Fehér Rózsa

Beköltözés

A szóbeszédek szerint, a családommal pont azon a napon költöztünk Detroitba amikor a Fehér Rózsa elnevezésű gyilkost végleg elkapták. Bár már hallottam róla, nem különösebben hatott meg. Nincs már köztünk. - nyugtattam magam.

A családommal, a jobb élet reményében, na meg borsosabb fizetés ellenében, cuccoltunk át ebbe az idilli városba.

Éppen a szobám közepén toporogtam, és próbáltam eldönteni, hogy pontosan mit is akarok. A falak világosszürkék voltak, kivéve egy, amelyet beborított a kőfalnak kinéző tapéta. Merész, de ízléses. A hatalmas mahagóni ágyam a szoba közepén terpeszkedett,a komódom az ablak alatt volt, de az íróasztalommal bajban voltam. Már éppen az ajtó mellé akartam tolni, amikor anyámat hallottam meg a földszintről. Nekem kiabált.

- Megjött a beiratkozó levél az iskolától. Alá kéne írnod.

A házunkhoz természetesen tipikus amerikai konyha is dukált, amely mostanra már anya kedvenc helye is lett. Tudtam, hogy ott van, szóval ledobtam magam az egyik csili-vili vadiúj bárszékre, és magam elé húztam a lapot. Könnyem megtaláltam a nevem, azért is mert nem nagyon illett oda.

Rosalie Death.

Aláfirkantottam, egy olvashatatlannak tűnő pacával, majd rövid gondolkodás után, odabiggyesztettem alá nyomtatott nagybetűkkel is. Biztos ami biztos. Arrébb toltam a nyomtatványt, felkaptam egy almát és beleharaptam. Közben az agyam megállás nélkül zakatolt, valami beszédtéma után kutatva.

-Holnap lesz az évnyitó, ugye?

-Igen.

Hát ez elég rövidre sikeredett. Megvontam a vállam, és az almával a kezemben, visszamentem a szobámba. Eltoltam az asztalomat, és leültem a számítógépem elé. Lehetetlen átfutni egy közösségi oldalt is anélkül, hogy nem botolnék bele, a letartóztatás részleteibe. Inkább elmentem lefürödni. Korán le kell feküdnöm, hogy kipihent legyek holnapra. A Legjobb formámat kell hoznom.

*

Másnap az ébresztőóra elviselhetetlen nyikorgására keltem. Nem hiszem el, hogy képes voltam beállítani ezt a kornyikálást. De legalább hatásos. Miután beláttam, hogy az istennek való könyörgés, nem tekeri vissza az időt, és nem ad több időt aludni, kikeltem az ágyból. Felráncigáltam az egyenruhát, ami az iskola színeiben, fehérben, sárgában, és kékben pompázott. A rakott szoknyát még elviseltem volna, na de a térdzoknit?! A szettet egy blúz és egy ókori kardigán tette teljessé. Remek. Átmentem a fürdőszobába és beletúrtam a hullámos hajamba. Reggelente elég kezelhetetlen, de már megszoktam. Átfésültem az ujjaimmal, majd áttértem az arcomra. Egy nagyon enyhe sminket terveztem mára, csak, hogy ne küldjenek vissza az utcasarokra a többiek. Felkaptam a táskámat, és lementem megreggelizni.  Miután úgy ítéltem, hogy ideje lenne indulni, könnyes búcsút vettem szeretett családtagjaimtól, és léptem egyet a szabadság felé.

Akkor még nem tudtam, hogy ez a nap mindent meg fog változtatni.