Te adsz nekem újra és újra életet.
Köszönöm, hogy nem utálsz, azért aki vagyok.
Pedig megérdemelném.
Csak egy normális barát akarok lenni,reményekkel töltve.
Amik úgy is elhalnak az idő elteltével,de most még bízok és ez ami lényeges.
Köszönöm, hogy mindennap adsz erre okot.
Adsz arra indokot,hogy mosolyogva keljek fel.
Minden ölelésed elporlaszt majd újra éleszt.
Nem tudom elmondani mennyire hiányzol. Képtelen vagyok megfogalmazni mennyire vágyom arra,hogy én legyek neked a legfontosabb.
Köszönöm a lehetőséget, hogy újra lehetek a barátod.
