Nem tudom ki rakott az ebédes asztalra poharas vattacukrot, de szeretném megáldani a nevét. Gyorsan lenyúlok hármat, mielőtt a többiek is észrevennék. Levágom magam az egyik kanapéra, és felbontom az elsőt. Megcsap a tömény cukor és ízesítő felhő, mire összefut a nyál a számban. Kiszedek egy kisebb pamacsot, és a számba rakom, az édesség azonnal elolvad, és kellemes gyümölcsös ízt hagy a számban. Több, mint valószínű, hogy ez annyi gyümölcsöt látott életében, mint én delfint az utcán sétálni sétálni.
Az első pohár ki is ürül, amikor meghallom a srácok hangját a folyosóról. Mint az elmegyogyóból szabadult vadbarmok. Hölgyeim és Uraim, a Codomo Dragon.
Mit sem törődve fiúkkal, állok neki az epres pohárnak. A számnál kétszer akkora felhőcskét próbálok eltűntetni, sikertelenül. Látom, ahogy meN belép, és elneveti magát, ahogy látja a szerencsétlenkedésemet. Egy lépéssel itt terem, leül szorosan mellém, átkarolja a derekamat, és nagyra nyitott szájjal tűnteti el a rózsaszín vattát.
Egy pillanatra megilletődök, amikor érzem, hogy az ajka az enyémhez ér. Akaratlanul, vagy akaratlagosan, nem tudom, rádásul meN kavargó gondolatokkal hagy ott a kanapén, amikor Chamu és Yume is belép a szobába.
Dühösen veszem észre, hogy a poharam üres, a basszeros kezében pedig a maradék epres vattacukrom van.
-Te barom, add vissza! Az epres a kedvencem! – ordítok rá, ő viszont rám sem bagózik, egy mozdulattal tünteti el. Minden, amit láthatok, ahogy lenyalja az ajkát, és egy pillanatra haragudni sem tudok.
-Nekem is. – A tekintete megához láncol, elbűvöl, és ha Kana nem vágna hozzám egy lazacos onigirit, ezúttal én támadnám le ilyen orvul.
YOU ARE READING
Visual Kei Szöszök
FanfictionA VKSz azért van, mert vannak olyan írásaim, amik rövidek, és fölösleges őket külön-külön könyvbe kitennem őket. a borítón: a the Raid. énekese, Sena kép: Twitter is my old friend
