Vesztettem

2. fejezet

Marinette sírva állt az erkélyen. Nem bírta elhinni.
Elővette zsebéből az apró dobozkát, mely Macska gyűrűjét és kis kwamiját rejtette, majd felnyitotta.
Hirtelen hatalmas fény töltött be mindent és egy fekete macska jelent meg.
- Sajnálom!- mondta szipogva.- Plagg vagyok! Gondolom Katica.....
- Igen!- felelte komoran Marinette.
- Adrien mindent elmondott. Nem bírtam lebeszélni erről az őrültségről.
- Nem a te hibád!- jelent meg Tikki.
Plagg amint meglátta barátját, egyből odarepült és megölelte.
- Az lesz a legjobb ha megkeresem!- beszélt Marinette, de teljesen úgy tűnt mintha az égnek, vagy egy lámpaoszlopnak címezte volna.- Plagg, neked nem mondott semmit? Hogy hova megy vagy valami?
- Nem mondott semmit.
- Várjunk csak! Azt mondta, hogy még küldhetek neki egy levelet! Akkor küldök!

Adrien, ez volt életed legrosszabb döntése! Hidd el nem mondok le rólad, meg foglak kereseni!
Azt ígérted mellettem leszel! Nem úgy ismerlek, mint aki nem tartaná be az ígéretét! Kérlek, ha megkapod ezt a levelet gyere vissza! Ha nem jössz, utánad megyek én!
Marinette

Marinette gyorsan firkantotta le az üzenetet.
- Tikki, át tudnánk alakulni? Szeretném minél hamarabb eljuttatni ezt a levelet a címre!- mondta elszántan a lány, majd ahogy a kwami bólintott át is változott.
A megadott cím egy motel volt, az egyik külvárosban.

~A motelnél~

Marinette csendesen landol, majd visszaváltozott. Már majdnem benyitott, mikor az ablakból meglátott egy plakátot, amin Katica szerepelt Macskával. A kép láttán látása elhomályosodott.
Letörölte a ki nem buggyant könnycsepekket, és benyitott.
A portás még az asztala mögött ült.
- Jó estét kívánok!- köszönt illedelmesen Marinette.
- Jó estét! Miben segíthetek? Talán itt vannak a szüleid? Sajnos kiskorúaknak nem adhatok ki szobát!
- Nem, én....nem foglaltak Adrien Agreste vagy Mr Agreste névre egy szobát?
- Miért kérdezed?
- Egy levelet hoztam neki! - mutatta fel a borítékot.
- Értem! A tizenhármas szobában vagy egy lakos. Mr Agreste van ideírva......
- Köszönöm!
- De fél órája elment!
- Tessék?!- akadt ki egy kicsit Marinette.- Esetleg egyedül jött?
- Nem. Egy nagydarab barna hajú ember is vele volt. Ő vette ki a szobákat. A tizennégyesben lakik, ő viszont még nem távozott.
Marinette agyában a fogaskerekek vadul dolgoztak.
- Azóta takarítottak már ott?- jutott valami hirtelen eszébe.
- Nem.
- Esetleg benézhetek a szobába? Csak meg szeretném nézni, hogy nem e hagyott ott valamit.
- Megkérdezhetem, hogy miért keresed ennyire azt a fiú?
- A legjobb barátom.....volt. Hagyott egy üzenetet, hogy soha többet nem láthatom, de egy levelet még írhatok neki, és ez a cím is a levélben volt.
A portás pár pillanatig meg sem szólalt. Marinette nem tudta, hogy miért mondja el ezt az egészet egy vadidegennek, de jól esett neki, valakivel közölni.
- Rendben, gyere!- állt fel a portás és felkísérte az első emeletre, a tizenhármas szobához.- Ha végeztél, zárj be és hozdd le kérlek a kulcsot!
- Köszönöm!- hálálkodott a lány.
Amint egyedül maradt a szobában, kutatni kezdett.Valamiféle nyomban reménykedett. Fetúrta a fiókokat, szekrényeket, benézett minden bútor alá, viszont nem talált semmit.
Reményvesztve ült le az ágyra.
A padlót bámulta, amikor az éjjeliszekrény alatt egy papírfecnit vett észre.
Óvatosan kihúzta, nehogy elszakadjon, és megnézte. Mindkét oldala üres volt.
- Azt hiszem itt a vége!- nézett szomorúan a táskájába a kwamikra.
- Sajnálom!- mondta Tikki, de ekkor eszébe jutott még egy dolog.- Marinette a levél!
- Tényleg! De azt nem adhatom oda most! Viszont félek, hogy holnap már nem lesz itt!
- Jöjjünk vissza holnap reggel hét előtt, és akkor még biztos itt lesz. Bár...- hagyta befejezetlenül mondatát Plagg, majd fogta magát, és szó nélkül beröppent a kulcslyukon.
- Plagg!- szól Marinette, de a kwami nem figyelt rá.- Mindig ilyen?
-Sajnos!- válaszolt szűkszavúan Tikki.
Nagyjából öt percet kellett várniuk.
A kis fekete Macska elégedett arckifejezéssel röppent vissza a táskába.
-A férfi ahogy sejtettem, nem más , mint Adrien testőre. Ez az ember mindig fekete öltönybe jár, a zakójában pedig egy fekete kis határidőnapló található. Abban nem találtam semmi különöset, de találtam benne egy cetlit, amire az volt írva, hogy ,,kilenc óra Mr. A  a megadott cím." Nem is nagyon lett volna furcsa, csak a papícetli anyaga és színe nem hasolított a notesz többi vékony, sárgás lapjához. Keményebb volt, és fehérebb, olyasmiiiii.....olyasmi, mint a tizenhármasban talált cetli.
- Remek! Akkor menjünk haza, és holnap viszajövünk!
Marinetteben újra megjelent a remény, elszántsága még nagyobb lett.
Megköszönte mégegyszer a segítséget, és  levelét portásra hagyta, hogy adja oda a tizennégyes szoba lakójának, ha távozik, majd hazaindult.

