Hiányzik.
Érdekes volt a tegnap este.
Őszintén meglepődtem.
De általában eltűnnek az ilyen érzései,tehát ez nem jelent semmit.
Legalább is én így gondolom.
Szerelmes vagyok.
Egy barátomba.
Aki velem egynemű.
Úgy érzem vele boldogabb lehetnék,mint akármelyik fiúval.
Mégsem akarom,hogy megtudja mit is szeretnék tőle.
Pont egy olyan dolgot cipelek most a vállamon,ami túl nagy teher és tudom milyen következményekkel jár elárulni másoknak.
Ezek után ahhoz végképp nincs merszem,hogy egyenesen a szemébe mondjam.
Kíváncsi vagyok az ajándékára,de valójában nincs szükségem rá.
Megvagyok minden nélkül.
Nekem csak Ő kell.
Ő az egyetlen kívánságom.
Milyen érdekes lenne ezt kérni tőle.
Nekem csak egy ölelés van a tarsolyomban sajnos.
De egyáltalán nem bánom,mert szívesen meghallgatom a szívverését.
'Én amúgy akármikor összejönnék veled.
Én is'
