Szeress!

2.rész

Elmentünk a házunkhoz és összepakoltam. Anyuci azt mondta csak azt vigyem ami fontos ezért 4 bőrönddel battyogtam le az emeletről, ahogy jöttem lefelé éreztem, hogy a tekintete lyukat éget a popsimba. Bepakoltam a BMW-be és már indultunk is.

"Anyuci házában"

-Megjöttünk!-mondta anya mikor kezdtem kinyitogatni szemeimet észrevettem,hogy full sötét van.
-Máris?
-Miaz, hogy máris manó hiszen végig aludtad a 3 órás utat-kezdett el nevetni mire én is elnevettem magam.
-Bemegyünk vagy még itt fogunk ülni egy órát?-kérdeztem mire eszembe jutott miért is vagyok itt, hirtelen kitört belőlem a sírás és nem akartam abba hagyni, éreztem, hogy lassan besötétül minden és elnyom a feketeség...ujra elájultam.

-Elizabeth drágám ébredj fel kéééérleeek-hallottam meg mindig neve nincs nőnek a hangját.
-A-anya mi a neved?-kérdeztem félve mire bólintott gondolom ez azt jelenti, hogy elmondja.
-Miranda Benson-mondta ki végre a nevét.
-Szép név!-jegyeztem meg mire egy perverz mosolyt kaptam válaszul.
-Nem birom tovább...-mire az utolsó szót kimondta brutálisan ajkaimnak esett.

Beleharapott alsó ajkamba belőlem egy nyögést váltva ki. Ezt ki használva kapott utat a nyelve, levegő hiány miatt elváltunk egymástól és ő lihegve mosolyodott el. Mivel rajtam még minden rajtam volt gyorsan felkapva a cipőm kiszaladtam a házból csak futottam és sírtam. Telt múlt az idő mire találtam egy parkot. Megláttam egy üres padot és helyet foglaltam rajta.
-Ide ülhetek kedves?-kérdezte egy idős hölgy mire én csak bólintottam. Meglátta, hogy sírok és már beszédre nyitotta volna száját mire én megelőztem.
-Nem szeretnék róla beszélni.-és elmotyogtam valami "csókolomot" és ott is hagytam. Csak egy kis magányra van szükségem...

"Pár órával később"
Megláttam Miranda autóját egy kisebb bevásárló központ előtt parkolni ezért gondoltam megnézem hátha bent van-e.
Fejét a kormányon pihentetve sírt. Sírt?! Minek? Bekopogtam az ablakon és vártam, hogy észre vegyen. Nem, tévedtem nem sírt a szeme zöldje most fekete volt, perverzül rám vigyorgott. Az anyós ülés felőli oldalra mutatott mire én félve beszálltam.
-Na végre manó!-még mindig mosolyog, ez kezd betegessé válni.
-Ha hazamentünk ugye nem bántasz?-kérdeztem félve de tudtam mi a válasz.
-Még nem de meg kell beszélnünk a szabályokat!-mire ezt kimondta már a ház elé parkolt be. A gyomrom diónyi méretűre zsugorodott és nem mozdultam sehová.
-Gyere már Elizabeth-ordította Miranda mire megrezzentem.
-O-oké!
-Ülj le!parancsolt rám mire lehuppantam.
-Nah.
1. Szabály:Anyucinak szótfogadsz és ha nem büntetés jár. Ha igen akkor jutalom.
2. Mindig azt kell csinálnod amit ÉN mondok.
3. Ha úgy tartja kedvem igenis szexelünk méghozzá ha kell kifulladásig!-az utolsónál megint összerándultam de láttam rajta hogy nem fejezte be.
4. És egyben legfontosabb! Soha nem beszélhetsz csúnyán nem ordítozhatsz és nem sírhatsz, más lányokkal nem állhatsz szóba és sosem mehetsz el sehová engedély nélkül!

-Értetted?!
-I-igen-megint sírhatnékom volt de tudtam ha sírok megbüntet.
-Nem sírsz ugye?!
-N-nem.
-Menj pakolj ki a bőröndökből, a szobád az én szobám is jah és, hogy hol fogsz aludni? Mellettem!- na jó ez már beteges.
-H-hol a sz-szob-bád?-kérdeztem mire elcsuklott a hangom.
-Az emeleten 2. ajtó balra-mondta kedvesen mintha az előbb nem történt volna semmi.
-Várj Manó segítek-ezzel kettő bőröndöt kikapva a kezemből indult felfelé. A falon egy csomó kép emberekről. Furcsa.
-Itt is lennénk holnap nem kell menned suliba. Jah és este az ajtót kulcsra zárom!-mi ezt nem értem és hogyha bepisilek???
-Akkor vécére, hogy megyek el?-háborodtam fel jogosan.
-Héj mit mondtam a beszéd stílusra Hercegnőm?!
-B-bocsánat Miranda.

És még nincs itt az este. Jaj nekem...