Egy Isten markában (BEFEJEZETT)

Epilógus

Harry szemszöge

3020, november 1:

Xenának ma van a születésnapja. Az anyukájától csokoládét kapott és egy új gyönyörű ruhát. Tökéletesen passzolt az alakjára. 18 éves lett.

3021, július 24:

Nagyon hiányzik Xena. Minden nap látom, de csak a távolból figyelem. Nem akarom, hogy újból baja essen, de magamhoz akarom ölelni.

3021, december 5:

Xena már 19 éves. Igazi nővé érett. Az anyukája beengedte a faluba ami miatt nagyon dühöd lettem, ezért őröket állítattam minden egyes utcába, hogy vigyázzanak rá.

3022, február 22:

Xena találkozott valakivel.

3022, február 23:

Elvitettem a férfit akivel Xena volt. Nem tudhatja meg, hogy én voltam.

3023, május 2:

Már nem láttam Xenát 1 hónapja. Remélem jól van.

3030, január 4:
(Most)

- Uram! Londonban minden rendben megy. Az emberek tanultak a leckéből. - jött az egyik katonám. Azt hiszem Gregor. Nem izgat.

Csak bólintottam, hogy elmehet. Az embereket nagyon sok bűnt követtek el ami miatt bűnhődniük kellett. Ez a feladatom.

Házakat kellett leromboltatnom és ennek valamiért nem örültem, pedig eddig kicsit sem érdekelt.

- H! - szaladt be ismét az előző katona.

- Mi van már? - mordultam rá. Egész nap csak ezt hallgatom. H! Uram! A nevemet akarom hallani... Tőle.

- Az egyik kisebb faluban már megint nagy a káosz. - azonnal tudtam melyikre gondol, így felpattantam és azonnal el is indultam.

- Mi történt? - kérdeztem.

- Egy lány neki ment az egyik őrünknek és... - közbe vágtam.

- Elég.

- De elég fura a lány mert...

- Mondom elég! - kiáltottam rá. Elhatároztam, hogy amint oda érünk a lánykát bebörtönözzük aztán meglátogatom Xenát.

- Itt vagyunk. - ahogy kinyögte azonnal ki is pattantam a kocsiból és a hatalmas tömeg felé vettem az irányt.

Ahogy látták, hogy közeledem a tömeg ketté nyílt, így tökéletes rálátást kaptam az őrökre és egy szőke hajkoronára, majd rikíró kék szemekre.

Xena.

Az őrök a földre taszították ami miatt sérülések voltak a karján és a lábán.

- Azonnal eresszétek el! - kiáltottam rájuk. Megfogtam Xena csípőjét és finoman felhúztam a földről. Mikor sikerült fel állítanom szemeimbe nézett.

- Jól vagy? - kérdeztem lágy hangon, de abban a pillanatban ellökött magától és szaladni kezdett az erdő felé.

Az őrök utána akartak szaladni, de megállítottam őket.

Magam rohantam utána, majd pár perc futás után elkaptam a csípőjénél fogva. Kapálózni és sikítani kezdett, de nem hallotta senki mivel már bent voltunk az erdő sűrűjében.

- Eresszen el! - kiabálta. Ekkor magammal szembe fordítottam és szorosan magamhoz öleltem. Az én Xenám.

- Eresszen már el! - ekkor kicsit eltoltam magamtól, majd mélyen belenéztem a szemébe.

Kérlek emlékezz. - gondoltam.

- Utoljára mondom, hogy eresszen el! - ekkor ellökött magától és én hagytam. - Maga biztos, hogy Isten? Láttam, hogy kukkol és állandóan a házamnál lófrál! Maga nem Isten, hanem egy megszállott! - kiáltott rám. Igaza van. Ő nem ismer téged többet.

- Sajnálom. - motyogtam.

- El fogok költözni! Ne merjen követni!

- Hova? - kérdeztem megtörten.

- Ahol nem talál meg. - mondta, majd megfordult és sétálni kezdett tőlem el. Léptei lassak voltam, mintha minden egyes lépése egy óráig tartott volna.

Beletörődtem, így én is elkezdtem vissza sétálni a faluba mikor halk suttogást hallottam tőle. Olyan halk volt, hogy csoda, hogy meghallottam.

- Sajnálom Harry. - suttogta.

Ekkor megálltam, a szám ketté nyílt és a szívem kihagyott egy ütemet. Megfordultam, de már eltűnt.

Egy apró mosollyal az arcomon tértem haza.

Kinyitottam a naplómat és egyetlen egy szót írtam bele.

3030, január 4:

Emlékszik.

Sziasztok!
Nagyon nagyon köszönöm, hogy itt voltatok velem végig! 💕

Tudom, tudom nem volt egy huh de hosszú történet és a vége miatt most savazni fogtok, de ez van. 😉

Köszönöm azoknak akik kommenteletek, voteoltak és csak simán olvastak! 💖

🔝 Ti vagytok a legjobbak! 🔝

❗❗❗❗❗

✔✔✔EGY KIS HÍR✔✔✔

Most, hogy ezt a könyvet is befejeztem........

Akkor jöhet a Pszicho folytatása??