Egy Isten markában (BEFEJEZETT)

7

4 napja vagyok H-nál. Alig láttam őt az elmúlt napokban, de nem is bánom. Inkább a magány, minthogy egy helységben tartózkodjak vele.

Elgondolkoztam rajta, hogy elszökök, de semmi értelme nem lenne. Messze vagyok az otthonomtól és egyáltalán nem tudom, hogy merre kellene menni. Veszett ügy.

- Kisasszony! Kész az ebéd! - kopogott be az egyik asszony mint minden egyes nap 12-kor. Egy nagyot fújtattam. Mióta itt vagyok mindenki kisasszonynak hív és ettől már rosszul vagyok.

- Jövök. - nyitottam ki az ajtót, majd lekísért egészen az étkezőig, ahol egy nem várt ember fogadott. Vagyis Isten... Tök mindegy.

Harry ült az asztalnál. Arcán egy mindenkit zavarbahozó mosoly volt, de én nem tudtam tőle elájulni, mivel miatta nem mehetek haza.

Fel állt, majd kihúzta nekem a széket
Egy bólintás kíséretében leültem, majd ő is helyet foglalt velem szemben. A körülöttünk lévőknek intett, hogy távozzanak.

Az asztalon sok féle étel volt. Csirkemell, bacon, sültkrumpli vagyis minden ami a kedvenceim közé tartozik.

- Minek köszönhetem a látogatásod? - kérdeztem rá sem nézve miközben kiszolgáltam magam.

- Drágám, még mindig enyém ez a hely. - mondta mély hangján.

- Nem vagyok a drágád. - ráztam meg a fejem és végre ráemeltem a tekintetem. Figyelmen kívül hagyta kijelentésemet.

- Meglátogathatod anyukádat. - momdta és kezeit keresztette a mellkasa között. Én örömömben azonnal felpattantam.

-Mikor indulunk?

- Most. -állt fel ő is és elindult a bejárati ajtó felé.

- Te is jössz? - sorvadt le az arcomról a mosoly.

-Mit gondoltál? Találkoznom kell a feleségem anyjával.