A levegő kellően csípős volt, érezni lehetett a közeledő esőt is. Szerencsére, amikor háznézőben voltunk, meglátogattuk a helyi középiskolát is,így tudtam, hogy merre menjek. Még így is korán érkeztem. Mindenesetre, felbaktattam a lépcsőn, hogy megkeressem a titkárságot. Nem volt nehéz, tekintve, hogy hatalmas betűkkel kiírták. A helyiség meglepően kellemes volt. A falakat krém színűre festették, így az egész szoba barátságosabb lett. Középen egy asztal foglalt helyett, ami mögött egy középkorú nő ült belemélyedve az előtte álló számítógépbe.
-Elnézést, - léptem oda hozzá. - Rosalie Death vagyok, az új diák.
-Oh, hát persze!
Felragyogott az arca, miközben beszélt. Hirtelen hátrafordult, és egy halom papírt húzott elő egy fiókból.
-Ezeket, kérlek írd alá, illetve, ezt a lapot - adott át egy táblázattal ellátott papírt. - pedig írasd kérlek alá a tanárokkal. Nap végén pedig hozd vissza!
Gyorsan aláfirkantottam a halomnyi nyomtatványt, majd megint rászenteltem minden figyelmem.
-Ez itt az órarended! Néhány órát csoportbontásban fogsz tanulni, a nagy létszám miatt, de csak mindig figyeld a felső sorokat. Ki is húztam neked segítségül.
-Köszönöm. - biccentettem
-Sok sikert! - kacsintott rám a hölgy.
Lassú, és megfontolt léptekkel hagytam el az irodát. Még magam sem voltam benne biztos, hogy ez a hely nekem való. Rápillantottam az előbb odaadott órarendre.
-Matek - dünnyögtem magamban - azt hittem a Hétfőt nem lehet jobban elrontani. Tévedtem.
-Te magadban beszélsz?
Felpillantottam, és egy magas, festett szőke hajú lányt láttam magam előtt. A magassarkúja legalább 6cm volt, és olyan rövid szoknyát viselt hogy félő volt hogy olyat látok amit magamtól nem akarnék.
- Mi van, most már beszélni sem tudsz?
- Nem emlékszem hogy bármikor is kikértem volna a véleményed. - egyenesen a szemébe néztem.
A régi sulimban megtanultam, hogy a ribancok olyanok mint a kutyák. Ugatnak, mert nem tetszel nekik. De soha nem érezhetik meg hogy félsz, és ha tiszteletet akarsz tőlük, be kell bizonyítanod, hogy te vagy a falkavezér.
- Tudtad, hogy azok akik magukban beszélnek, többnyire őrültek? Te őrült vagy, Morgó? - Tartotta a szemkontaktust, a szája pedig egy győztes mosollyá húzódott.
- Nézz körbe hercegnő! Szerinted tényleg én vagyok az őrült?
Nem tudhatta, hogy mire értem, ugyanis immár zavartság tükröződött az arcán. Még mielőtt válaszolhatott volna sarkon fordultam, és elindultam a 16-os terem felé. Már belépés előtt hallottam, hogy milyen káosz uralkodik bent, legalábbis a "Jessica ne itt rázd magad! és a kétségbeesett "Volt házi??" mondatok erről árulkodtak. Megálltam az ajtóban, és körülnéztem. Hirtelen minden szempár rám szegeződött. Láttam ahogy rám néznek, ahogy belém látnak és lyukat égetnek a belsőmbe. Utáltam a középpontban lenni, szóval egy határozott sziasztok után leültem az egyetlen üres helyre, legelőre. A lehető legrosszabb hely volt, mert így mindenki a hátam mögött volt. Magamon éreztem a tekinteteket, és bár folytatták a beszélgetést, de már sem a hangulat, sem a hangerő nem volt ugyanaz.
Már épp a telefonomért nyúltam, de ekkor egy halk rezgéssel jelezte, hogy üzenetem jött. Kicsit furcsállva bár, de megnyitottam, ugyanis szinte sosem kapok sms-t senkitől.
Ismeretlen:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
