Zuhog az eső.
A vízcseppek lassan folynak le az ablakomon.
Én csak rá tudok gondolni.
Érdekes,egyben pezsdítő érzés.
Mellette akarok lenni.
Puszikkal lepni el ajkát.
De ő nem szeret.
Ő nem tekint rám csak,mint egy hülye idiótára,aki játssza az agyát,hogy jobb kedvre derítse a bús pofiját.
Csak úgy hiszi,azért ölelgetem és puszilgatom,mert a legjobb barátjaként akarok viselkedni.
Közben...
Idegesít,ha azt mondja milyen jó ez és az a fiú. Idegesít,ha valaki más lánnyal vagy akár sráccal van és tudom bármi lehet belőle.
Azt akarom,hogy velem foglalkozzon.
Azt akarom,hogy csókoljon örökké.
Irigy vagyok. Irigy vagyok mikor egy harmadik emberrel foglalkozik. Irigy vagyok,hogy látom mennyire jól érzi magát vele.
De senki sem szállhat versenybe vele. Az én szememben ő az életem értelme marad.
Talán lehet ez csak egy olyan érzés,amit pillanatok alatt el tudnék hesegetni,mégsem akarok. Érezni akarom örökké.
