Szeress!

4. rész

Ahogy ezt ki mondtam Miranda beszédre nyitotta a száját, de a telefon csörgése meg zavarta.
-Vedd fel, biztos fontos.-mondta teljesen nyugodtan.
-Köszönöm.- S nyomtam ajkaira egy lágy de még is birtokló csókot.

-Igen?-Szóltam bele a telefonba.
-Elizabeth?-Túl ismerős volt ez a hang.
-Igen.
-Úgy hiányoztál a suliban sem láttalak.
-Melissa?! Te vagy az?-kezdtem a boldogságtól kiabálni.
-Igeeen!-Visíott velem együtt a készülékbe.
-Naaa szűz vagy még?
-Miii?! Te tudsz rólunk?-Kezdtem ideges lenni, de még is izgatott .
Hiszen lessz kivel meg beszélnem a problémáimat a "kapcsolatunk" terén.
-Kiről? Csak nem a kis Liza be csajozott?
-Aah túl okos vagy Mell.-mondjam el neki vagy sem?
-Igen. Szeretek egy lányt illetve nőt. De halkabban ordíts kérlek!-Nevettem el magam mire csak sikítást kaptam vissza.
-És mesélj milyen?-el meséltem neki mindent, igen anyut is de mikor ahoz a részhez értem sírva meséltem tovább. A végére érve mind a ketten sírtunk.
-De Liza van egy rossz hírem.-Szipogott.
-Essünk túl rajta-mondtam ki nehezen.
-El költözünk.-sírta el magát.
-Ne! Ne hagyj itt tudod, hogy rajtad kívül senkim sincs.
-De most mennem kell. Szia Lizi. Szeretlek.

Le tette!

Csak fel trappoltam zokogva a szobánkba és összeszedtem az összes cuccom "mert időközben Miranda elment" egy bőröndbe és átvittem a vendég szobába ahol le pakoltam és gyorsan leszaladtam üdítőért és kajáért.

El szaladtam fürödni.
Meg engedtem a meleg vizet a kádba, majd ki készítettem a pizsóm és a törölközőm. Le vetkőztem, majd be ültem a kádba és gondolkodni kezdtem

-Vajon jó nekem itt?
-Itt akarok élni?
-Mi történt Melissa-val és miért megy el?
És még sok ehhez hasonló gondolat járt az eszemben mikor egy zár kattanásra lettem figyelmes.

-Meg jötteeem!-Kiáltott egy hang az emelet felé.
-Liza fent vagy?
-Válaszolj!-Gyorsan meg kell törölköznöm és át kell suhannom a szobába.

Ki pattantam a kádból és a törölközőt magam köré csavartam a ruháimat fel kaptam és rohantam a szobába, de észre vett.

-Liza a kurva életbe gyere ide!-ordított és  kezdett felém rohanni.
-Nem, utállak!-így is volt. A szobámba beérve gyorsan kulcsra zártam az ajtót és rá dőltem. Csak zokogtam és zokogtam.

-Elizabeth kérlek bocsáss meg!-csak dörömbölt az ajtón arra várva, hogy majd ki nyitom. Azt lesheti. Fel kaptam magamra a pizsóm és be bújtam az ágyba.

De gyorsan el nyomott az álom.

*Másnap reggel*

Simogatásra keltem. De vajon ki az, hiszen az ajtó zárva. Ki kell nyissam a szemem.

-Jó reggelt álomszuszék!-itt volt Ő
-Mi? Mit keresel itt Bent?
-Csak nem gondoltad, hogy nincs pót kulcsom?-csörgette meg előttem a kulcs csomót.

-Hagyjál! Miattad nem láttam és már nagy valószínűséggel nem is fogom látni a legjobb barátnőmet!  UTÁLLAK!-ordítottam az arcába. A keze lendült, s az arcomon csattant.

-Jó! Utálj de ha én nem vagyok ott akkor te most az árvaházban lennél!-láttam arcán a fájdalmat de az idegességet is.
-Pakold össze az összes cuccodat! Szólj ha kész vagy, utánna indulunk az árvaházba!

* 1 órával később *

Összepakoltam az összes cuccom.
-Miranda mész vagyok!-dünnyögtem az orrom alatt.
-Gyere le és indulunk de a táskákat ne hozd le!