Valahol, az ég alatt

2

A kirándulás napján Molliban vegyes érzések kavarogtak. Mindig izgult picit a kirándulások, utazások előtt. A megbeszélt időben, reggel kilenckor volt a találkozó, az iskola előtti parkban.

Molli otthon hamar elkészült. Táskáját már az előző nap bepakolta, reggel pedig miután felkeltette anyját, reggelit készített a kicsiknek, megkereste Mesi kedvenc plüss teknősét, megelőzve egy kiadós reggeli hisztit, pár percre figyelmét magára fordíthatta. Elbúcsúzott a kicsiktől majd az ajtóban egy puszit adott anyukájának.

Molli cipője alatt csúszott a reggeli harmattól nedves fű. Még senki nem érkezett meg. A lány ösztönösen tudta, hogy hamarabb ért oda, anélkül, hogy megnézte volna, mennyi az idő.

Komótosan átsétált az utca túloldalára, ahol betért a pékségbe. Az eladó lányok vidám hangon üdvözölték, és már készítették is a szokásos kakaós csigát.

Molli lopva felpillantott a faliórára. Nyolc harminc. Még nincs is olyan korán. Az ujjait morzsolgatta, amíg a visszajáróra várt.

A padokon ücsörögve várta a többieket. Baráti társaságából először Oli érkezett meg, majd Lili, végül az örökösen késő Krisz.

Budainé elmélyülten számolgatta osztálya létszámát, ami nem volt több tizennyolcnál, de az összevissza mozgolódó diákok megnehezítették a dolgát. Egy jól irányzott kiálltással elcsendesített mindenkit, így sikerült tisztázni, hogy egy fő sem hiányzik. Nagy nehezen összeszedelőzködött az osztály, és a vasútállomás felé vették az irányt.

Molli Lili mellett ballagott, aki tőle szokatlan lelkesedéssel ecsetelte, hogy milyen jól dolgozik az új fodrásza. Ezt megerősítve, két percenként simított végig vadonatúj rózsaszín haján. A vonaton is folytatta a mesélést. Úgy tűnt, Olit jobban érdekelte a téma mint Mollit, így a lány zenét hallgatva az ablakon át figyelte a mellette elsuhanó tájat. Mollit elringatta a monoton zakatolás, fejét a hűvös ablaküveghez nyomta.

Az út a Mátrába majdnem két óra volt. Amikor megérkeztek, mindenki izgatottan lépkedett szálláshelyük felé, amihez egy erdei ösvény vezetett. Az út errefelé kúlturáltan volt ki építve, ami nagyban megkönnyítette a diákcsapat haladását.

Egy kollégium és erdei iskola furcsa keveréke volt az épület, ahova húsz perc séta múlva értek. Molli teljesen meg volt elégedve szálláshelyükkel, sőt igazából sokkal rosszabbra számított. Az osztály nagy részének azonban más volt a véleménye. Főleg Sári, és udvartartása ellenezte teljes mértékben a további ottmaradásukat, mondván, ők nem fognak egy "szeméttelepen" eltölteni két teljes északát.

A szobabeosztás ehhez képest akadálymentesen elrendeződött. Molli Lili után belépett a számukra kijelölt kétágyas szobába, a második emeleten.

Mindkét lány kimerülten az utazás fáradalmaitól, dőlt az ágyra. De nem pihenhettek sokáig, nemsokára drága osztályfőnökük érdes hangja süvített végig a kollégium épületén, erdei túrára toborozva osztályát.

- Tiszta párás a levegő - nyújtotta ki a kezét Lili a nyitott ablakon. - Be fog hullámosodni a hajam - tette hozzá szomorúan, majd Mollival a nyomában elindult a gyülekezésre kijelölt terembe, miközben még egy utolsó pillantást vetett szögegyenesre vasalt pink frizurájára.

- Nyugi, szerintem hullámosan is szép a hajad - próbálta Molli vigasztalni barátnőjét, nem sok sikerrel.

- Te könnyen beszélsz - sóhajtott Lili - Neked alapból is egyenes a hajad.