Barátságból szerelem | J I K O O K ●• BEFEJEZETT •●

19.

- Én is szeretlek! - csókoltam meg.

Beültünk a kocsiba. Elindultunk arra az eseményre amelyet nem kívántam senkinek. Az édesanyám temetésére.

Minnél közelebb kerültünk Busanhoz annál jobban fogott el a szomorúság és a hiányérzet. Egyszerűen nem tudtam másra gondolni csak arra,hogy édesanyám pár óra múlva már a földben lesz. És erre a gonolatra kitört belőlem a zokogás. Hangosan zokogtam a kocsiban, Kook pedig csak a hátam simogatta, mert most ő sem tudott mit mondani. Elég volt a jelenléte.

Fél év múlva..

Lassan fél éve,hogy meghalt anya. Nehezen és Jungkook segítségével lassan megemésztem, habár néha-néha még éjszakánként sírok,de akkor Kook mindig megnyugtat így nem érzen magam egyedül. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.

Egy napsütéses tavaszi hétvége reggel van. Mosolyogva ébredek fel párom mellett majd egy puszit nyomva szájára felkelek. Végre már tavasz van és nincs nyálkás,szürke,hideg,ködös idő,hanem verőfényes napsütés van. Így az ember is boldogabb.

Kipihenten ébredtem ami elég ritka. Lassan a fürdőbe battyogok és fogkefémért nyúlok,hogy fogat mossak.

Miután evvel végeztem elindultam a konyhába reggelit készíteni. Közben kinyitottam az ablakot,hogy bejöjjön a friss levegő.

Kb. tizenöt perc múlva Jungkook álmos fejével találtam szembe magam,aki éppen azt figyelte,hogy mit tevékenykedek a konyhában.

- Milyen finomságot csinálsz?

- Neked tojásrántottát,virslivel és kakaóval,magamnak pedig tejberízst aszalt gyümölccsel.

- Te miért nem eszel tojást?

- Már mondtam nem? Fogynom kell. - nézek fel rá aztán vissza,hogy felszeleteljem a virslit.

Jungkook lassan a hátammögé jött és megölelt. Arcát a nyakamba fúrta. A kellemes érzésre végigfutott hátamon a hideg.

- Én pedig már mondtam - mormolta nyakamba - tökéletes vagy. Nem kell fogynod. Midnen porcikádat imádom úgy ahogy van. - puszilt bele nyakamba,mire egy kisebb "ah" hagyta el a számat. - Mi az baba? - mormolt továbbra is a nyakamba.

- S-semmi.. - kezdtem el dadogni. DADOGNI? Jimin mi a franc van veled????

- Nem úgy néz ki.. - kezdte el nyakamat puszilgatni,majd lecsúszott keze ágyékomra és rászorított,ami bizony azonnal vette a jelet,és a vér kétszázhússzal kezdtett el száguldani oda.

- Kookh.. odaégh a tojásh. - fordultam meg majd szemem azonnal nyáltól csillogó ajkán akadt meg.

- Jimin..ne mond hogy nem akarod.. - fogta át derekam.

- De akarom..nagyon is. - erre oldalra nyúltam és egy laza mozdulattal elzártam a tűzhelyet és ajkaira tapadtam.

Jungkook felültetett a konyhapultra és úgy faltuk egymás ajkait. Nyelve pillanatok alatt becsúszott számba és dominálni kezdte a csókunkat ami mégjobban felizgatott.

Csakhogy ő is jobban felizguljon,kezem ágyékára helyeztem és simogatni,markolgatni kezdtem,aminek hatására belenyögött csókunkba.

Az izgató perceket egy hangos ajtócsapódás szakított meg,mire elváltunk egymástól.

- Jimin..Kook! Hol vagytok? - hallottuk meg Hoseok hangját mire egy hangos sóhaj hagyta el mindkettőnk száját. Leugrottam a konyhapultról,majd újból begyújtottam a tűzhelyet.

- El kell mondanom valamit. - jött be a konyhába. - Csak várjuk meg Yoongit. - mondta már teli szájjal mivel elcsípkedte a virslidarabokat.

A Yoongi szóra Jungkookkal egymásra néztünk majd hallottuk is az ajtócsapódást.

- Megjöttem. - hallottuk Yoongi hangját majd Hoseok kiment, és kézenfogva tértek vissza. Mindkettőnknek tátva maradt a szája.

- Ti..most.. - kezdte el Jugkook mondandóját de nem tudta befejezni az ámulattól.

- Mégis mióta? - kérdeztem.

- Két éve. - válaszolt Hoseok.

- HOGY MI? - kiabáltam fel. - KÉT ÉVE? HOGY TUDTÁTOK ELTITKOLNI????

Erre mindketten csak vakargatták a fejüket.

- Amúgy nekem mindvégig gyanúsak voltatok. - tette keresztbe kezét Kook. - Olyan sok időt töltöttetek együtt. - hunyorított rájuk.

- De jól lepleztük. - kacsintott Hoseok. - Egyébként nem akartuk elmondani mert akkor úgy összejött minden. Te és Kook, Jimin anyukája, Chanyeol.

- Te honnan tudsz Chanyeolról? - néztem rá. Miközben Kook lassan próbált volna elslisszolni mellőlem. - Miről nem tudok??

- Öhmm.. - vakarta fejét Yoongi. - Igazából ez már öt éve tartott. Mindenki tudta csak te nem. De miután megtudtad végre végett vetettél neki.

- Ahaa - fordultam Kook felé,aki majdhogynem remegett. - Nem foglak bántani mit félsz? - kérdeztem tőle gúnyosan.

- Ezért még büntetés jár. - csapott fenekemre.

- YA!

- Ne előttünk basszátok meg egymást. - mondta Yoongi.

- Pedig éppen annak az elején jártunk csak sajnos ÚJRA megszakítottatok. - felelte gúnyosan Kook.

- Kook..erről nem kellett volna tudniuk!!!

- Szerintem se..bleh - vágott undorodó képet Hoseok.

- Ha undorodsz a szextől én végeztem veled. - nézett rá Yoongi.

- Csak arra kellek neked? - válaszolt Hoseok.

- Nem..tudod,hogy szeretlek. - puszilta szájon Hoseokot.

- Látod milyen édes Yoongi? - nézek Kookra - Engem meg mindig csak meg akarsz fektetni.

- Én?? Nem te izgulsz fel minden egyes nyakra puszi után??

- Te meg tovább ingerelsz.. - vágtam neki vissza.

- STOP IT! - kiabálta el magát Hoseok. - Nem vagyunk kíváncsiak a részletekre.

Erre mindenki elhallgatott,majd hangos nevetésben törtünk ki.
Végre boldogok voltunk.

Sziasztooook. Igen újra visszatértem,ezúttal egy sokkal boldogabb résszel. Már csak egy két részt tervezek viszont az Eltitkolt Vonzódás című könyvem még most fog beindulni igazán szóval figyeljetek! Puszi💕💋