A tudat. Belegondolni abba,hogy honnan jutottunk el idáig.
Egy kicsit sem becsültem meg mikor igazán szeretett.
Nem becsültem meg? Észre se vettem.
Annyira utálom mikor már minden késő.
Teljesen felesleges sírnod,ez csak egy jel arra,hogy a lelked már nem bírja magába tartani ezt a sok fájdalmat.
Mit gondolhat vagy érezhet?
Nem vagyok már számára senki?
Minden nap. Minden egyes percben csak rá gondolok.
Széttép a tudat,hogy nem lehet az enyém sosem. Én még is minden reggel úgy kelek fel,hogy reménykedem a jobb jövőben.
Miért nem adom fel? Mi húzza a kezem előre?
Hogyan tudok ennyi idiótaság,meggondolatlanság után mosolyogva nézni a szemébe?
HOGY?
HOGYAN BESZÉLHETEK HOZZÁ MIKOR A PULZUSOM AZ EGEKBEN VAN?
Hogyan lettem szerelmes a legjobb barátnőmbe?
Hogyan folyhatnak könnycseppek az arcomon ily könnyedén?
Miért szeretném ennyire őt?
Miért kellett mindenemet feláldozni?
Miért nem tudom egyszer befogni a számat?
Csak egyszer átgondolni a következményeket.
Belefutok minden közepébe.
Miért dobtál el?
Nagyon szeretlek! Veled akarom leélni az életem.
Te vagy az akivel el tudom képzelni az életem.
Az egyetlen.
Ilyenkor értem meg igazán mennyire igazak a 'sablon' szövegek.
Nagyon szeretném,ha olyanok lehetnénk,mint régen. Ha csak egy kis időre is.
Honnan jutottam el
Idáig?
A hasztalanságba.
Ahol sötét a cél
De annál inkább tiszta a tudatlanság
És a
Fájdalom.
