– Ezek meg mik?
– Dobverők.
– Ezek evőpálcikák, Reiki! Kyounosuke a kezére pillantott. Tényleg evőpálcikák voltak nála, csak azt nem értette, hova tűntek el a dobverői alig négy perc alatt, amíg a mosdóba ment. Mivel a kis gitároson kívül más nem tartózkodott a teremben, bár nem akarta, Kyounosuke Reikit gyanusította meg a bűnténnyel.
Az egyik széket Reiki mellé húzta, majd lehuppant, és a fiút kezdte tanulmányozni. Milliméterről milliméterre hajolt közelebb, Reiki pedig egyre kisebbre húzta magát.
– Én tényleg nem akartam eltörni! – szakadt fel a fekete hajúból, a kontaktlencséinek köszönhetően a szemei nagyobbnak tűntek, ártatlanabbnak, az arcán lévő bűnbánó kifejezésnek Kyounosuke nem tudott ellenállni.
– Egy módon kárpótolhatsz! – vigyorodott el a dobos, és még közelebb hajolt. Reiki hálát adott, amiért az arca fehérre volt kenve, különben a másik látta volna a megjelenő piros foltokat, amelyekről teljesen tisztában volt, hogy ott voltak.
Reiki összeszorította az ajkait, majd előre hajolt, bezárta a kettejük közt lévő távolságot, és a száját Kyounosukéra nyomta. Érezte, hogy Kyounosuke elvigyorodik, majd fel is nevetett, amikor durcásan felpattant a helyéről. A dobos a dereka után kapott, és egy laza mozdulattal ültette az ölébe.
– Meg van bocsájtva.
YOU ARE READING
Visual Kei Szöszök
FanfictionA VKSz azért van, mert vannak olyan írásaim, amik rövidek, és fölösleges őket külön-külön könyvbe kitennem őket. a borítón: a the Raid. énekese, Sena kép: Twitter is my old friend