Fehér Rózsa

Tik-Tak

Szótlanul bámultam a telefonom kijelzőjét. El sem jutott a tudatomig hogy ez ki és mit akar. Életemben először igazán féltem. Rettegtem.

-Most mit csináljak? - suttogtam magamnak.

Felemeltem a fejem és körbenéztem a terembe hátha valaki szintén kapott ilyen üzenetet. Valaki ugyanígy kétségbeesetten pillant a telefonja kijelzőjére. Természetesen mindenki el volt foglalva valaki mással ilyen vagy olyan módon. 

Rosalie:

Ki vagy?

Tudtam, hogy ő az, de mégis az utolsó percig reménykedtem, hogy ez csak valami rossz tréfa. Egész nap vártam a válaszára, de semmi. Tudta, hogy tudom. És azt is, hogy féltem.

*

Éppen a 7. óráról csöngettek ki ami egy végtelenül unalmas történelem volt. Mrs.Champman akár csak egy haldokló asszony, olyan halkan beszélt hogy az már suttogásnak minősült, de a változatosság kedvéért úgy 5 percenként olyan köhögőrohamot kapott, hogy azt hittük ott fogja az asztalnál utolsó leheletével elsuttogni Mária Terézia maradék reformjait. 

Szóval a csengőt meghallva mindenki felpattant ügyet sem vetve szegény Mrs.Champmanra aki még mindig a tanügyi rendeletet suttogta. Felkaptam a táskám, belesöpörtem mindent ami az asztalon volt és követve a többieket elhagytam a tantermet. Átvágtam a folyosón a szekrények felé, hogy bepakolásszak néhány füzetet és tankönyvet, de szinte lehetetlen volt anélkül eljutni oda, hogy ne tapossanak rá a cipőmre vagy ne jöjjenek nekem. Végül is hősiesen tűrtem és meg is találtam amit kerestem. 66-os szekrény. Nagy nehézségek árán ugyan, de levettem róla a lakatot és kinyitottam a szekrényt amiből egy cetli esett ki.

Kedves Morgó!

Nagyon harcias voltál reggel, de ne hidd hogy azért mert új vagy, te leszel a suli hercegnője. Te egy senki vagy! Senkit nem érdekelsz, és ezt tartsd észbe. Ha nem akarsz bajt magadnak, tisztelsz minket.

xxxLexy

Ezek szerint a hercegnő képtelen leszállni rólam. Összegyűrtem a fecnit és kidobtam a kukába, majd betettem pár tanszert és visszazártam a szekrényem. Sóhajtva elővettem a fülhallgatóm és elindítottam a Trench albumot a telefonomon. Talán ha pár másodperccel később nyomok rá a lejátszás gombra még hallottam volna a hátam mögül jövő halk, de annál kétségbeesettebb sikítást.

Kiléptem a suli kovácsoltvas kapuján, és beleszippantottam a levegőbe. Valami nagyon finom étel lehetett. Talán pizza. Az éhségtől szinte már kiéhezett szemekkel értem haza, és már be is céloztam a hűtőt valami élelem után kutatva. Szerencsére még találtam egy szeletet abból a tortából amit anya csinált hétvégén. A szerzeményemtől önelégült fejjel baktattam fel a szobámba, miközben a süteménnyel egyensúlyoztam a kezemben. Bekapcsoltam a laptopom és végigpörgettem a közösségi oldalakat.

Lexy Roberts ismerősnek jelölt

Elfogadás                     Elutasítás

Rákattintottam az adatlapjára, ami természetesen tele volt részeg, bulizós képekkel. Végül rövid gondolkozás után elfogadtam. Engem nem fog megijeszteni. Ekkor megrezzent a telefon mellettem. Félve pillantottam rá.

Ismeretlen:

Ismeretlen:

Már csak 5 fehér rózsa maradt. Tik-Tak, Rose. Ketyeg az óra!