Egy Isten markában (BEFEJEZETT)

26

Xena szemszöge

- Megoldjuk. Kitalálunk mást. - győzködött Harry. Láttam a szemében az aggodalmat. Igazából én is aggódtam, féltem, hogy mi lesz ha lebukok, de ezt nem akartam kimutatni. Erősnek akartam tűnni.

- Nem lesz semmi baj. - fogtam közre az arcát, majd egy apró csókot hintettem az ajkaira. - Nem fog történni velem semmi. Tudok vigyázni magamra. - mondtam, majd még utoljára megöleltem és az autóhoz vettem az irányt.

Nemakartam visszanézni Harryre mert akkor csak mégjobban fájna a tudat, hogy lehet soha többet nem látom, de ezt meg kellett tennem érte, értük.

- Xena. - mondta ki a nevemet Liam mikor elindult az autó. Feléfordítottam a fejem és vártam, hogy folytassa.

- Rendezned kell a gondolataidat, mivel Zayn beléd lát. Egy rossz gondolat és mindenre rájön, kérlek legyél óvatos. - simított végig a felkaromon. - Ha eldurvulna a helyzet, akkor tessék. - nyomott a kezembe egy gyűrűt. - Nyomd meg a rajta lévő gyémántot és a megmentésedre sietünk.

- Köszönöm. -suttogtam elhaló hangon, majd az út további részén nem szóltunk semmit.

X.x.X

- Vigyázz magadra. - mondta még utoljára Liam, majd a hatalmas kapu elé álltam. Az őrök azonnal felsorakoztak előttem, majd mikor rám néztek mintha egyből tudták volna ki vagyok.

- Kisérjétek az úrhoz! - utasította őket az egyik. Én egy szót sem szóltam.

Mikor beértünk a kastélyba egy nagy csigalépcsőn felmentünk, majd megálltunk egy fa ajtó előtt.

- Az úr már várja önt. - hajolt meg az őr, majd magamra hagyott. Vettem egy nagy levegőt és lenyomtam a kilincset, majd beléptem az ajtón.

Zayn egy nagy bőr székben ült, előtte egy asztal helyezkedett el.

- Xena! - mondta ki a nevemet, majd fel állt és elém lépdelt. - Minek köszönhetem a látogatásod? - kérdezte felvont szemöldökkel. Egy nagyot nyeltem. Próbáltam kizárni a gondolataimat.

- Harry egy hazug dög. - mondtam. - Igazad volt Zayn. - öleltem magamhoz szorosan, még ha a legszívsebben megfojtottam volna.