Vesztettem

1. fejezet

Ha ezt a levelet olvasod, már nem vagyok Párizsban, és nem vagyok szuperhős. Ha ez a levelet olvasod végleg eltűntem.
Hamarosan fogsz kapni egy másik irományt is, ahol bővebben is leírok mindent neked.
Nem bírnék el még egy ilyen helyzetet. Nem tudtam rád vigyázni. Majd más megvéd.
Sajnálom!
Adrien

Marinette remegve tette a papírt. Szemei könnybe lábadtak, de mielőtt sírni kezdhetett volna, csöngettek.
A lány ajtót nyitott. Maga előtt a postást látta meg.
- Jó napot! Levelet és csomagot hoztam Marinette Dupain-Chengnek! Itt lakik?
- I-igen én vagyok!
- Rendben! Tessék! Tov...
- Várjon kérem! Ezt a levelet is ön hozta?
- Igen. Miért?
- Hány napja? Nem emlékszik?
- De, három napja. Egy önhöz hasonló, csak alacsonyabb kedves nő vette át.
- Igen, az anyukám. Köszönök mindent! Viszlát!- csukta vissza az ajtót, majd feltépte a levelet

Némán néztem a kettőnk közt tátongó krátert, ami elválasztott tőled.
Az akuma gonosz kacajjal nyugtázta tehetetlenségem, engem pedig a düh és kétség mardosott belülről.
Végignéztem, ahogy nehezen megpróbálsz feltápászkodni, de többször is visszahanyatlottál.
Végül több helyen is vérző arccal felálltál és yoyodat magad előtt pörgetve közeledtél Halálfej egy újabb áldozatához.
Sokáig küzdöttünk, nem egyszer elestél, viszont nem tudtam közelebb menni hozzád. Az akumatizált figyelt arra, hogy ne közelíthessek feléd.
Fáradtan estél össze, miután elkaptad a lila pillangót és helyreállítottad a környéket. Egész tested remegett, nem tudtál megmozdulni.
Már csak pár perc választott el a visszaváltozástól, így felvettelek, és egy sikátorba vittelek.
Tudom nem szabadott volna "meglesselek", de nem volt más választásom.
A sikátorba leolvadt rólad a szuperhősruha, és megpillantottalak téged, Marinette.
Soha nem láttam ahhoz fogható tüneményes arcot.
Egy kis piros lény pottyant a kezembe.
- Fekete Macska én a Katicabogár kwami vagyok.- kezdte.- Marinette bajba van, ha nem viszed biztos helyre, ahol pihenhet és nem látod el a sebeit.....nagy bajban lesz!- hajtotta végül le kis fejecskéjét.
- Hova vihetném?
- Sajnos a szülei rájöhetnek, akkor pedig kérdezősködnek.... Esetleg hozzátok?
- Ha apám meglátja.... De nem baj. Kockáztatnom kell!
Lélekszakadva futottam, veled a karjaimban.
Amint hazaértem, befektettelek az ágyba.
Egész éjjel zokogtál álmodban. Tudom, mert ott ültem melletted. Össze-vissza motyogtál. Néha felkiáltottál, de nem túl hangosan. Éjfél előtt hangod már rekettes volt. Amikor kicsit nyugodtabban aludtál megpróbáltalak itatni.
Egész éjjel azon töprengtem, hogy mi lett volna, ha időben odaérek. Egy biztos. Most nem lennél ilyen állapotban.
Sajnálom, kimondhatatlanul!
Éjjel Tikki elrepült a szüleidhez, hogy megnézze, keresnek e. Reggel egy cetlivel tért vissza. A szüleid jelenleg is egy konferencián vannak. Valamikor hazajöttek pár órára, hogy megnézzék jól vagy e, de nem tudom pontosan, hogy melyik nap. A cetli is a boritékban van.
Tikki írt egy kis levelet, hogy nem leszel otthon, mert a barátaiddal töltöd a napod. Nyugodj meg, nem aggódnak érted!
Másnap sem voltál jobban. Nem tudom, hogy emlékszel e valamire. Egyszer kinyitottad a szemed. Tekinteted olyan volt, mintha kómában lennél. Ittál egy kis teát, majd visszaaludtál.
A kwamid megnyugtatott, hogy túl vagy a nehezén, de ahogy láttam napról napra a beesett arcod, nem tudtam hinni neki.
Pár nap múlva kezdtél jobban lenni, így hazavittelek. Tudom nem szeretted volna megtudni, hogy ki vagyok, ezért nem tudtad meg, de így, hogy elementem, remélem nem baj!
Tikki vigyázott rád és vigyáz a mai napig.
Sajnálom, hogy ez így alakult.
Ha minden igaz, akkor kapsz egy csomagot is. Egy kis dobozka, szerintem tudod mit rejt. Talán neked is ilyened van.a gyűrűm lesz benne. Kérlek magyarázz el mindent Plaggnak a kwamimnak!
Sajnálom, hogy feladtam, de gyenge vagyok! Soha nem fogok felérni veled! Kérlek ne haragudj rám ezért!
Még egy dolgot el kell mondjak! Én amióta megláttalak belédszerettem. Megfogadtam magamnak, hogy megtalálom a maszk mögötti lányt!
Amikor végleg elbúcsúztam tőled, megcsókoltalak! Remélem nem baj!
Ha szomorkodsz ne tedd! A cetlin, amire anyukád írt találsz egy címet. Ha akarsz valamit írni, oda elküldheted, majd továbbítja nekem, viszont, csak egyszer, mert utána senki sem tud segíteni neked a hollétemmel kapcsolatban. Esélyed se lesz megtalálni, és hidd el jobb is így!
Tudom megígértem, hogy mindig melletted leszek, és kiállok érted! Azt hiszem ez hülye ígérte volt. Ezért is bocsánatot kérek!
Válassz magadnak egy megfelelőbb társat Bogaram!
Örök szerelemmel:
Adrien!
Ui.: Ne szomorkodj! Nézz a csillagos égre! Amennyi fénypontot látsz, annyi ajtó vár még kinyitásra az életedben!

