Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●

11.

Jimin POV

Kopogtak.Kinyitottam és Namjoon volt az.

- Szia - köszöntem halkan.

- Szia.Bejöhetek?

Elálltam előle,ő pedig csendben belépett.

- Hogy..hogy hogy itt vagy?

- Mondani szeretnék valamit..amit nem kéne de kötelességemnek érzem elmondanom.

Görcsbe rándult a gyomrom.Elfogott a félelem,kezemet pedig ökölbe szorítottam.A verejték gyöngyözni kezdett a homlokomon.

- Mi az?

Imádkoztam,hogy ne valami olyan legyen ami Jungkookhoz és a kapcsolatunkhoz van köze.Lassan egy éve vagyunk már együtt.Olyan simán megy minden nem szeretném ha valami most közbejönne.Igaz,hogy féltem az aktusoktól és mindig visszautasítottam de csak nem lehet ez probléma,hiszen aztmondta bármeddig vár.

- Jungkookot láttam valakivel a parkban.

Elködösült a tekintetem.

- Megölelte és meg-

- Megcsókolta..köszi,hogy elmondtad.

- Ma este jönni akar ide.Mondjam neki,hogy nem?

- Ne,ne mondj semmit...

- Oké..akkor sok szerencsét.Remélem nem szakítotok mert álompár vagytok.

- Meglássuk - sóhajtottam.

Este 7:30

Kopogtak.Gondolom Jungkook.Kinyitottam az ajtót és valóban ő volt.

- Szia - hajolt egy pusziért a számra de én elfordítottam a fejem.

- Szia.. - köszöntem halkan.

Miután Namjoon elment rengeteget sírtam.Azthittem nem élem túl.Mintha egy óriási lándzsát szúrtak volna a mellkasomba.Annyira jól ment már.Mit rontottam el?

- Gyere be - invitáltam.

- Valami baj van?

- Kérsz valamit..

- Jimin - ölelt meg hátulról.

Jimin ellenállj.Megcsal.

- Mit rontottam el? - fordultam meg.Egy lépést hátrált és ajkai elválltak.

- M..miről beszélsz?

- Azthiszed játszadozhatsz velem?

- Jimin..melletted..melletted..

- Unalmas.. - fejeztem be mondatát,ő pedig csak lehajtotta fejét.

- Jobb lett volna tőled hallani az igazat de,hogy eltitkoltad sokkal jobban fáj..

- Jimin..ez nem azt jelenti,hogy nem szeretlek.. - emelte meg a hangját.

- Akkor mégis mit? - nevettem.

- Szerinted én nem vágyok rád?Azthiszed örökké képes vagyok várni?Miért hiszel mindent el?

- Mert az olyanok mint te tönkretesznek.

- Méghogy én.. - röhögött.Nagyon fájt a viselkedése velem.Mintha teljesen eltűnt volna a gondoskodó Jungkook és mintha Taehyung mását láttam volna - Akkor én mit mondjak??

- Takarodj innen..

- Hidd el nem látsz többet.Nem vagyok rád kiváncsi. - nevetett majd kilépett és pedig azonnal lerogytam a földre.Zokogásom hangja betöltötte az egész házat.A könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomról és onnan hangosan estek le a csempére ahol ültem.A szemem égett a szívem pedig millió darabra hullott.Hiszen megígérte,hogy mellettem magarad,hogy nem bánt meg,hogy örökre szeretni fog.A fejemhez vágott szavai vízhangzottak a fejemben.

"...miért hiszel mindent el?.."

"..nem vagyok rád kiváncsi"

Összekuporodtam,fejemet a térdemre hajtottam majd tovább sírtam.Sírtam,zokogtam.Meg akartam halni.Nem akartam érezni azt a mérhetetlenül erős fájdalmat.Szemeim már égtek a sok sírástól és a fejem is lüktetett.Lassan,reszkető lábbakkal felálltam és kerestem egy fejfájás csillapító gyógyszert.Lassan nyúltam a pohárért majd beugrottak az emlékek amikor Jungkook vette le nekem a poharat,mert nem értem el.Hirtelen megtámaszkodtam a konyhapulton,fejemet lehajtottam és újra hangosan zokogtam.

Soha nem voltam még ilyen szarul.Annyira sok időbe telt míg elnyerte a bizalmam,míg megszerettem,míg összejöttünk..Erre tessék.Egy szempillantás alatt eldob mindent szemrebbenés nélkül.

Ùjra erőt vettem magamon majd elvettem a poharat.Lassan a csaphoz csoszogtam és remegő kézzel nyúltam a csaphoz,hogy megengedjem a vizet.Lassan megtelt a pohár.Elzártam a csapot majd a bogyóért nyúltam és arra gondoltam,hogy miért ne vehetnék be belőle többet?

Lassan a kezembe öntöttem úgy a doboz összes tartalmát.Egyszerre lenyeltem,majd leültem a kanapére TV-t nézni.

Csengettek.Nagyon nehezen álltam fel de nem értem el az ajtóig.Összeestem és már csak a nevemet hallottam..