tudja, hogy nem tudják irányítani.

- Szerintem akkor is titkol valamit. – morogta Steve.

Holly torka összeszorult, ahogy Katiere nézett. Lassan 15 éve voltak együtt. És öt éve voltak lakótársak. Ismerte Katiet, és tudott olvasni a viselkedéséből. Kate ma reggel szokatlanul csendes volt, és csak egy kávét ivott. Csendben készülődött és mindent elhozott magával. Most az ablak elé húzta a székét, és a kint edző Buckyt figyelte. Az ex bérgyilkos éppen a sokadik körét rótta az épület mögötti futópályán.

- Jól néz ki, mi? – kérdezte, és odaállt legjobb barátnője mögé.

- Nézd milyen szépen jár. – Kate egy rágó lufit fújt, és mereven bámult ki az ablakon. – Látod, hogy mozog a lába? Olyan természetes.

- Beszéltél a dokival, igaz? – inkább kijelentés volt, mit kérdést. Kate bólintott.

- Holnap megyek hozzá New Yorkba.

- Akkor ennek most nagyon nem fogsz örülni – sóhajtott Holly, és Kate vállára tette a kezét. Képtelen lett volna a szemébe nézni – De holnap el kell utaznom egy fél éves bevetésre.

- Hova? – Kate válla megfeszült, de kétségbeejtően nyugodt volt a hangja.

- Nem mondhatom el. A te érdekedben. – olyan fájdalmasan régen mondta ezt. Nem is emlékezett rá, mennyire utálta ezt tenni.

- De ma Alec átjön vacsorára. – mondta, hátha ezzel egy kicsit enyhíteni tudja a helyzetet. Kate csak sóhajtott és egy zsebkendőbe köpte a rágót.

- Jah. Remek. Most légyszi menj, mert jön a Kapitány.

¥¥¥¥

Három rövid kopogás, és benyitott Steve. Aztán pedig nagyon meglepődött azon, amit látott. Merthogy Kate az íróasztal mögött ült, nem az asztalon, nem is mellette vagy alatta. Hanem rendeltetésszerűen mögötte. Fekete egyberuhát viselt, fehér gallérral. A haját (talán az ittléte óta most először) kiengedte. És kétségtelen, hogy nagyon jól áll neki. Így sokkal idősebbnek nézett ki a koránál.

- Dr. Quinn. – biccentett.

- Rogers Kapitány. – Kate felhúzta a szemüvegét. Így már teljesen olyan volt, mint egy felelősségteljes, megbízható nő. – Foglaljon helyet.

Steve csendben leült a kanapéra, és kíváncsian nézett körbe az immár teljesen berendezett irodában.

- Érdekes egyéniség maga Dr. Quinn. – mondta csendesen.