Marinette kezében remegett a levél. Nem akarta elhinni.
- E-ez igaz?- nézett kwamijára.
- Igen! Elejétől a végéig. Próbáltam lebeszélni, de....
- Nem! Ez nem lehet! Ez biztos csak egy álom! De-de miért?! Miért tette ezt?! Miért nem engedte, hogy megbeszéljük ezt?! Miért tűnt el?!- ordította Marinette.
- Gyere ülj le, és nyugodj meg!- kísérte egy székhez Tikki.
- Mi az, hogy keressek egy új társat?! Az életemet is rábíztam volna!- görnyedt sírva az asztalra.- Nem lehet vége! Nem!- zokogott.
- Azt mondta, hogy vigyázzak rád! Ha bármi is történne veled.... Nem bírná!- csipogta édesen.
- Akkor miért hagyott el?! Pedig megígérte! Az mondta mindig mellettem lesz, ha szükségem van rá! Hazudott! Hazudott nekem!- kiabált újra.
- Ne izgasd fel magad, még nem vagy elég erős!- ölelte át a lány arcát a kwami.
- Meg kell keresnem! El kell mondjak neki mindent! Biztos jobb belátásra tudom bírni
- Nem lehet!- jelentette ki egyszerűen Tikki.- Napokat töltöttem vele! Teljesen darabokra volt törve. Sajnálom!
- Biztosan találok valami nyomot! Kell, hogy legyen!
Tikki tudta Marinette nem adja egy könnyen fel, viszont látta Adrient is, így nem volt kétséges, hogy a lány soha nem akad a nyomára.
- Sajnálom!- ült le a hősnő vállára.- Ezt a csatát még te sem nyerheted meg!
- Tudom!- nézett fel Marinette.
Szeme vörös volt, de már nem hullatott egy könnyet sem.
Felment a szobájába, mert időközben beesteledett.
Kimászott az erkélyére, és végiggondolta közös élményeiket. Az első találkozás, egy-egy laza flört, kézcsók, a győzelmet jelző ökölpacsi.
- Nézz a csillagos égre! A-amennyi fénypontot látsz, annyi..... annyi ajtó vár mé-még kinyitásra az életed....az életedben!- suttogta zokogva!- Soha nem felejtelek el!

Sziasztook!😊

Remélem tetszett ez a rész is. Természetesen a másik könyvem is folytatom, csak gondoltam leülök egy kicsit és írok valami mást is, mert jól jön néha a vérfrissítés.
Közben az olvasottság túlszárnyalta minden elképzelésem! 2,59 k! Köszönöm!🐱
Ezt a novellát egyrészesre terveztem, kérlek ne kövezzetek meg a hangulat és a szomorú vég miatt!
További szép estét!🐾

Annalulu🐞