Az Ellenség Gyermeke

7.

Nagyon hálás vagyok a türelmetekért!🙏🏻❤️ Sajnálom egy kicsit bekavart nekem az Élet az elmúlt néhány hónapban, de most újra visszatértrm hozzátok a legújabb fejezetel. Kommenteknek örülök...😏😏

Bruce nem sokat aludt. Csak feküdt és nézett ki a fejéből. Sokat gondolkodott. Elsősorban az antianyagok ütköztetéséről vákum körülmények között, másodsorban Kateen, akit csak egyszer látott. Aztán jobban lett, pedig csak kifestette az irodáját. Néma feszült, csendben. Mit tud ez a kislány, amivel megfogja az embereket? Nem tudta pontosan, de remélte, hogy a hosszú út során kideríti...

Kate csalódott volt, remélte, hogy tud majd a kanapén aludni, de Alec megtalálta a dugi vodkáját a mosogató alatt, és nekilátott kiüríteni az üveget. Holly éjjel kettőkor elment, ő pedig azóta ivott. Kate nem mert a kanapén aludni, túlságosan félt, hogy Alec megkérdezi miért. Ő aludt az ágyon, Bucky pedig a lábát maga elé húzva a szőnyegen. Mikor Holly becsukta maga mögött az ajtót Kate felébredt és egyet a három lepedője közül - amiből csak egyet használt - ráborított a bérgyilkosra, nemsokkal később egy párnát is hozzávágott. Reggelre csak a jegesmedvés takaró és a fehér huzatos párna maradt a szőnyegen, viszont nyitva volt az ablak. Vagyis átmászott az ágyon és valószínűleg rajtad is, de te még álmodban sem észlelted. Szép volt Kate!Gyorsan felöltözött, sminkelt és remélte, hogy el tud menni a másnapos Alec mellett magassarkúban. Nem tudott. Alec a cipője (mert igen november kellős közepén ő még mindig cipőt és nem csizmát hordott) első koppanására felemelte a konyhapultról a fejét.

-      Jó reggelt bratyó! – mosolygott Kate, hátha ezzel elnapolják a Holly nincs itthon és újra nekünk kell egymásra vigyáznunk témát. Mert most egyáltalán nem állt készen erre.

-      Nem bírod ki, hogy ne szólj be, igaz? – morogta Alec, nyöszörgő hangon. – Holly elment. Én katona vagyok. Te pedig egy rakat labilis idiótát kezelsz. Vagyis naphosszat életveszélyben vagy. Amikor hárman eljöttünk otthonról anya a lelkünkre kötötte, hogy vigyázzunk egymásra. Most meg itt vagyok veled, és sebezhetőnek érzem magam. Minek is beszélek egyáltalán az érzéseimről?

-      Nem tudom. Én nem bátorítottalak. -  motyogta Kate és egy pohár vizet tett a bátyja elé. – Ma megyek a dokihoz. Kívánj szerencsét!

-      Katie! – Alec újra a pultra tette a fejét – Van számodra valamim.

-      Ajándék? – Kate az ajtóból nézett vissza a válla felett. Alecnek egy rugós kés volt a kezében. Fekete markolat és fényesre tisztított ezüstszínű penge. – Ez egy kés. – állapította meg.

-      Tudod miért kapod? – kérdezte Alec a pultra dobva a fegyvert.

-      Nem. Miért? – Alec felemelte a fejét, és száraz vörös szemével az övébe nézett.

-      Mert szeretlek. – Kate szívébe melegségnek és szeretetnek kellett volna lennie, de csak értetlenség és csalódottság volt.

-      Én is szeretlek Alec! Adj nekem ezer dollárt! – nyávogta magasított miniegér hangon. Nincs jobb bosszú, mint a humor.

-      Minek neked annyi pénz? – morogta Alec, de még mindig nem emelte fel a fejét.

-      Ha igazán szeretnél nem kérdeznéd meg. Legyen szép napod! – kiabálta Kate az ajtóból. Ha egy kicsit előbb kérem meg, amikor még nem józan ennyire talán oda is adja...

-      Legyél óvatos! – kiabálta Alec, mikor hallotta, hogy a zárral babrál – És vezess a járdán! A legtöbb baleset mindig az úton történik!