~Dupain-Cheng lakás~

Marinette érezte nem bír aludni. Túl sok volt az adrenalin, ezért leült rajzolgatni, hogy lenyugodjon.
Leült az iróasztalhoz. Szeme a papírcetlin akadt meg, így maga elé vette és szinezgetni kezdett rajta.
Legnagyobb meglepetésére valamiféle írás látszodott egyszercsak a papíron.
Gyorsan kiszinezte az egész papírt, mire alig kivehő betűket talált.
A cetlin látszott, hogy egy jegyzettömbből tépték ki, így más nem történhetett, minthogy Adrien leírta a címet a férfinak, és olyan erősen nyomta a ceruzát vagy tollat, hogy az nyomot hagyott a másik papíron. Jobban megnézte az írást. ,,76794"
Marinette nagyot sóhajtott. Egy újabb rejtély állt az útjába.
- Mi a baj Marinette?- röppent mellé, álmosan Tikki.
- Csak találtam egy dolgot, amit nem értek.- mutatta a kwaminak a cetlit.
- Egy számsor... Esetleg egy irányítószám?
- Ez jó ötlet!- gurult a székével a gépéhez, ahol egyből beütötte a számokat.- Meg is van! Étretat egy mindössze 1500 fős település Normandia partjainál. Remek búvóhely!
- Nem gondolod, hogy egy kicsit túl könnyen megtaláltad?
- Nekem is gyanús, de...nagyon remélem, hogy ott lesz.
Mindössze két három óra kocsiút... De hogyan kövessem oda a testőrt?
- Át kell alakulnod.
- Oké, de ha nem megy házak között, akkor a yoyoval nem tudom követni...
- Ez is igaz... Akkor marad a taxi vagy a stoppolás.
- A taxira nincs pénzem, és amúgy is mit mondanék? Kövesse azt a kocsit? Egy lehetséges dolog van... Megjegyeztem a rendszámot és a kocsi kinézetét. Még ma éjjel oda kell menjek, hogy holnap Étretatban várjam. Van időm kitalálni, hogy hogyan menjek, és gondolom a legrövidebb utat fogja követni, úgyhogy nem lesz nehéz ott várni, feltéve, hogy nem fogok elaludni.
- Igen...igazad lehet.- csatlakozott a beszélgetéshez Plagg is.- Piheni, meg egykét kijelölt pihenőhelyen, benzinkútaknál megállhatsz. Vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy egy tini lány az éjszaka közepén bemegy egy benzinkútra?
- Igazad van, nem lenne okos döntés... Akkor mit szólnál a tini szuperhőshöz?
- Istenem, hogy ti mennyire hasonlítotok Adriennel! A képtelen ötletek kitalálása a szakterületetek.
- Tudsz jobbat? Azt hiszem megbeszéltük!- kezdett pakolni egy hatizsákba.
Pakolt egy kevés ruhát, ennivalót magának és a kwamiknak is, vizet és még egy két fontos dolgot.
- Anyámék még nem jönnek egy ideig úgyhogy nincs baj! Jobb lesz idnulni! Tikki készen állsz?
- Igen!
- Köszönök mindent! Pöttyöket fel!- kiáltotta és elindult a hosszú útra.

Sziasztoook!😊

Szeretnék bocsánatot kérni gaboca666tól és MLmirannatól, amiért nem válaszoltam a kommentjeikre, de meglepetésnek szántam ezt a részt. Eredetileg valóban nem terveztem folytatást, de aztán úgy voltam vele, hogy ha már kértétek, nem egy rossz ötlet, mert valóban elég szomorú lett.😶
Remélem tetszik, és elnézést, hogy ennyire későn rakom ki!
További jó éjszakát kívánok!🐾

Annalulu🐞