Szeress!

1.rész

Soha nem keltem még ennyire rosszul. Bementem a fürdőbe és megnéztem reggeli állapotom és kimondhatom, hogy nagy piros, kisírt szemek. És, hogy miért sirtam? Mivel egyetlen szeretett szülőmnél rákot állapítottak meg. Már a tudatba belegondolni, hogy csak úgy tüdőrákja legyen valakinek. Azzal a tudattal élni,hogy már az anyukád is haldoklik nehéz. Mivel minta tanuló vagyok ezért ma nem megyek suliba és inkább meglátogatom anyut.
-Nevet kérnék-mondta a pult mögött álló hölgy.
-Monica Harvest-elmondtam a nevét anyunak és már mondta is a szoba számot. A 18-ast kell keressem.
Mikor megláttam anyut, hogy az arca sápadt. Egy óriási könnycsepp gördült le az arcomon. Mikor megláttam, hogy a szemeit nyitogatja felpattantam a székről és siettem is oda.
-A-Anya j-jól v-vagy? -ennyit tudtam csak kinyögni mert a könnyeim eleredtek.
-Hát...A doki bejött és közölte, hogy megvannak az eredmények-mire anyukámnak is kicsordult az első könnycseppe és fojt is utánna a többi.
-Kincsem el kell mondanom valamit...
-Igen?
-Hol is kezdjem?
-A-anya kezdesz megijeszteni...
-Hát tudod mikor apád itt hagyott minket...
-Igen?-már patakokban fojt a könnyem
-Akkor azt mondtam neked, hogy nem lesz semmi baj. Hát én azóta a nap óta cigizem és-itt elcsuklott a hangja-iszom.
-De hát megígérted, hogy nem bántod magad!-itt már lehet egy kicsit hangos voltam. De mindig bíztam benne és én nem is sejtettem semmit.
-Kérlek ne haragudj...-suttogott anya elhaló hangon, mire a gép elkezdett hangosan és folyamatosan sípolni. Az orvosok és a nővérek csak úgy özönlöttek be. Anya orvosa odajott hozzám.
-Kérem fáradjon ki a váróba és ott majd elmondok mindent.-nekem nem kellett sok. Eltörött a mécses és csak üvöltöttem. Tudtam, hogy én vagyok a hibás tudtam ha azon a napon nem mondom el apának hogy én a saját nememhez vonzódom akkor ez most nem történt volna meg.
Reggel van. Egy fehér falat láttam meg elősször és mikor körbenéztem még több fehérség...ez nem az én szobám. Meglattam egy ajtót és gondoltam oda megyek és kinyitom...de zárva. Jött egy sms-em. Ismeretlen!?
"Ismeretlen szám": Hali hercegnőm😚

"Én": Maga kicsoda és miért írogat nekem?

"Ismeretlen" a becenevét a következőre változtatta:Anyuci

Anyuci a becenevedet a következőre változtatta: Hercegnőm

"Anyuci":Én kicsoda vagyok?

"Én": Nem a falnak mondtam, ami mellesleg nem az én szobám fala...

"Anyuci": Óóó...drágám ezt a szobát sokszor fogod látni...

"Én":M-miert?

"Anyuci": Ebben a szobában fogod sikítani a nevem😏

"Én": Na jó én tényleg félek! És miért vagyok bezárva? Egyáltalán honnan tudta hogy hol vagyok?

"Anyuci": Arra kérlek, hogy fordulj az ajtó előtti fal sarkába és csukd be a szemed!

"Én":Oké de ugye nem bántasz?

"Anyuci": Nem...Egyenlőre😏

Azt tettem amit kért, a fal felé fordultam csakhogy a lábam megrogyott a gyomrom pedig összerándult és térdre estem. Így zokogtam míg nem egy halk ajtó nyitódásra lettem figyelmes.
-Ne nézz hátra!-hangja erőteljes de mégis nőies volt.
-R-renben...-csak szipogtam es szipogtam, mígnem megéreztem valamit az orromon és kezdtem elfáradni. Míg nen elnyomott a sötétség...
Egy kisebb szobában ébredtem de már a kórházban.
Nem értettem mi történik.
Anya orvosa közeledett felém és leült mellém.
-Sajnálom...Az anyjának nem volt túl sok hátra.-már nem éreztem semmit nem fojt a könnyem egyszerűen "elfogytak" a könnyeim.
-Szeretnék bemenni hozzá egy utolsó pillantásra...-az orvos felállt majd az ajtó felé biccentett jelezve, hogy előreenged. Bementem és csak az erőtlen testét láttam...
Ekkor állt össze bennem minden. Miert köhögött annyit, miért jött el mellettem teli parfümözve és én eddig nem vettem észre.
-Hölgyem mivel nincs hol laknia ezért muszáj lessz elvinni önt egy gyermek otthonba. De jó híreim vannak...önt már örökbe fogadta egy hölgy.
-T-tessék?
-Szia!-hallottam meg a hátam mögül az ismerős hangot és összerezzentem. Nem mertem megfordulni.- Miaz már rám sem nézel?-megfordított és ezzel láttam meg tökéletes arcát.
A szemei smaragd zöldek barna haja a vállára hullott. És azok a rózsaszín ajkak...
-De most én veled fogok lakni?-kérdeztem rémülten. Mivel azért mégis miket írt?!
-Igen...-a fülemhez hajolt és alig hallhatóan ezt kérdezte.
-Elizabeth... szűz vagy még?-na erre a kérdésre nem számítottam.
-Öööö izé...-és éreztem a forró könnycseppeket le fojni arcomon. Ekkor egy ölelő kezet éreztem meg magamon. És tudtam ennél csak rosszabb lessz...