Az új szomszéd...

8. Na most akkor mi van?

~Liza szemszöge~

Közel hajolt hozzám, és MEGCSÓKOLT. Igen, megcsókolt. Ilyenkor szokták mondani, hogy "a pillangók felébredtek a hasamban". Na már most nálam ez nem így volt....Nálam az összes konkrétan szívrohamot kapott. Annyira boldog voltam, hogy az a hihetetlen. Na igen én itt ismertem be magamnak, hogy tényleg beleszerettem Dávidba. Belemosolyogtam a csókba,erre Ő is csak mosolygott. Mikor elváltunk, a vigyor lefagyott az arcáról

-Úristen!-ennyit mondott, majd felállt és elrohant.

Nekem könnyek gyűltek a szemembe, és berohantam a házba. Anna ült az ágyán, de érkezésemre felkapta a fejét.

-Mi történt? Miért sírsz? Megverjem?-erre elmosolyodtam

Leültem és töviről elmeséltem neki mindent, a találkozástól eddig a pontig.

-Wow, hogy mekkora egy szemét.

-Hát igen, ebben perpillanat egyetértünk

-Csak így otthagyni valakit....

-Na mindegy is, én elmegyek tusolni- mondtam.

Kb. fél óráig áztattam magam mikor Anna dörömbölt, hogy Ő is akar fürdeni ma még. Kiszálltam, pizsamát vettem, meg egy nagy pulcsit.

-Elmegyek kiszellőztetem a fejem.

-Okidoki

Kiléptem a házból, és megcsapott az a tipikus, nyári esti idő. Elkezdtem random bóklászni a házak között. Egyszer csak lépteket hallottam. Gyorsan az egyik ház oldalába húzódtam. Két ember lépteit hallottam, és kicsit kilestem. Bár ne tettem volna... Dávid állt ott, kéz a kézben egy másik lánnyal. Majd ami ezután következett, az könnyeket csalt a szemembe. Dávid megcsókolta azt a lányt és még egy mondatfoszlányt is elcsíptem.

-Én is szeretlek Kicsim-mondta Dávid a lánynak.

-Jóéjt-mondta a lány, majd eltipegett. Ja igen azt elfelejtettem mondani, hogy eléggé nagy plázacicának néz ki a csaj. Ráadásul magas hangon nyávog. Nem is tudom mit eszik rajta Dávid. Mikor mindketten eltűntek kieresztettem az eddig benntartott levegőt, és egy kósza könnycseppet is. Fogtam magam, és a földet bámulva, elindultam visszafelé. Vagyis indultam volna, ha bele nem ütközök valakibe. De olyan erővel, hogy én a földre estem.

-Aúcs-jadultam fel mert alaposan beütöttem a fenekemet.

-Jaj ne haragudj jól vagy?-kérdezte a srác majd felsegített.

-Persze, túlélem

-Ne haragudj nem figyeltem, a lábam elé-szabadkozott tovább

-Semmi baj tényleg, én is figyelhettem volna jobban-mondtam és rámosolyogtam. Elég magas srác volt, barna haja szanaszét állt. Gyönyörű barna szemei voltak és meglepően hibátlan arca. Egy melegítőnadrág és egy rövidujjas volt rajta, ami megmutatta a karizmait. Hirtelen arra eszmélek fel, hogy a fülembe suttog

-Azért ennyire ne feltűnően-majd elment. Csak úgy, minden bemutatkozás nélkül. Mikor felocsúdtam, megláttam valakit az egyik ház ablakában. Hát persze, hogy Dávidot. Olyan szintű gúnyt láttam az arcán tükröződni, hogy könny szökött a szemembe. Majd a következő pillanatban eltűnt. Letöröltem a kósza könnycseppet, majd elgondolkoztam. Miért vagyok szomorú? Mert lehet látta ezt az egész jelenetet ezzel a fiúval? Na és? Ő meg egy másik lánnyal csókolózott, és mondta neki hogy szereti, engem meg egész idáig hülyített. Akkor miért érzem magam mégis szomorúnak , de főképp megalázottnak? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal mentem vissza a házba, ahol Anna az igazak álmát aludta. Én is ágyba bújtam, és viszonylag hamar elaludtam.

~Reggel~

...................

Na hali mindenkiiiiii!

Itt egy új rész:) 

Remélem tecccett és köszi hogy elolvastad :) <3

 byeeeeeee :)