Ùristen...
Szaladtam az ajtóhoz,ablakhoz,hátsó ajtóhoz.
- Kitől zárkózol el ennyire? - hallottam meg a hátam mögül egy hangot.
- H-hogy jöttél be? - tettem a kilincsre a kezem,hogy kimenjek de kulcsra csuktam.
- Oh..Te nem mész sehová. - mosolygott.
- Tae,nyugodj le.Beszéljük meg ezt kúltúráltan.
- Aztmondtátok pszichopata vagyok.A pszichopaták nem kúltúráltak.. - nevetett.
- T-Taehyung..kérlek..
- Jimin,elvetted a legjobb barátomat. - mormogta,én pedig imádkoztam,hogy jöjjön már Jungkook.
- M-miaz,hogy elvettem?
- Elcsábítottad..ìgy jobban hangzik?
-T-Taehyung,s-semmi okod a-a f-féltékenykedésre.. - hirtelen Jugkook rázni kezdte az ajtót.
- Jimin engedj be.. - ordított.
- Oh megjött a hősöd.Engedd csak be..
Lassan megfordultam és elfordítottam a kulcsot,majd Jungkook rögtön berontott de megtorpant,ahogy meglátta Taehyungot.
- Taehyung..te,hogy kerülsz ide?
- Megmondtam neked nem?
- Aztmondtam ne merj a közelébe menni.. - majd Jin és Namjoon is berontott.
- TAEHYUNG TE KI A FASZNAK KÉPZELED MAGAD? - ordított Nam Taehyungra.
- EZ A BUZI ELVETTE A LEGJOBB BARÁTOMAT!!
- A legjobb barátod maradjon örökre magányos,mert ha te az vagy neki is annak kell lennie?
- De Nam...
- Takarodj haza,míg nem hívom a rendőrséget! - sziszegte majd az ajtó felé mutatott.
- Ezt még megkeserülöd - nézett a szemembe Taehyung majd elment - meg ti is. - mutogatott a többiekre.
Ahogy Taehyung eltűnt Jimin rögtön magához húzott.
- Rendben vagy?
- Igen.. - suttogtam.
- Hú de szép lakásod van - jegyezte meg Jin.
- Gyertek beljebb.És köszönöm..Ha ti nem lennétek nem tudom mi lett volna velem..Kértek teát,kávét,forrócsok-
- JIMIN! - rontott be egyszerre Suga és Hoseok.
- Kicsit elkéstetek - nevetett Namjoon.
- Mondtam neked.. - lökte meg Hoseok Sugat.
- Akkor kértek valamit? - kérdeztem meg újra.
- Én forrócsokit.. - mondta aranyosan Jungkook.
- Én is.. - folytatta Nam.
- Én egy zöld teát - emelte fel mutató újjátt Jin.
- Mi forrócsokit - jelentette ki egyszerre Suga és Hoseok.
- Oké.
- Segítsek? - kérdezte Jungkook.
- Nem kell köszi - mosolyogtam rá.
Jungkook POV
Azthittem meghalok az aggodalomtól.Mikor megláttam,ahogy Jimin félelemmel az arcán fürkészi Taehyungot akkora dühbe jöttem,hogy ha nem jön Nam és Jin akkor nekimegyek.
Ahogy néztem,hogy ügyködik Jimin a konyhában majdnem lefojtam a székről.Mint egy földreszállt angyal.
Azok a kidolgozott karjai.A szemébe hulló gyönyörű szőke haja.Ellenállhatatlan késztetést éreztem,ahhoz,hogy odamenjek és hátulról megöleljem.
Lassan felálltam,háta mögé ólálkodtam majd átkulcsoltam kezeimmel a derekát.
- Megijesztettél.. - suttogta.
- Annyira aggódtam érted - fùrtam fejem a nyakába.
- Szeretnék beszélni még veled az este folyamán.. - fordult meg,mire szemeim a szájára kezdtek el fókuszálni.
Lassan közeledtem telt ajkaihoz,de mintha végtelen órák lettek volna azok a másodpercek.
Felső ajkaink már súrolták egymást és már lassan az alsó ajkaink is.
- Kész van már...oh megzavartam valamit? - vakarta a fejét zavartan Hoseok.
Ez hihetetlen.Mindig,mindit közbevágnak.Milyen jó időzítésük van komolyan.
- Ja - mormoltam.Jimin pedig halálosan elvörösödött,így visszafodult munkájához,és ráöntötte a forró vizet a csoki porra.
- Jó időzítésük van.. - jegyezte meg Jimin.
- Ja..
- Ne aggódj lesz még idő bepótolni.. - simított végig arcomon majd megfogta a tálcát és kiment a konyhából.
Ohmygod..
Megőrjít ez az ember.- Akkor ti most együtt vagytok? - kérdezte Namjoon.
- Hát.. - kezdett bele Jimin.
- Igen - vágtam rá,majd derekànál fogva magamhoz húztam az én angyalomat.
- Na!Akkor gratulálunk! - mondta ki egyszerre Jin és Namjoon.
- Sokáig! - mondták egyszerre Suga és Hoseok.
- Ti mióta vagytok ilyen jóban,hogy sülve főve együtt vagytok folyamatosan? - kérdezte Jungkook Hoseoktól és Sugatól.
Sajnálom,hogy ilyen rövidek a részek de mindig próbálom magamból kihozni a maximumot :/
Remèlem azért tetszett *3*Ha tetszett 》☆ (Vote)
ESTÁS LEYENDO
Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●
Fanfic"hirtelen megfogta a karom és maga elé húzott.Csak pár centi volt ajkaink között -Mi-mitcsinálsz?Eressz el!-rángattam a kezem de semmit nem ért az én kis erőm az ő erejéhez kèpest. -Akarlak!! -Aztmondtam eressz el!-emeltem fel a hangom. - Nem! - ord...