Frozen Heart (Avengers+Bucky Barnes FF)/Befejezett/

4.

Arra ébredtem, hogy a nap sugarai behatolnak a hatalmas ablakokon, lehetetlenné téve a visszaalvást. Lassan kinyitottam a szemem, de hunyorognom kellett, hogy lássak is valamit. Kitakaróztam és felültem az ágy szélére, majd nyújtóztam egy nagyot. Ránéztem az ágyam mellett lévő digitális órára. 10:09. Ideje lenne megreggelizni, mert ma van a találkozásom Bucky-val. Félek egy kicsit, hogy tudunk-e majd normálisan beszélgetni. Felálltam az ágyról, kimentem a szobámból, és felmentem a lépcsőn a konyha emeletére. Végig mentem a folyosón és elértem a kívánt helységet, de nem csak én voltam ott. Apa is ott ült, közben Clint-tel társalgott.

- Jó reggelt!- köszöntem energikusan és bementem a pult mögé, hogy csináljak kávét.

- Jó reggelt.- köszöntek vissza egyszerre.

- Mitől van ilyen jó kedved?- kérdezte mosolyogva apa. Erre még magam se tudom a választ, egyszerűen csak, jó a kedvem. Talán azért, mert találkozom Bucky-val... Várj, mi?!

- Nem tudom, csak úgy.- válaszoltam végül és bekapcsoltam a kávéfőzőt, mert közben előkészítettem a kávét.

- Csak nem a randi miatt?- kérdezte pimaszul Clint. Ahogy meghallottam a kérdést, azonnal hátra ugrottam, szó szerint, majd számonkérően apára néztem.

- Hé! Ne rám nézz! Én nem mondtam semmit!- tette fel a kezét védekezően, de közben nevetett.

- Bocsika, kicsúszott.- jött mögülem Natasha kedves hangja. A hang irányába fordultam és keresztbe tettem a karom. Pimaszul elmosolyodott, majd játékosan megölelt amit viszonoztam.

- Miss Rogers, Mr. Barnes látni szeretné önt.- hallottuk meg Jarvis hangját, de amit mondott attól ledöbbentem. Már most?! Nem is tudtam elkészülni, se semmi! A hajam olyan mint akit most húztak ki a bokrok közül, a szemeim karikásak! Mit tegyek?

- Öh. Mond neki, hogy még készülök, de addig nyugodtan jöjjön fel és várjon itt.- mondtam ami az eszembe jutott. Apa arcára aggódás ült ki. Megértem miért. Miért mondtam ezt? Miért nem azt mondtam, hogy várjon lent? Ezzel csak apának okozok gondot.

- Igen is. Azt javaslom, hogy addig Mr. Rogers menjen a szobájába.- válaszolta Jarvis. Legszívesebben leütöttem volna. Miért tesz rá még egy lapáttal?

- Nem muszáj a szobádba menned...- kezdtem, de leintett.

- Nem akarom összezavarni, jobb ha azt teszem amit Jarvis mond.- mondta és szomorúan elindult a lépcső felé, velem a nyomában. Az ő szobája egy emelettel lejjebb van mint az enyém, így neki többet kellett mennie. Mikor elértem a szobám emeletét, azonnal berohantam az említett helységbe, ott a fürdőszobába. Leöltöztem,kontyba kötöttem a hajam, lezuhanyoztam, megtörölköztem, majd magam köré tekertem a törülközőt és kimentem a szobámba. Elővettem egy tiszta fehérneműt, amit magamra is húztam. Megálltam a szekrény előtt és néztem, hogy mit vehetnék fel. Nem akarok nagyon se kiöltözni, se laza lenni. Végül elővettem egy fehér, kék csíkos ujjatlan pólót, hozzá egy kék, térdig érő szoknyát, és alulra egy kicsit magasított sarkú cipőt. Felvettem a kiválasztott ruháimat, a hajam pedig kiengedtem, és megfésültem. Remélem azt fogják hinni, hogy festék, és nem lesz nagyon feltűnő, de a biztonság kedvéért a kis táskámba elteszek egy baseball sapkát is, hogy majd felvegyem, ha túl sokan megbámulnának. Vettem egy mély levegőt és kiléptem a szobámból, majd a lépcsőn felmentem a konyhához. Halkan odamentem a folyosó sarkához, kinéztem és megláttam Bucky-t, ahogy csak áll egyhelyben, Natasha pedig figyeli. Rajta volt ugyan az a kék baseball sapka, egy fekete bőr dzseki, alatta egy kék póló, alul egy farmernadrág, a lábán pedig egy egyszerű sportcipő. Visszafordultam és vettem még egy nagy levegőt, majd kifújtam. Gyerünk Bettie! Ne félj! Megigazítottam a ruhámat, kiléptem a folyosó takarásából, majd szembe találtam magam egy elképedt tekintetű Bucky-val és egy elégedetten mosolygó Natashaval.