Seprűtánc

I. Fejezet

Kellemes augusztusi napsütés szűrődött be a reluxák között a szobámba. Ez volt az utolsó szünidei napom, amit otthon töltök. Új iskola, új élet, új lehetőségek. És még sorolhatnám minduntalan a közhelyeket. De közhely vagy sem, új iskola, új élet vár most reám. Az utolsó simításokat végzem a pakolásban, reménykedem, hogy mindent bepakoltam amikre szükségem lesz a tanév során. Nem vagyok kezdő a pakolásban, már 5. éve csinálom ezt. 

- Kész vagy?-dugta be a fejét a nénikém Anne, az ajtón mosolyogva

- Hát...azt hiszem.-mosolyogtam rá 

- Nem kell félned.-simogatta meg a hátamat- Sose feledd a nyakláncodat Lily!

- Tudom.-bólintottam és megfogtam az említett tárgyat

Laikus szemmel egy aprócska, kis kék köves kagyló nyaklánc volt vékony ezüst láncon. De számomra az életem. Ha ez nincs rajtam...

Gondolatmenetemet a csengő hangja zavarta meg. Anne felé kaptam a fejemet, aki szintén rám nézett.

- Megyek kinyitom az ajtót.

Szinte füstölt a lába nyoma, olyan sietősen távozott a szobámból. Én pedig remegő gyomorral lezártam a bőröndjeim tetejét. Az ablakban ülő Samuhoz mentem, akit betereltem a kalitkába. A barna színű bagolynak egyáltalán nem tetszett a bezártság.

- Tudom, nekem se jön be.-húztam el a számat- Nem sokára újra repülhetsz. Rendben?-dugtam be az ujjamat, megsimogatva a fejét

Samu sértődötten elhúzta a fejét, én pedig egy halvány mosollyal az arcomon kihúztam a mutató ujjamat a kalitkából. A pálcámat a csizmám szárába dugtam bele. 

- Édesem!-kiáltott fel Anne csilingelő hangon- Itt van a professzor úr!

- Megyek!-kiáltottam vissza

Gyorsan a tükör elé léptem, igyekeztem vörös hajzuhatagomat ujjaimmal átfésülni amennyire csak lehetett, a farmer nadrágomat feljebb húztam, a pólómat pedig rásimítottam a derekamra. 

A lépcsőn zakatoló szívvel siettem le a földszintre. Mintha karácsony napja lenne, én pedig az apró gyerek vagyok, aki alig várja, hogy kibontsa az ajándékait a fa alatt. 

Ám ami odalent várt, az még csak nem is egy virgács volt. Egy szigorú tekintetű, 40-es évei elején járó mogorva férfi volt. Fekete haja a válláig ért, a szemei olyan sötétek voltak, akár az éjszaka. Én még életemben nem láttam ilyen sötét szemű férfit. 

- Lily, ő itt Perselus Piton. Őt küldték érted a Roxfortból. Professzor, had mutassam be Önnek az unokahugomat. Lily Deveraux.

- Üdv.-nyújtottam ki felé a kezemet barátságosan

A férfi gyorsan kezet rázott velem, majd visszaejtette maga mellé a kezét. Mintha irtózna tőlem. Pedig nem is vagyok büdös vagy visszataszító. Nem értem mire fel ez az ellenséges viselkedés. 

- Készen áll?-szólalt meg egy csepp megvetéssel a hangjában

- Igen.-bólintottam

- Akkor mehetünk? Nem érek rá egész nap. 

Ezt a felfuvalkodott hólyagot. Mit képzel magáról? Miért ilyen embert küldenek a Roxfortból? Remélem nem mindegyik tanár ilyen, mint ez, mert akkor visszamenekülök Franciaországba. 

- Pillanat.-szóltam rá

A pálcámat előhúztam a csizmám szárából és két suhintással szépen, lassan leértek a bőröndjeim Samuval a tetején. 

- Én nem tartanám ott a pálcámat.-szólalt meg a mutatványom végén

- Én meg nem ütném bele más dolgába az orromat Professzor.-vágtam vissza

Már nagyon az idegrendszeremen táncolt, nem fogom hagyni magam megfélemlíteni.

- Lily!-szólt rám Anne is

A nagynéném ellentmondást nem tűrve nézett le rám. Tudtam, hogy ebből nem jöhetek ki jól. Szemforgatva kértem elnézést a jövendőbeli tanáromtól. Bár nem értem miért nekem kell, ha egyszer ő bunkózik. 

- Vigyázz magadra. És írj!-szorongatott magához Anne könnyes szemekkel

- Úgy lesz. Karácsonyra itthon vagyok.-öleltem én is szorosan

Anne az egyetlen a családban, aki nem rendelkezik varázserővel, vagyis mugli. Mindig is gyűlöltem ezt a szót használni, de röviden ez foglalja össze a varázstalanságát.  Ő fogadott örökbe, miután az édesanyám meghalt, apa pedig hol itt, hol ott van diplomáciai ügyeket intézni. Apa és Anne édestestvérek, emiatt kötöttem ki nála. 

- Írj, apádnak is. Várja a leveleidet. És vigyázz magadra!

Sziasztok!

Itt az első történetem első része, remélem tetszeni fog nektek.

Ha tetszett kérlek írjatok kommentet. 

Puszi: 

Lily