Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●

12.

Író POV

- Jimin - kapott utána édesapja.Azonnal bevitték a kòrházba.Várakozás közben a szülők azon töprengtek,hogy mi is történhetett a fiúkkal?Talán túlhajszolta magát az iskolában?

- Istenem HaJoon annyira félek - dőlt Jimin édesanyja Haneul édesapja mellkasára.

- Nyugodj meg - simogatta a fejét.Aztán egy nővér jött ki a kórteremből Haneul és HaJoon pedig felkapták a fejüket.

- Tud mondani valamit? - szaladt oda Jimin édesanyja.

- Nemsokára kijön Dr. Jiho és ő majd részletesebben elmondja.Kérjük legyenek türelemmel - ezzel a nő ki is kerülte az aggódó szülőket.Pár percel később ahogy mondta kijött a doktor.

- Doktor úr kérem mondja el mi történt.

- Önök a hozzátartozói?

- A szülei. - válaszolt az apa.

- Nos gyógyszertúladagolás és úgy állapítjuk szándèkosan mivel a fejfájás csillapítók egyszerre kerültek be a szervezetbe.A betegen gyomormosást alkalmaztunk.Pár nap múlva kiengedjük majd innen és hazamehet.

- Nagyon köszönjük - mondta a kétségbeesett édesanya.

- Bemehetünk hozzá?

- Persze - mosolygott - már ébren van.

Azzal a szülők rögtön be is mentek a terembe.Jimin meglepődve figyelte szüleit.

- Apa? Anya? Hogy hogy itt vagytok? - hallatszott megkönnyebbűlt hangja - Annyira hiányoztatok.. - gördült le egy kövér könnycsepp az arcán.

- Kincsem - ment oda Haneul majd megfogta fia hideg,gyenge kezét.

- Annyira fáj.. - mondta az édesanyja számára érthetetlen szavakat.

- Micsoda?

- Összetörtek.. - rezgett meg ajka majd újra megeredtek könnyei. - Apa..anya..én...m-meleg vagyok.

Èdesapja lesápadt.Édesanyja pedig csak tűrt.

- M-micsoda? - kérdezte HaJoon.

- Kérlek ne haragudjatok.Így is össze vagyok törve..

- Miért haragudnánk? - folytak le a könnycseppek Haneul arcán.

- Mert csalódást okoztam nektek.Felneveltetek és szerettek én pedig ezt adom nektek.Szörnyű ember vagyok.

- Dehogy vagy az - majd édesanyja felállt és megpuszilta homlokát aztán rámosolygott - Minden rendben lesz.

De mi történt eközben Jungkookkal?Nagyon megbánta amit tett.Azt a fiút is otthagyta akit mellesleg Chanyeolnak hívnak.Rájött,hogy hibázott és egy olyan embert dobott el akit tényleg szeret és az a személy is viszont szereti.Rájött,hogy fájdalmat okozott Jiminnek,és az ígéretét megszegve összetörte és magára hagyta.Minden tudatosult benne.

Hívni kezdte Jimint, de ő nem vette fel.Hogy is vehette volna fel mikor a telefonja az ágyon pihent ő pedig a kórházban.Erről persze Jungkooknak sejtelme sem volt.Kezdte egyre jobban bánni a tetteit.Kezdte elveszíteni a reményt,hogy talán még újra együtt lehet Jiminnel.Kezdte feladni.

Jimin már két napja hazajött a kórházból,de Jungkook hívásait továbbra sem fogadta.Pedig mennyire is szerette volna hallani a fiú hangját.Mennyire is hiányzott neki.De valamiért uralta magát.Uralta a fájdalmát és a szülei segítségével lassan benőtt a Jungkook által okozott sebe.

Jungkooknak azonban egyre nőtt.Bezárkózott a szobájába.Rengeteget sírt.Ostorozta magát.

Aztán mintha valami villámcsapás érte volna kiviharzott a házból egyenesen Jimin háza felé.Nem sokba telt oda érni neki.Az ajtó előtt nagy levegőt vett majd bekopogott.

Pár perc múlva az az angyali szempár volt előtte mint 2 héttel ezelőtt.Jimin nagyon meglepődött.Nem hívta be Jungkookot,inkább ő lépett ki és bezárta maga után az ajtót.

- Szia

- Szia Jimin.Akkor nem tudom mi lehetett velem de annyit tudok hogy nagyon megbántam és rettenetesen hiányzol - hajtotta le fejét Jungkook.

- És akkor azthiszed,hogy most a nyakadba ugrok és mindent megbocsátok?Nem Jungkook ez nem így működik.. - majd elindult befelé.

De Jungkook hirtelen megfogta Jimin karját és maga elé húzta.Csak pár centi volt ajkaik között.

-Mi-mitcsinálsz?Eressz el!-rángatta a kezét Jimin de semmit nem ért az ő kis ereje a Jungkook erejéhez kèpest.

-Akarlak!!

-Aztmondtam eressz el!-emelte fel a hangját Jimin.

- Nem! - ordított

- Jungkook hagyj békén - sziszegte.Jiminnek nagyon fájt hogy így viselkedett Jungkookkal de vissza akarta adni Jungkooknak azt a fájdalmat amit neki adott.

- Kérlek Jimin.. - kezdtek folyni a könnyei Jungkooknak.

Jimin nagyot sóhajtott.

- Szia Jungkook.Kérlek ne keress többé.Majd bezárta az ajtót.
Jungkooknak pedig egy eszement ötlete támadt.

Meg akart halni.És ezt teljesen komolyan gondolta.

Elindult hát sírva,lehajtott fejjel a Han folyó egyik hídjához,hogy onnan vesse magát a mélybe.

Jimin miután bezárta maga után az ajtót nyugodtan folytatta a dolgát,ám mikor az arcát mosta megbánta a dolgokat.Villámgyorsan felöltözött majd kiszaladt.Először a fiú lakásába indult de nem találta őt ott.Aztán elindult a nagy Szöulnak.Futott.Minden nevezetes helyre elment.

A Szöul toronyhoz,a Youido parkba, és még sorolhatnám.

A Han folyónál már a hatodik hidat járta mikor megpillantotta ahogy Jungkook a korláton ül és máris a vízbe veti magát.Amilyen gyorsan csak tudott odaszaladt hozzá és hátulról erősen átfogta.

- Meg ne próbáld...

Írás közben hallgatott zene: BTS - I NEED U